Ha a város utcáit nyitott szemmel járjuk, ebben a hónapban több olyan apró vagy kis termetű gombafajba botolhatunk, amely még itt, az emberek közt is tömegesen terem. Kulináris értékük elhanyagolható vagy egyáltalán nincs, azonban üde, olykor terjedelmes foltjaik megállásra késztetik a mindig kíváncsi természetbarátot.
Könnyező szálkásgomba (Lacrymaria lacrymabunda)
A porhanyós gombafélék (Psathyrellaceae) családjába tartozik. Az angol neve: síró, sírató özvegy (weeping widow), még beszédesebb. Habár kimondottan társaságkedvelő, nem magányos, ahogy egy gyászoló özvegynek illene.
Kalapja többnyire 3–5 cm széles, ritkábban a 10 cm átmérőt is elérheti, széle a gyapjas vélumfoszlányoktól csipkézett. Egy idő után csipkéjét a feketésbarna spórapor sötétre színezi. A szálas-nemezes kalapbőr okkeres, sárgásbarnás, fahéjbarnás színű, közepe lehet sötétebb. Lemezei közepesen szélesek, sűrűek, előbb világos- majd csokoládébarnák, öregen feketések, élük fehéres, fiatalon és nedves időben könnyezhetnek, a beszáradt cseppektől foltosak maradnak.
A tönk hengeres, üregesedő, a spóraportól barnára, feketésre festett gyenge gallérzóna figyelhető meg rajta, felülete szálas-pikkelyes, a kalapnál világosabb színű. Húsa a kalapban nagyon vékony, törékeny, a tönkben szálas, halványsárga színű, enyhén barnul, nincs különösebb szaga, íze főleg idősen kesernyés lehet. Útszélek, ösvények, parkok, temetők tápanyagban gazdag, füves talaját kedvelő korhadékbontó gomba.
Autentikus városlakó, Sepsiszentgyörgyön is gyakori. Nincs olyan év, hogy a lakott terület valamelyik zugában meg ne jelenjen. Érdekes, hogy a települést övező természetesebb közegben jóval ritkábban bukkan fel. Ahogy megfigyeltem, antropogén környezetben május közepétől-június elejétől október végéig terem. Többnyire fűvel borított helyeken, de csupasz talajon, fák alatt is megtaláltam már.
Mindig többedmagával jelenik meg, kedvenc termőhelyein olykor seregesen is. Az Erzsébet park egyik jellegzetes gombája, többfelé, például a játszótér mellett is megtalálható. Egy másik kiemelt lelőhelyén, a Sport utcában a sötétlábú fakógombával együtt szokott nagy méretű közös szőnyeget szőni. Persze ehhez az őszi (mert a fakógomba főleg ekkor terem) időjárásnak csapadékban igencsak bőségesnek kell lennie.
A legtöbb szerző nem tartja mérgezőnek, ám étkezésre sem ajánlják. Van azonban gombáskönyv, ahol ehetőként tüntetik fel, azzal a megjegyzéssel persze, hogy gasztronómiai értéke alacsony. Ehhez hozzájárul az is, hogy spórái feketére színezik az ételt.
Meghatározása aránylag egyszerű, mégis kevés háromszéki gombász ismeri, talán azért is, mert a legtöbb szakkönyvből hiányzik, és persze nem tartozik a kiadós, ízletes fajok közé.
Farkas János
