Otthon a helyemre gurulva, a friss élményekkel és zsákmánnyal fel a negyedikre! Kis idő múlva megérkezik a lányom, és elém teszi a telefonját. Az arcán látom, hogy nem fogok örülni annak, amit mutatni akar. Autóm eleje lefotózva, bal lámpa mellett két darab tenyérnyi fehér folt. Ja, az autóm fekete. Szóval, itt valami nagyon nem stimmel. Nem tudom a képről megítélni, hogy mekkora a baj, kiskabát fel (október eleji időjárás, ugyebár), irány a parkoló! Hát, mit mondjak, nincs belapítva, de azért nem tetszik. Kinek hiányzott most ez? Nekem nem, az biztos, de még jó, hogy a lámpa sincs betörve. Cetli telefonszámmal sehol. Merthogy ilyenkor illik azt odabiggyeszteni.

Velem is megesett már, hogy parkolóban enyhébb kárt okoztam másnak. Nem vagyok rá büszke, de megtörtént. És azért hagytam egy bocsánatkérő mondatocskát, telefonszámmal. Volt, hogy hívtak és intéztük, volt, hogy nem is hívtak, mert nem ért meg annyit.

A lányom szerint (jóhiszeműbb, mint én) hagytak cetlit, csak lemoshatta a folyton újrainduló eső. Én kételkedem, mert egy cetliről legrosszabb esetben a telefonszámot tünteti el a víz, de a papírnak, ha cafatokban is, valami nyoma mégis marad. Most csak egy fehér autó két tenyérnyi foltját hagyták hátra. Vissza a negyedikre, megpróbálok csak azért is a jó élményekkel és a könyvekkel körbebástyázva nekikészülni az éjszakának.

Másnap eldöntöm, hogy amint számlák fizetve, hívom az aranykezű szerelőmet. De valami sugallatnak köszönhetően bemegyek egy autós üzletbe, ahol minden (is) kapható, elpanaszolom a bajomat, és kérdem, hogy nem tudnám-e megoldani egy kis festékkel addig is. Mondják, hogy éppenséggel lehet, de nem mindegy, hogy milyen árnyalatú festék kerül a foltokra. Ki kell ám azt keverni, kavarni (én eddig azt hittem, hogy a fekete az fekete...), és elirányítanak oda, ahol ebben segítségemre lehetnek. Elszántan odagurulok, és újból előadom a sirámaimat. Azon nyomban kijön az autómhoz egy kedves férfi, és megnyugtat, hogy nincs nagy baj. Bár ez nem tartozik a munkakörébe, máris térül-fordul, és mire észbe kapnék, fehér foltok valamivel eltüntetve. Bent szakértelemmel megfelelő fekete árnyalat kikeverve, de igazából már csak két alig látható pöttyre kell ráecsetelnem. Azt még hozzáfűzi, hogy azon a másik autón elég gyenge festék lehet, ha így „ rajtam” maradt. Amikor a kasszánál fizetek, megkérdem, hogy mivel tartozom a kedves úriembernek, mire a válasz, hogy semmivel.

Nem győzöm köszönni a segítőkészséget, és szinte da­lolva indulok haza. Igazából már nem is haragszom a fehér járgány tulajdonosára. Az ő érzéketlenségéért másnap sokkal több jóérzéssel kárpótoltak. Még egyszer köszönöm. 

Fotó: Pixabay.com