Mint minden évben pünkösd másodnapján, Nagybaconban idén is megtartották a háborús hősök emléknapját. A megemlékezés istentisztelettel kezdődött, majd a református imaháznál a résztvevők megkoszorúzták vitéz lófő Nagybaconi Nagy Vilmos emlékplakettjét, ezután a központi hősi emlékműnél lélekemelő ünnepi műsorra került sor.
A megemlékezés előadással zárult, Préda Barna zalánpataki helytörténész a 13. székely határőr zászlóalj által viselt háborús eseményeket elevenítette fel, képekkel is szemléltetve a zászlóalj életének főbb történéseit.
Az emléknap első mozzanataként a református imaháznál Mihály Réka helybeli tanítónő méltatta a volt hadügyminiszter, Nagybaczoni Nagy Vilmos rendkívüli életútját, idézve annak nagybaconi látogatása alkalmával tett kijelentéseiből, melyek egy hazaszerető, szavakban és tettekben is kimagaslóan teljesítő magyar katonatiszt emberségét, helytállását, Nagybaconhoz, a nagybaconi emberekhez való őszinte ragaszkodását példázták.
Domborművének megkoszorúzása után a nagybaconi fúvószenekar kíséretében, régi bakanóták dallamaira vonultak a megemlékezők a központi parkba, ahol a hősök emlékműve áll, rajta 147 névvel, nagybaconiakkal, akiket az első és második világégés során vesztett el a falu. Az a falu, mely egyedülálló módon emlékezik hőseire, az egykoron becsületet és dicsőséget vívó katonákra. „Ők nemcsak a hazáért, de egymásért is kiálltak, helytálltak, beírták nevüket a becsület könyvébe. Tisztelet és hála a hősöknek!” – mondta róluk megemlékező beszédében Nagy István Csongor, Bacon község polgármestere.
A folytatásban Szecsete Edit énekelt, Dimény Olga verset olvasott fel, Simon-Kató Barna lelkész imát és áldást mondott. A megemlékezésre a nagybaconi Pásztortűz Egyesület fiatal néptáncosainak előadása tette fel a koronát: a remekbe szabott műsor kissé feledtette a jelenlevőkkel a háborúk szomorúságát, a hatalmas áldozatot, amit az akkori fiatalok hoztak azért, hogy a mai ifjak már csak hírből ismerjék a frontvonal, a lövészárok vagy a katonaláda fogalmát, életüket pedig inkább a tánc, az öröm töltse ki. A régi bakanóta sorai beteljesedtek: „búza nőtt a csatatéren...”
A korábbi években még jó néhány veterán katona is részt vett a megemlékezéseken, idén már senki nem volt ott közülük, mert egyikük sincs már életben. Történetüket, dicsőségüket az emlékezet viszi tovább.
A nagybaconi civil szervezetek, a református egyházközség, a közbirtokosság és a baconi önkormányzat által szervezett ünnepi műsor koszorúzással, himnuszaink eléneklésével zárult.
