Elvégzett és/vagy elmulasztott dolgok folytán egyaránt kérdőre vonható a felelős személy. Természetesen más és más módszerek és stílusok használhatók a kérdőre vonás kapcsán, a környezet függvényében. Más az intézményesített számonkérés – munkahely, iskola –, ahol jól körvonalazott szerepek és feladatok vannak. És más a magánszféra esetében, amikor családban vagy barátok között kerül sor számonkérésre.

Talán a legfontosabb minden helyzetben, hogy tisztelettel kérdezzünk. Az ember hajlamos türelmetlenül, ingerülten megkövetelni az elvárt erdeményt. Vagy az elvégzett munka minőségét bírálóan szemügyre venni. Néha megesik – főleg, ha mulasztásról van szó –, hogy nem az eredményt, hanem magát a személyt éri az ítélet. Hibákat és hiányosságokat mint személyiségjegyeket szóvá tenni sértő és bántó, hiszen egy elvégzendő feladat mentén nem minősíthető a teljes egyén(iség). Ezért fontos, hogy az emberi minőséget tiszteletben tartsuk és szorítkozzunk kizárólag az adott problémára és végeredményre. Továbbá az empátia, az erőszakmentes kommunikáció, a meghallgatás és odafigyelés nagyban segíti a társas kapcsolatok hatékony működését a mindenkori hétköznapi kapcsolódásainkban. 

Mindannyian emberek vagyunk, ami magában foglalja, hogy erősségekkel és gyengeségekkel egyaránt rendelkezünk; azt is, hogy vannak jó és kevésbé jó oldalaink, illetve napjaink; azt is, hogy képesek vagyunk nagyot alkotni és néha hibázunk is. Mindezzel egyensúlyt és harmóniát teremteni önmagunkon belül és kívül nagy kihívás a felgyorsult, eredményorientált világunkban. Ezért kommunikációnkban, egymáshoz való kapcsolódásunkban kerüljük a bántalmazást, a durva kifejezésmódot, a lebecsmérlést. Igyekezzünk egymásban meglátni a jó szándékot, a jóakaratot ahelyett, hogy az olykori hibázásokra lecsapva elmarasztaljunk mást emberi méltóságában. Magatartásunkkal törekedjünk támogatók, inspirálók lenni, ami késztetést jelenthet, hogy mindenki a lehető legjobbat hozza ki magából.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó