Sokan felhorkantak, amikor megválasztása után Nicușor Dan azt mondta, három-négy hétbe is beletelhet, míg megállapodás születik egy új kabinetről. Számos elemző sopánkodott amiatt, hogy ha az elvek rögzítésével kezdik a tárgyalásokat, soha nem jutnak közös nevezőre, hiányolták a korábbi jól bevált gyakorlatot (illetve inkább jól működőt, mert beválni sose vált be az ilyesmi), amikor előbb elosztották a különböző vezető tisztségeket, majd a látszat kedvéért gyorsan a névsor mögé raktak egy pár oldalas kormányprogramot. Mások éppen hogy jó jelnek vélték az új elnök által kijelölt utat: ha sikerül rögzíteni, mily módon rángatják ki az országot a gödörből, melybe hathatós segítségükkel került, nemcsak hatékonyabbak lehetnek majd, de az elkövetkező, akár széthulláshoz is vezető vitákat is megelőzhetik. 

És a pártok tárgyaltak, szorgalmasan, éjt nappallá téve. Keveset nyilatkoztak, alig szivárogtattak, így a sajtó, az elemzők találgattak bőszen, egyre riasztóbb képet festettek az ország gazdasági helyzetéről, a tervezett intézkedésekről. Ha valaki csak őket figyelte, arra gondolhatott: a csőd, az összeomlás szélén áll Románia, a tehetségtelen, önző politikusok pedig taktikáznak, lesik, miként nyúzhatnának le még egy rend bőrt a népről, hogyan húzhatnának hasznot a helyzetből. Hallhattunk keményen alkudozó szociáldemokratákról, erőszakos USR-ről, hallgatag, visszafogott liberálisokról, békéltető RMDSZ-ről. Voltak patthelyzetek, rebesgették, hogy a PSD végleg felállhat az asztaltól, emlegettek kisebbségi kormányzást, sőt, technokrata miniszterelnököt is. De végül, úgy tűnik, megegyeztek.

Ha minden igaz, Nicușor Dan ma nevesíti az új koalíció kormányfőjelöltjét, Ilie Bolojant – tőle várja mindenki a csodát. Sikerült rendet tennie a nagyváradi városházán, a Bihar megyei tanácsnál, rövid szenátusi elnöksége és ideiglenes államfői regnálása is ígéretesnek bizonyult. Most azonban jóval szűkebb a mozgástere: a legnagyobb erőt képviselő PSD, a mindenben akadékoskodó USR, saját liberálisai és az RMDSZ érdekei között egyensúlyozva kell megvalósítania a szinte lehetetlent: egyensúlyba hozni az ország igencsak megbillent költségvetési egyensúlyát, reformokat végrehajtani számos ágazatban, gazdasági növekedést elérni úgy, hogy ne csupán a polgárokkal vagy a vállalkozásokkal fizettesse meg a számlát. Ha csak áfa- és más adóemelésekkel akarnak több pénzre szert tenni, a megszorítások pedig elsősorban a kisembereket érintik, nehéz lesz visszaállítaniuk az elveszített bizalmat. És ha ez nem sikerül, akkor a sok tárgyalással összehozott kormánynak egyetlen „érdeme” lesz: zöld utat biztosít a most még valahogy visszaszorított szélsőséges pártoknak.

Ilie Bolojan májusban saját jövőjéről is szavazott. Fotó: Facebook / Ilie Bolojan