Nemcsak a kimondott erdélyi szép szó fontos, hanem kötetként az Erdélyi Szép Szó 2025 is: immár huszonötödik alkalommal jelent meg az erdélyi szerzők hagyományos, negyed évszázados múlttal rendelkező irodalmi antológiája, amelyet a SepsiBookon ismertettek.
Újabb év, újabb Szép Szó – e szavakkal vezette fel a könyvbemutatót Lövétei Lázár László József Attila-díjas költő, a kötet szerkesztője. Felidézte, hogy két héttel ezelőtt Csíkszeredában „eldicsekedte”: nyolc Szép Szó bemutató után a tavaly itt, Szentgyörgyön, a SepsiBookon „került egy igazi vásárló”, ennek igen örült, de nagyon meg is volt lepődve, aztán még jobban meglepődött, amikor nemrég a Csíkszeredai Könyvvásáron eladtak tíz példányt. Az antológia szép lassan bestseller-gyanús lesz – jegyezte meg, biztatva a szentgyörgyieket, ne hagyják magukat, most vegyenek meg tizenegy könyvet, és akkor ismét a csíkiak térfelén pattoghat a labda. Ennyit a dolog komoly részéről, a viccesebb rész pedig úgy hangzik – távirati stílusban –, folytatta, hogy az idei antológiában 66 szerző szerepel, közülük 23 nő; a kötetben olvasható szövegeket 21 folyóiratból, illetve antológiából válogatta; a tavalyihoz képest a mostani kiadásban 21 új szerző szerepel, a szerzők közül tizenheten 35 év alattiak, tehát fiatalnak nevezhetők; műfaji eloszlás tekintetében 40 vers, 14 esszé, 12 széppróza olvasható. A legtöbb szöveget erdélyi folyóiratokból válogatta (Helikon, Látó, Székelyföld), az erdélyi folyóiratok értelemszerűen sokkal több szerzőt közölnek, mint például a budapesti Élet és Irodalom, ahol ritkán jelennek meg a költők, de ez jellemző a többi külföldi folyóiratra is.
Nagy örömére szolgál, hogy Borcsa János gondosan ápolja Méliusz József emlékét, hangsúlyozta Lövétei, majd Borcsa János elkezdte a felolvasások sorozatát. Elöljáróban leszögezte, az antológia történetében tavaly először fordult elő, hogy a vers és a próza mellett esszék és értekező prózai munkák is megjelentek. Egy verset felolvasni gyönyört okozhat, egy novellát felolvasni lebilincselő lehet, de az értekező próza esetében jobb azt szabadon összefoglalni, elmondani a tartalmát – vélekedett a kézdivásárhelyi szerző. Félig-meddig tartja is magát ehhez, folytatta, nem olvas részletet az esszéből, de nem is váltaná aprópénzre, éppen ezért írt egy ráhangolót, egyfajta ajánlót írásához, amely Az írói képzelet címmel szerepel a kötetben, és ahogy illik, annak még címet is adott (Gyökér és lomb). Borcsa János „irodalomtörténeti ínyencségét” követően a kötet jelen lévő háromszéki szerzői – Dimény H. Árpád, Kopriva Nikolett és Tamás Dénes – verseikből olvastak fel, Tamás Kincső pedig prózáját ismertette.
Az antológia bemutatója végén Lövétei Lázár László köszönetét fejezte ki Fekete Vincének azért, hogy bő húsz éven át szerkesztette, válogatta az Erdélyi Szép Szót. A nemrég hatvanadik születésnapját ünneplő Fekete Vince zárszóként felolvasta a Gyönyörű apokalipszis című kötetének két „pillérversét”.