Rendkívüli kiállításmegnyitóra került sor szombat délután Zabolán. A nagy számban megjelent közönség a zabolai születésű kovásznai Para Mária amatőr textilművész mintegy százötven alkotását tekinthette meg zabolai portáján. A kiállítást Deák Ferenc művészettörténész méltatta.
A megnyitón Konnáth Rita köszöntötte az egybegyűlteket, felidézve a művész pályakezdését. Elmondta, „Para Mária Zabolán született, jelenleg Kovásznán él. A hatvanas években a marosvásárhelyi művészeti középiskola toborzókörútján fedezték fel tehetségét, így került Marosvásárhelyre, ahol az ötödik és nyolcadik osztály közötti éveit töltötte. Később visszatért Kovásznára, itt érettségizett, majd nyugdíjazásáig az egészségügyben dolgozott. A művészet iránti szeretete azonban végig megmaradt, és nyugdíjazása után kezdett el komolyan alkotni. Azóta ontja magából a szebbnél szebb alkotásokat. Különböző technikákat használ – temperát, gouache-t, vegyes technikát, télen textíliákat készít. A most megnyíló kiállítás életművének egy jelentős szeletét tárja a közönség elé.”
Deák Ferenc művészettörténész megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: Para Mária alkotásai olyanok, mint egy idős fa keresztmetszete – évgyűrűk, melyek belső titkokat őriznek. A legbelső körök az ősi tudást, a külsők pedig az idő védelmét hordozzák. Bár Para Mária nem járt hivatalos művészeti egyetemre, életútja mégis egyfajta belső akadémiaként rajzolódik ki. Középiskolásként intenzíven figyelte a korabeli erdélyi művészeket, később kovásznai évei alatt is kutató szemmel kísérte az alkotókat, megőrizve nyitottságát, szorgalmát, mély befogadóképességét. Mindez saját formavilággá érett: egyedi, ritmikus, fegyelmezett, de mégis szenvedéllyel teli kompozíciókká.
Az anyaghasználat különösen figyelemre méltó, turkálókban talált textilek, fonalak, műanyag szalagok és újrahasznosított alapanyagok kelnek új életre. Para Mária ezekből szinte meditatív munkával, hosszú tekerésekkel és kompozíciós fegyelemmel épít plasztikus felületeket – ahogy Deák Ferenc művészettörténész fogalmazott: úgy formálja az anyagot, ahogyan a falusi asszonyok tésztát dagasztanak, türelemmel és belső ritmusból. Az alkotások formai világa letisztult, mégis dinamikus. A gyakran visszatérő kör és ovális motívumok egyfajta szimbolikus körforgást jelenítenek meg, a szimmetrikus struktúrák mindig kissé elmozdulnak, éppen annyira, hogy megjelenjen bennük az élet: a feszültség, a mozgás, a küzdelem.
Ez a tárlat nem pusztán anyagokból és formákból áll – hangsúlyozta Deák Ferenc –, hanem időből is: minden alkotás mögött évtizedek tapasztalata, művészi kísérletezés és folyamatos fejlődés húzódik. A korábbi műveken bátran játszik a színekkel, később azonban megjelennek a finom tónusok és a letisztult formavilág iránti érzékenység is. A figuratív elemek – emberarcok, madarak, főként gólyák – egy másik regisztert nyitnak meg: a konkrét és az elvont világ közötti átjárást. A gólyafészek, a távozás és visszatérés, a közeli természet ritmusának ábrázolása finoman beleszövődik a képi világba – összegezte a művészettörténész.
A kiállításon a zabolai Gyöngyharmat néptáncegyüttes három tagja székely népdalokat adott elő, méltó hangulatot teremtve az eseménynek. A portát bejárva nemcsak képekkel, hanem egy élettel is találkoztunk. Egy nő történetével, aki csendben, két kézzel, erővel és alázattal formálta azt, amit ma életműnek hívunk.
