A szombati ünnepi rendezvény a zászlók bevonulásával kezdődött a „Sion hegyén” büszkélkedő templomban. „Mindig ideje van az imádságnak!” – mondta el reggeli áhítatában Buzogány Csoma Csilla lelkésznő. Éreztük, hogy az imádságnak közösségépítő szerepe van. 

A köri elnök, Tordai Melinda tiszteletes asszony összefoglaló beszámolója mindannyiunk számára üzent valamit: ezen a napon a fénynek nagy értéke van, értéke van a találkozásnak, értéke van az együttlétnek, a közös imádkozásnak. Andorkó Rozália, mint az UNOSZ alelnöke, reményteljes szavakkal üdvözölte a vendégeket, de nem maradtak el Váncsa Csilla lélekhez szóló szavai sem, aki választmányi tagként és az UNOSZ titkáraként üdvözölte az egybegyűlteket. A köszöntők arról is szóltak, hogy valójában a nőszövetségek az egyházközség alappillérei, hisz az asszonyok közös munkával, erővel építik a kis és nagy egyházközségeket. Jómagam a szentkirályi nőszövetség nevében köszöntöttem a nőtestvéreket, belefoglalva soraimba, hogy Szentkirályban még 2009-ben volt köri nőszövetség, másodszor jár nálunk a vándorabrosz – vagyis újra hazatalált. 

A déli harangszó újra templomba hívta az egybegyűlteket. Az istentiszteletet László-Benczédi Zsófia baróti lelkésznő tartotta, aki köszönetet mondott azért, hogy itt lehetünk, együtt a szeretet fényében, amelynek értéke nagy, hisz Isten a találkozás fényét küldte nekünk. 

Minden asszony lelkében volt egy összekötő kapocs, amely szorosan összefont mindannyiunkat, de úgy érzem, nem csak erre a május végi szombati napra. Különös érzés volt érkezéskor egymást üdvözölni: Isten hozott! Isten áldja!, és különös volt távozáskor búcsút venni egymástól. Feltöltődve hagytuk el a templomot, közben a templomban a szószék magaslatán már ott büszkélkedett a vándorabrosz, amely Kálnokról érkezett, és most egy évre templomunk dísze lett. Lefelé a templomból a felszalagozott zászlókkal jöttünk, gazdagodva újra egy szalaggal, hogy emlékezzenek: 2025. május 31-én Szentkirály volt a köri nőszövetség vendégfogadója. Találkozásunk közös ebéddel zárult a kultúrotthonban, ahol a helyi nőszövetség asszonyai finom ebédet készítettek. A szépen terített asztal, a finom étel illata fogadott mindannyiunkat. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – ez csengett a fülünkben a finom ebéd elkészítésekor, nem ismerve fáradtságot. Hálás vagyok minden segítőkész asszonynak. Isten áldja meg találkozásunkat! Isten áldja meg közös munkánkat! 

E napnak sikerét meg kell köszönnöm még a Babi Pékségnek Szotyorban, a Zoemia Pékségnek, az Illyefalvi Pékségnek, a Bertis cégnek, a Naplopónak Illyefalván, a Farcas Kft.-nek Illyefalván, a Pinus Siculusnak, az esperesi hivatalnak, s mellettük mindazoknak, akik megértették a köri nőszövetség fontosságát, ott voltak, segítettek, szorgos férfiak. Hálás köszönet ezért a szép napért! 
 

Adorjáni Gyöngyvér nyugdíjas tiszteletes asszony