Vargyasi Levente dokumentumfilm-rendező, fotográfus és Kinda István néprajzkutató A sár mesterei című dokumentumfilmjükkel elnyerték a nagybányai Ethnologica Film Fest néprajzi filmfesztivál fődíját – közölte a Kovászna Megyei Művelődési Központ.
A háromszéki kulturális intézmény – melynek munkatársa Vargyasi Levente – gratulálva a filmkészítőknek azt is megjegyzi, köszönet illeti az Ethnologica Film Fest szervezőit is, akik ezzel a rangos seregszemlével nem csupán teret adnak a néprajzi filmalkotásoknak, hanem hozzájárulnak e különleges műfaj támogatásához és szélesebb körű megismertetéséhez is. Mint írják, a néprajzi film élő hidat képez múlt és jelen között, olyan szokásokat, rítusokat, életformákat és hagyományokat örökítenek meg, amelyek már-már feledésbe merülnek, megőrzik mindazt, ami törékeny és múlékony, mégis meghatározó része kulturális örökségünknek. A sár mesterei című dokumentumfilm egy lassan eltűnő mesterséget mutat be: a téglavetést – ezt a nehéz, de létfenntartó munkát, amely még ma is családok megélhetését biztosítja a nagyborosnyói roma közösségben –, írják, hozzáfűzve, hogy a fődíjat egy gazdag és sokszínű mezőnyből sikerült elhozni.
A sár mesterei című, mintegy 15 perces néprajzi dokumentumfilmet (amelyben a nagyborosnyói Mocsel József vezeti be a nézőt a helybéli téglavetés világába) megelőzte egy rövidebb változat, 2010-ben ugyanis Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója felkérte Vargyasi Leventét, hogy a téglavető cigányokat bemutató kiállításához készítsen egy ötperces filmet, amolyan segédanyagot, mozgóképes illusztrációt. Ez egyben egy alkotói folyamat kezdetét is jelentette, mert ezután a szerzőpáros további háromszéki témájú néprajzi dokumentumfilmeket forgatott, amit a Kovászna Megyei Művelődési Központ is felkarolt.
A nagybányai filmfesztiválra harminc filmet küldtek be az alkotók, ezek közül kilenc került be a versenykategóriába. „Jóleső érzés, hogy ilyen sok év után még mindig időszerűek a néprajzi filmek” – közölte lapunk érdeklődésére Vargyasi Levente. Ez a díj azért fontos – tette hozzá Kinda István –, mert egyrészt egy olyan foglalkozást dokumentál néprajzi hitelességgel és kiváló operatőri munkával, amely ebben a formában már sajnos nem lelhető fel terepen, másrészt azért, mert a régióból, Háromszékről kilépve egy szélesebb közönség számára sikerült eljuttatni a közelmúlt háromszéki hagyományainak hírét, értékét.
