Farkas Réka
Derült égből villámcsapásként érkezett az alkotmánybíróság múlt csütörtöki döntése. A taláros testület nem először okozott meglepetést, ám eddig többnyire „előre bejelentett gyilkosság” történt, azaz a társadalom várta határozatukat többé-kevésbé vitatott kérdésekben. Így volt 2010-ben, amikor Puskás Bálint szavazatán múlott, hogy nem csökkentették a nyugdíjakat, de a tavalyi választások érvénytelenítésekor is, illetve ugyancsak ők tettek keresztbe – érintettek lévén – a különnyugdíjak minden szabályozásának.
Most azonban senki nem tudta, hogy valamit forralnak boszorkánykonyhájukban. Meg sem nyugodhatott a román társadalom a megújrázott elnökválasztás után, mondott egy határozott nemet a jelenleg is regnáló politikai osztályra, a frissen megválasztott államfő pedig éppen csak letette az esküt és elkezdte egy új kormánytöbbség kialakítását (a vesztes fél – George Simion és hívei – még javában hőbörögtek, harcra szólították honfitársaikat), amikor a román alkotmánybíróság úgy döntött: itt az ideje véget vetni az átláthatóságnak, nem kell mindenkinek tudnia, milyen tisztségben ki milyen vagyonnal rendelkezik, hogyan gyarapodnak a választott és kinevezett tisztségviselők. A magánélethez mindenkinek joga van, óvja hát az alkotmány a köztisztségben gyarapodó magánvagyonokat is. Nyilván, döntésükkel nem csupán a teljes politkai osztálynak, az állami intézmények kiváltságosainak tettek szívességet, hanem – akárcsak a különnyugdíjak esetében – maguknak is. Hisz mint (eddig átlátható módon) kiderült, vagyonnyilatkozataikon meglátszik: bőven van, mit a tejbe aprítaniuk.
A rendkívül elterjedt, minden szinten tetten érhető korrupció elleni küzdelem jó húsz éve kezdődött Romániában, az EU-s csatlakozás feltétele volt. 2007-ben hozták létre a Feddhetetlenségi Ügynökséget (ANI), amelynek tiszte volt ellenőrizni a különböző rendű-rangú köztisztviselők évente benyújtandó vagyonnyilatkozatát. Talán megfékezni sikerült, teljesen eltüntetni azonban még így sem lehetett az állam pénzén élősködők sokaságát, ám az átláthatóság mégis jó eszköznek bizonyult egy nyitottabb, tisztább társadalom kialakításának folyamatában. Hogy ez egyeseknek kellemetlen volt? Bizonyára. Senki sem szereti, ha a pénztárcájában kutatnak, ha be kell számolnia minden ingó és ingatlan vagyonáról, de köztisztviselői állást vállalni sem kötelező senkinek.
Az alkotmánybíróság kilenc bírája, a hivatalos meghatározás szerint, bármilyen politikai befolyástól függetlenül gyakorolhatja mandátumát, egyetlen más állami szervnek sincsen alárendelve. Csakhogy a bírákat pártok által ellenőrzött testületek és a (mindeddig csak elvben pártfüggetlen) államelnök jelöli, kilenc évig elmozdíthatatlanok, és jól láthattuk: többnyire igazodnak az őket delegálók elvárásaihoz, és még annál is inkább saját érdekeikhez. Megtapasztalhattuk több ízben, miként lehetetlenítenek el minden észszerű próbálkozást, ha az esetleg őket (értsd: zsebüket) sérti.
Szent tehénként trónolnak a pulpitusnál, döntéseik megfellebbezhetetlenek, visszavonhatatlanok, mindegy, hogy mennyire vitathatóak, mekkora kárt okoznak az országnak. Eurómilliárdok úsznak el az uniós pénzekből a speciális nyugdíjak általuk akadályozott eltörlése miatt, újabb döntésükkel most ismét zöld utat adnak a szabadrablásnak. Teszik ezt megállíthatatlanul, hatalmuk tudatának teljes gőgjével, egy tiszteletre méltó intézményt kártékony testületté változtatva.
Fotó: Facebook / Curtea Constituțională a României
