A gyors beavatkozásnak, valamint az intézmények, az önkormányzatok és a lakosság közötti jó együttműködésnek köszönhetően sikerült elkerülni, hogy sokkal súlyosabb tragédia következzen be a május végi áradások során, ám az is egyértelmű, hogy beruházásokra van szükség az árvízveszély mérséklése érdekében – jelentette ki tegnap Ráduly István. A megye két alprefektusával, valamint a katasztrófavédelmi felügyelőség és a vízügyi igazgatóság (SGA) vezetőivel közösen tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy eddig nem tapasztalt időjárási kihívásokkal kell szembenézni, az árvízvédelmi infrastruktúrát ehhez kell igazítani, illetve ismertették az áradás utáni kárfelmérés eredményeit is.
Ráduly István elmondta: a megye tizenegy településén okozott kisebb-nagyobb gondot az árvíz, több mint 300 embert telepítettek ki megelőző jelleggel. A víz több mint kétszáz házban okozott kárt, a legtöbb érintett ingatlan Nagyborosnyón (140) és Kökösbácsteleken (61) volt, a többi elszigetelve Fotoson (Gidófalva község), Rétyen, Bereckben, Erdőfülén és máshol. Emellett összesen 1300 hektár mezőgazdasági terület került víz alá.
Daniel Predicioiu ezredes, a Kovásznai Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU) főfelügyelője szerint a nagyborosnyói lakások, házak közül 39 károsodott jelentős mértékben, 67 kevésbé, illetve hét esetében jelentéktelenebb károk keletkeztek. Kökösbácsteleken az érintett 61 ház, lakás közül egy rongálódott meg jelentősebben, húsznál enyhébb károk keletkeztek, háromnál pedig elenyésző volt a károsodás. Fotoson egy házban tett kárt a víz, kimosta az alap egy részét.
Ráduly István kitért arra is, hogy a helyi katasztrófavédelmi bizottságok kérésére, a megyei katasztrófavédelmi bizottság jóváhagyásával az állami tartalékalapból gyakorlatilag azonnal érkezett a segítség. Kökösbácsteleken egyebek mellett 50 ágyat, ugyanennyi matracot és párnát, 95 pár gumicsizmát és ugyanennyi esőköpenyt, 1400 liter vizet és 700 kilogramm különböző konzervet kaptak. Nagyborosnyóra 50 ágyat, ugyanennyi matracot, hálózsákot és párnát, 5000 liter ásványvizet és 500 kilogramm különböző konzervet vittek. Ami a további kártérítést illeti, a prefektus elmondta, hogy a kárfelmérő vegyes bizottságok elvégezték a feladatukat, a prefektúra pedig elküldte az adatokat a kormánynak. A pénzbeni kártérítésről a minisztériumok szintjén hoznak döntést.
Mind az ezredes, mind a prefektus megemlítette, hogy a helyi katasztrófavédelmi bizottságok elnökei lehettek volna operatívabbak, így még inkább csökkenteni lehetett volna az áradások okozta károk mértékét. A lassú reakció valószínűleg annak is betudható, hogy nem minden polgármester vesz részt rendszeresen a katasztrófavédelmi főfelügyelőség által szervezett vészhelyzeti képzéseken – jelezték. A prefektus ugyanakkor köszönetet mondott minden hatóságnak, önkormányzatnak, amely részt vett az árvíz elleni beavatkozásban, valamint a lakosságnak és az önkénteseknek.
Nem egyszerű átépíteni a védműveket
Ami a védműveket illeti, Ráduly István és Sándor László, a vízügyi igazgatóság vezetője is elmondta, hogy szerencsére egyetlen gát sem szakadt át, az árvízvédelmi töltések kibírták azt a víznyomást, amit az árhullám jelentett. Sándor László arról is szólt, hogy 40–50 évvel ezelőtt, amikor ezek a védművek épültek, még más kihívások voltak, néhány évtizeddel ezelőtt nem fordult elő olyan, hogy néhány óra alatt annyi eső hullt volna, amennyi normálisan egy hónap alatt. Közel negyvenéves pályája során még nem tapasztalt olyat, hogy egyszerre három folyóra (Olt, Feketeügy, Tatrang) bocsátottak volna ki vörös jelzésű árvízriadót. A szakember szint- és hozamnövekedési számokkal is megerősítette, hogy szűk két hét alatt ritkaságnak számító csapadékmennyiség érkezett Háromszékre, amit nem tudtak elszállítani a patakok és a folyók.
Sándor László ugyanakkor azt is elmondta, hogy az áradások által érintett lakások – például Nagyborosnyón – kiemelten veszélyes területekre épültek, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a károk jelentősebbek.
Ráduly István és Sándor László szerint elvileg egyszerűnek tűnhet a megoldás a védművek megerősítésére: meg kell emelni a gátak magasságát. Csakhogy ezeket nem lehet méterekkel megmagasítani, mert nem úgy tervezték. Egy másik megoldás lehetne a lebontás és a megváltozott körülményeknek megfelelő új gátak építése, de az időigényes, drága és kockázatos folyamat, tekintve, hogy Kovászna megyében mintegy 450 kilométer védmű található. Sándor László szerint vésztározókat és/vagy poldereket (vízfelfogó, gátakkal elkerített területek) kellene létrehozni, amelyek felfoghatnák a hirtelen jött vízmennyiség egy részét, majd az árhullám lefutása után leengedhetnék a fölösleget. Ezekhez a beruházásokhoz viszont jogszabály-módosításra is szükség lenne, mivel akár ezer hektárnyi magánterület kisajátításával járna, illetve egyes folyószakaszokon nem is lehetséges az ott lévő települések vagy természetvédelmi területek miatt.
