Szerdán reggel Nagyborosnyón még jól láthatóak voltak a pár nappal ezelőtt levonult ár nyomai. A száradó házak falain még megmutatkozott a korábbi vízállás, az udvarokra kipakolt, már megtisztított vagy arra váró tárgyak a napsütésben az újjáéledés reményét hordozták. Annál is inkább, mert rengeteg önkéntes segédkezett a takarításban, mosásban, mosogatásban. Segélyszervezetek önkéntesei jöttek messzi távolból, Magyarországról vagy Erdély különböző pontjairól is, de akadt, aki egymaga kerekedett fel, és Székelyudvarhelyről utazott ide, abban bízva, szükség lehet rá, hasznos munkát végezhet. Tűzoltók szorgoskodtak, Dâmbovița, Argeș megyéből érkeztek, de akadtak környékbeliek is. Csapatok hordták friss adományként a bibarcfalvi borvízpalackozótól érkezett ivóvizet, tartálykocsi osztotta a főzéshez, mosáshoz alkalmasat, hisz az elárasztott területeken a kutak még jó ideig használhatatlanok. Elkeseredett emberek panaszolták, miképpen vitte el pár óra alatt életük munkáját a víz, sokan Magyarországon dolgoznak, onnan rohantak haza idős szüleikhez vagy éppen itthon maradt gyermekeikhez. Sok-sok szomorúság, de hála is a segítségért, minden jó szándékú támogatásért – ezzel találkozott szerkesztőségünk csapata, amely a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezetének felhívására válaszolt.

A máltások két helyszínen, Borosnyón és Kökösbácstelken állították fel mobil konyháikat, egyik a sepsiszentgyörgyi szervezeté – ezzel jártak, járnak a háború rombolta Ukrajnába és más katasztrófa sújtotta területekre –, a másik Magyarországról érkezett. Főzést vállaló önkéntes csapat bőven akad – mesélték –, a színház, a bábszínház jelentkezett, a motorosok, baráti társaságok is; ha szükség lesz rá, jövő hét végéig van, aki főzzön az árvízkárosultaknak és segítőiknek. (-kas)