Meghatódva állunk Jakabos Erzsébet tanító néni sírja előtt. A gyász mindannyiunk lelkét átjárja. Nemcsak egy embert, egy családtagot siratunk, hanem egy kiváló pedagógust, egykori kórustagot, egy ízig-vérig hívő római katolikus lelket, egy mintaembert.
Jakabos Erzsébetet 1974-ben ismertem meg, amikor az egykori szemerjai Kiss Árpád-iskolához került mint tanítónő. 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgoztunk együtt. Egy mintapedagógust fedeztem fel benne. Rendkívül fegyelmezett, tartásos, ízlésesen, de mértéktartóan öltözködő, mosolygós, tanítói munkáját szerető, azt odaadással, szívvel-lélekkel végző, mindenkivel barátságos viszonyt ápoló, igazi pedagógus volt. Nem pletykált, nem hangoskodott, de mindig bátran kimondta az igazat.
Gyerekeinek volt, kiről példát venniük. Sajnos nem áll módomban egykori tanítványai közül néhány példát felsorolni.
Tanítási módszerei sikeresek voltak. A fegyelemnek ő volt a mintaképe sokunk számára.
Egyetlen dologra szeretnék most csak kitérni. Jakabos Erzsébetet tekinthetjük a Cantus Firmus Vegyes Kar szülőanyájának. Személyes tanúja voltam, amikor 1980-ban a szemerjai iskolában egy szünetben így szólt László Attila zenetanár kollégánkhoz, a Magyar Férfidalárda karmesteréhez: ,,Attila, mit szólsz hozzá, kéne alakítsunk egy vegyes kórust. Vállalnád-e a vezetését?” Attila azt válaszolta, hogy nincs ellene a dolognak, de honnan az énekesek? Erre Erzsébet azt felelte: „Te hoznád a férfiakat, a nőkről én gondoskodom.”
A dolgok háttere az volt, hogy a Párt által létrehozott Városi Női Kórus nem önkéntes alapon alakult és működött. Ha hangja volt, a pedagógusnak oda kellett járnia. Ezt szigorúan ellenőrizték, a hiányzást tanügyi vonalon szankció követte. A nők java része szívből utálta ezt a kórust, és így született meg a vegyes kar ötlete, aminek vezető körökben nem örvendtek, de a rövid idő alatt felmutatott eredmény igazolta létét, és igazolja ma is, amikor már 45. születésnapját ünnepelhetjük. Jakabos Erzsébet nem politizált, pedig ez a tette egy igazi politikai lépés volt az önként vállalt kulturális munkára vonatkozóan.
Mint hívő ember az 1989-es rendszerváltás után ő volt az egyik pedagógus közülünk, aki elvállalta a tanulók római katolikus hitoktatását iskolánkban. Hangsúlyozom: mintaember volt! A mai, fejreállított, agyonkombinált, végeredményben összekuszált, túlterhelt, a gyermekek szabad életét semmibe vevő oktatási rendszerünkben nem találná meg a helyét, nem tudná képességei szerint végezni munkáját. A Mindenható könyörületes, bennünket már nem kényszerít, hogy részt vegyünk ebben...
Pihenése legyen csendes, emléke mindenkoron fáklyaként lobogjon pedagógusok előtt!
Őszinte szeretettel emlékezem rád, Erzsébet!
Botos Ferenc 90 éves ny. pedagógus
