A lágy napsütéses délelőtt zöld udvaron játszó és önfeledten szórakozó gyereksereget látva elmondhatjuk: remek volt a hangulat, ami azért kiváló alkalmat teremtett arra is, hogy a nagyobb törődést kívánó gyerekek helyzetére és sorsára irányítsa figyelmünket.

A gyerekotthon a város hangos s oly sokszor poros főterétől kőhajításnyira található. Közel az autós és gyalogos forgalomhoz, mégis nagyon csendes helyen. Remek elhelyezkedés olyan intézmény számára, amelynek falat kenyérhez mérhető igénye a könnyű megközelítés és a zavartalan környezet. Ez alkalommal mégis kivételesen hangos. Amennyire csak boldog gyerekzsivajtól hangos lehet. Jól örvendenek – állapítható meg a kapun kívülről is.

Úgy is van: a tekintélyes méretű udvar tele boldog közönséggel. A komplexum gyerekein kívül a Gaál Mózes Általános Iskola elemistái közül többosztálynyian, a Laura Ház Egyesület által foglalkoztatott fiatalok és felnőttek, a speciális óvoda és iskola növendékei, a Baróti Szabó Dávid Középiskola önkéntes munkát végző diákjai és azok a gyermekek, valamint szüleik, akik hétköznap fejlesztésre járnak ide. Sok a kihelyezett, a gyerekek életébe vigasságot vivő felszerelés és eszköz az udvaron. Játszóhelynek kiváló az ugrálóvár és a trambulin, díszítésnek megannyi lufi és színes zászlócska, a felállított sátraknál pánkót, friss üdítőt és vizet találni, s idővel fagyi is előkerült. 

Az intézmény vezetője, Csog Gyöngyike köszöntötte az egybegyűlteket és köszönte a gyermekeknek, hogy kicsi szívükkel és bátorságukkal példát, utat mutatnak, türelemre tanítanak, feltétel nélküli mosolyt adnak.

A gyermekek játéka csak akkor halkult el, amikor a Tanuló Klubjának Csipike gyerekszínjátszói a Rátóti csikótojás című mesejátékot előadták. És taps járt az örökös önkéntesnek, a világtalanul is jó gitáros és jó énekes Kolumbán Sanyikának, akinek pedig kedve volt, Lakatos Csilla muzeológus vezetésével néptáncot tanulhatott.