A március nyolcadika már több mint egy évszázada minden kontinensen egyaránt a nőké, a lányoké, az anyukáké és a nagymamáké. Az eredete ma már halványuló emlék, feltehetőleg a negatív események nyomán. Amikor 1908-ban New York különböző varrodáiban fellázadt több mint 40 000 nő, és harcolt az emberségesebb bánásmódért, akkor nyilvánították ezt a napot hivatalosan a nők napjává.
Az eltelt évek során sok változáson ment keresztül ez a hagyomány, de most az általam és a környezetem által megélt tapasztaltakról akarok beszélni. A nőnapnak arról kéne szólnia, hogy ismerjük és tiszteljük a nők lényét, tulajdonságait, magukat a nőket. De a mai társadalomban — mint sok más hagyományt — ezt is a megszokás ördöge ülte meg. Hiszen az emberek mostanság nem azért visznek egy szál virágot, vagy esetenként ajándékot, hogy ezzel a nőt kitüntessék figyelmükkel, hanem mert ez így szokás, és ezt így kell csinálni. Ezzel teljesen egyetértek, csak a legtöbb férfi nincs tisztában az indíttatással, vagy egyszerűen nem is érdekli. Erre van is egy kitűnő példa: régen húsvétkor falun az emberek népviseletben indultak vederrel locsolni, és annak igazi értéke volt, ünnep volt, az volt a cél, hogy az asszonyok és a lányok ne hervadjanak el. Ma már azonban a hölgyek kellemetlen illatfelhővé válnak húsvét hétfő estére... A legtöbb férfiú célja pedig, hogy legyen kifogása az illuminált állapotra. Az ingyenpálinkát és a süteménycsodákat leszámítva tényleg nem sokat jelent legtöbbjüknek a locsolás. És vajon a nők számunkra egy szál virágon és két szép szón kívül semmit sem jelentenek?
Vannak vélemények, melyek szerint magának a nőnapnak nem az a szerepe, mint amit napjainkban tapasztalunk. A nők iránti szeretet kifejezésére nemcsak egyetlen napot kéne találni az évben, hanem az esztendő minden napján lehet szeretni őket anélkül, hogy nyugati szokásokat vennénk át. Mennyire elviselhetetlen lenne a férfiak számára az élet, ha nem léteznének nők a Földön, mert igen, rendelkeznek olyan megérthetetlen, de mégis megmagyarázható képességekkel, érzelmekkel, amelyek nélkülözhetetlenek az elviselhető hétköznapokhoz, és legtöbbször hozzá is járulnak a napok kellemesebb eltöltéséhez. Az év folyamán nem csak ezt az egyetlen napot kell megtalálni arra, hogy megköszönjük a nők éltető erejét, és kiküszöbölhetetlen fajgyarapító képességét. Hiszen mi lehet a női szeretetnél és szerelemnél szebb?
A fent említetteket cáfolva és alátámasztva kijelentem, hogy ha már létezik ez a nap, és hagyománnyá vált, adjuk meg neki a teljes figyelmünket, és köszönjük meg a nőknek egész évi fáradozásaikat, erőfeszítéseiket, kedvességüket.
Bernát Szilárd
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
