A Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében, az Angustia Leader Egyesület és a kézdiszentléleki önkormányzat partnerségben tető alá hozott rendezvényre benépesült a Kézdiszentlélek fölötti hegy, gépkocsik sorjáztak egészen a Szent István-kápolnáig, a völgyben üzemeltek a lacikonyhák, kézműves termékeket és sok más egyebet lehetett vásárolni. Tömegről beszélhetünk, hiszen csak kis táncosból közel ezer jelent meg a rendezvényen, de sok volt a kíváncsiskodó is, akik közül sokan más vidékekről érkeztek Háromszékre. 

A 11 órakor kezdődő megnyitón már benépesült a színpad eleje, a hallgatósághoz elsőként Imreh-Marton István Attila, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója szólt. „Az igazság az, hogy amint telnek az évek, lassan a rendezvény idősebb, mint a ma fellépőknek a nagy többsége. És reméljük, hogy bizonyos dolgokat azért a modern kor változása ellenére is meg tudunk tartani. Ugyanis egyre több a mai kihívás, egyre több a kütyü, telefon, rendezvény, családi program. Érzékeljük ezt mi, szervezők is, hogy egyre nehezebb összehívni, összeterelni az együtteseket. Ugyanakkor a legnagyobb köszönet pont ezért azokat illeti, akik jelen pillanatban is itt vannak, akik itt voltak az évek során, illetve az újakat is köszöntjük. Akik vették azt az üzenetet, hogy szeretnénk egy olyan néptánctalálkozó lenni, mely egy piciben más, mint a többi. És ez a piciben más, szerintünk nagyon-nagyon fontos” – kezdte beszédét a fő szervező. Majd ki is fejtette: a legtöbb nagyvárosban vagy más helyszínen a néptánctalálkozó arról szól, hogy autóbuszról le, színpadra föl, lemegy a műsor, színpadról le, autóbuszra vissza, megyünk haza. „Amióta a Perkő néptánctalálkozó létezik, nekünk feltett szándékunk, és emellett kitartunk, hogy itt legyenek reggeltől estig a különböző csoportok. Arra biztatom most a fiatalokat, arra biztatlak titeket, kedves gyerekek, hogy a műsoron kívüli időben barátkozzatok, ismerkedjetek, találkozzatok. Vannak itt olyan csángó gyerekek, akiknek már az élmény, hogy magyarul beszélünk. Vannak itt szórványmegyékből, vannak itt tömbmagyar helységekből. Énnekem az lenne a kérésem, hogy ebben legyetek segítségünkre, és ez a találkozó ezt a jellegét őrizze meg még legalább ennyi időn keresztül. Hogy nemcsak a színpadon csodáljuk meg egymás műsorát, hanem utána barátkozzatok, ismerkedjetek” – mondta, hangsúlyozva: ezt a hasznos időt nem pótolhatja semmiféle telefonos játék, internetes kihívás, modern kütyü. „Idővel, amikor majd annyi idősek lesztek, mint itt a pedagógusaitok vagy én, akkor rájösztök, hogy a legeslegfontosabb értékek mindezek közül azok a barátságok, amiket hátha pont itt fogtok megkötni más csapatok tagjaival” – tette hozzá.

Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános minden évben áldását adja a találkozóra. „Azt mondják, akinek jó kedve van, az énekel, és akinek még jobb kedve van, az táncol. Én nagyon-nagyon-nagyon jó kedvet kívánok mindenkinek. Emberi a munka, isteni az áldás. Isten áldása, ha rajta van a tevékenységünkön, az még emeli az embernek a jó kedvét” – mondotta a plébános, majd a jelenlévők közösen imádkoztak.

Ezt követően kezdetét vette a találkozó, amelynek a kiemelt támogatója a Communitas Alapítvány volt. Sorban léptek fel a kezdő vagy épp profi tánccsoportok – összesen negyven –, látszott, hogy a táncosoknak a vérükben van a mozgás: a társaik produkcióit néző, sorukra váró fellépők maguk is mozogtak a ritmusra, még egész apró, négyévesnél nem nagyobb kislányt is megfigyeltünk eközben.

A sok produkció közé volt beiktatva az Udvarhely Néptáncműhely Aranyszőrű bárány című előadása, aki meg a kézműves-foglalkozások iránt érdeklődött, azon is részt lehetett venni.