Lehetetlen, mondhatni természetellenes feladatra vállalkoztak a „proeurópai” román pártok, amikor a költségvetési hiány csökkentését tűzték maguk elé – annak a költségvetési hiánynak, amelyet ők maguk hoztak létre, és nem csupán a koronavírus-járvány mindenkit megpróbáló évében, hanem azután is. Így tud gazdálkodni a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Párt, és épp ezért akadoznak a kormányalakítási tárgyalások is.
Dőreség lenne azt hinni, hogy ugyanazok a politikusok hirtelen másképp tudnak gondolkodni és cselekedni, mert megértették a választók kétszer is (2024 végén és 2025 májusában) határozottan kinyilvánított üzenetét. Napról napra világosabban látni, hogy semmit nem okultak, úgy akarnak reformokat végrehajtani, hogy lehetőleg semmi se változzék. Marcel Ciolacu ugyan lemondott a PSD és a kormány éléről, de maga a párt maradt, amilyen volt: maximális előnyöket próbál kizsarolni magának a felelősség vállalása nélkül, és attól sem riad vissza, hogy szélsőséges köpönyegforgatókkal növelje súlyát a parlamentben. Ezzel a politikával ugyan történelmi mélypontra süllyedt, de a jelek szerint sem embere, sem ötlete nincs ahhoz, hogy irányt váltson, sőt, talán arra sem, hogy észrevegye: vesztébe rohan ezen az úton. A PNL sincs sokkal jobb helyzetben, Ilie Bolojan csak azért tudja úgy-ahogy szinten tartani, mert az előző vezetőség lapít, miután akkora adósságba verte a pártot, hogy Crin Antonescu kampányára is csak görbe úton (a PSD-n keresztül) tudtak pénzt adni a számláik zárolásától való féltükben. Hogy is szavaznák meg ezek az emberek azokat az intézkedéseket, amelyek a nyakló nélküli költekezésnek szabnának gátat?
Sokat elárul a politikusok valós takarékossági hajlandóságáról, hogy a pártok állami szubvencióit – amelynek összege 2008-tól 2024-ig közel 48-szorosára (!) nőtt, 16 évvel ezelőtt 8,1 millió lej volt, tavaly pedig megközelítette a 387 milliót – egyik sem akarja csökkenteni, a több intézmény és bérpótlék megszüntetéséért kardoskodó USR sem. A bérpótlékoknak egyébként maga a PSD is hadat üzent, még a Dragnea-korszakban – mégis máig ott díszelegnek a speciális nyugdíjak mellett. És vannak még hasonló kiadások: például a forradalmárigazolványokkal járó juttatások, amelyek jóval magasabbak, mint a volt politikai vagy hadifoglyoknak járó kárpótlások, dacára annak, hogy előbbiek nagy része egyáltalán nem veszélyeztette épségét, életét (mint például Marcel Ciolacu, aki úgy lett „különleges érdemekkel bíró” okleveles forradalmár, hogy Buzăuban semmiféle említésre méltó esemény nem történt 1989 decemberében), utóbbiak azonban hosszú évekig szenvedtek, sokan életük végéig sem heverték ki az őket ért megpróbáltatásokat. Ez azonban csak ízelítő abból, hogy mit tartanak méltányosnak a döntéshozóink, és hol, milyen zsebekbe folyik el az adófizetők pénze.
A deficit csökkentésére összehívott szakértők és az őket figyelő pénzügyi elemzők azonban valahogy nem látják ezeket a lyukakat és igazságtalanságokat, betömésük és felszámolásuk helyett egyre csak adónövelésekről vagy új adók bevezetéséről beszélnek. Úgy fest, nem lesz itt semmiféle államháztartási reform: senki nem mond le a koncáról.
Gondterhelt arcok a kormánypalotában. Nem lelkesednek a lefaragásokért. Fotó: Facebook / Guvernul României