Legalábbis ezt ígérik most az embereknek, akik a hat hónappal meghosszabbodott választási szuperév hozadékaitól elgyötörten és aggódva lesik a fejleményeket. Meglehetősen hosszú ideig tartottak bizonytalanságban minket, és most sem világos a kép: habár a „pro-európai” pártok három hétig egyeztették a kormányprogramot, ennek részleteiről semmi konkrétumot nem lehet tudni, még azt sem, hogy miképpen fogják csökkenteni a tarthatatlan költségvetési hiányt. Az adóemelések réme lebeg a fejünk fölött, és valószínűleg ránk is fog szakadni, csak még nem tudjuk, mekkora súllyal. Azt ugyanis minden politikus elmondta, hogy nehéz időszak következik, ami azt jelzi, hogy bizony azok is fizetni fogják a számlát, akiknek a hatalom asztalán feltálalt lakomából morzsa sem jutott. Próbálják ezt a keserű pirulát megédesíteni azzal, hogy most már tényleg visszavágnak minden közpénzből való pazarlást (tehát a túlhizlalt állam is szenvedni fog), de vajon így lesz-e? Mert a még mindig legnagyobb erejű Szociáldemokrata Párt nem sok hajlandóságot mutat a változásra, annak pedig nem kell bedőlni, hogy új arcokat (is) küldenek a kormányba: ezek a régi vezetők emberei, és eleve áldozati bárányok, mint az egész kormány. Ebben a Nemzeti Liberális Párt sem áll egy emberként ideiglenes elnöke, Ilie Bolojan kijelölt kormányfő mögött: vannak bőven ellenfelei házon belül is, akik csak azért tolják előre, hogy elvégezze a nemszeretem feladatokat, és ha ez a politikai pályafutása végét fogja jelenteni, annál jobb számukra. 

Sokan hajtanak arra, hogy majd ők aratják le a babérokat, miután Bolojan rendet teremt és elmegy – ez volt, ami nagyon tisztán átjött az elmúlt hetek tárgyalásaiból. A rotációs kormányt is azért erőszakolta ki másodszorra a PSD (mit sem okulva abból, hogy az első ilyen csavar történelmi mélypontra vitte őket és a PNL-t is), hogy majd szépen beleüljenek a készbe, és a következő választások előtt ismét elkezdjenek tékozolni, ismét oda juttatva az országot, ahol most van. Na, ezt kellene megakadályozni, de erre aligha futja majd egy eleve rövid (másfél-két éves) mandátumú kormánytól, hiszen a költségvetési hiány 3 százalék alá szorítása négy-öt évi folyamatos erőfeszítést kíván, azaz két év múlva sem lesz miből bőkezűsködni. Erről azonban nemigen beszélt senki. Mindenki azon rágódik, hogy Nicușor Dan államfő tartani tudja-e az áfa szinten tartására vonatkozó kampányígéretét, elcsúszva a vállalás lényege mellett: az áfaemelés nem reform, csak a rendes adófizetőket sújtja újabb terhekkel. Ezek eddig is folyamatosan nőttek, a PSD–PNL-kormány évről évre nagyobb összegeket húzott ki a zsebünkből, mégis csődközelbe jutott az állam, tehát nem az adóemelés a megoldás.

Hanem a jobb, felelősebb gazdálkodás. Ha a Bolojan-kabinet nem tudja ezt elérni, a lakosságot veti oda áldozatul. Pedig ebből igazán elég volt.

Liviu Dragnea két alapemberét, Sorin Grindeanut és Lia Olguța Vasilescut küldte a PSD reformokról tárgyalni. Fotó: presidency.ro