Mielőtt azonban mindenféle jogos vagy kevésbé jogos bírálattal célkeresztbe vennénk az újonnan beiktatott kabinetet, nem árt, ha némi önmérsékletet tanúsítunk. Igazán nyugodt lelkiismerettel ugyanis mégiscsak akkor lehetne szidni a kormányt, ha lenne olyan ellenzék is, amely adott pillanatban kormányváltó lehet. Márpedig ilyen pillanatnyilag nincs. Pontosabban ami van – George Simion AUR-vezér temetőgyalázó fociultrái, a nagyszájú soviniszta Diana Șoșoacă és társai –, arról csak annyit lehet mondani, hogy a Jóisten őrizzen meg mindannyiunkat tőlük.

Tetszik, nem tetszik tehát, a hétfő este hivatalába beiktatott Bolojan-kabinet a mi kormányunk is – és nem csupán azért, mert részese e koalíciónak az RMDSZ, hanem azért is, mert jelen parlamenti felállásban egyszerűen semmilyen más kormányra nincs lehetőség. Pontosabban, amire még van – a fent említett bagázs hatalomra jutása –, attól a Jóisten tényleg őrizzen meg mindannyiunkat. Túlzás nélkül, létfontosságúnak nevezhető ezért, hogy a Bolojan-kormány sikeres legyen: végig tudja vinni a célul kitűzött reformok legalább egy részét, vissza tudja állítani az emberek bizalmát az államban és intézményeiben, helyreállítsa a költségvetési egyensúlyt, fenntarthatóan növekvő pályára helyezze a gazdaságot.

Ilie Bolojan eltökéltsége szükséges, de nem feltétlenül elégséges feltétele mindennek: a sikerhez kell a stabil parlamenti többség, ennek érdekében pedig elengedhetetlen a koalíciós pártok kompromisszumkészsége és bölcsessége. Utóbbiak hiányában az amúgy is nehezen összeállt koalíció könnyen felbomolhat, ami azonnal véget is vetne mindenféle reform lehetőségének. Hogy meglesz-e a kormányra került pártokban a közös áldozatvállalásra való hajlandóság, az egyelőre kérdéses: Romániában közismerten instabilak a koalíciók, ugyanakkor éppen az elmúlt években láttunk viszonylag hosszú ideig működő szociáldemokrata-liberális közös kormányzást is – igaz, egy teljesen más környezetben, amikor még két kézzel lehetett szórni a pénzt, nem pedig megszorító intézkedéseket kellett hozni. Az olyannyira szükséges reformok legfőbb akadálya tehát ezúttal is a politikai stabilitás felborulása lehet.

Az már igazi romániai paradoxon, hogy a koalíció hosszú távú stabilitásának is komoly hátulütője van: ha ugyanis egészen a következő választásokig egyben marad a szövetség, akkor meg tényleg az lesz a baj, hogy nem lesz vállalható, elfogadható az akkori kormányzásra alternatívát jelentő ellenzék, ami pedig megnyitja az utat a hatalom felé az AUR és Șoșoacă előtt. Most, hogy kormányunk végre lett, aggódhatunk az ellenzékért?

Fotó: gov.ro