Mentornak lenni

– Egy régebbi interjúban azt mondtad, hogy az édesapád, Káli Király István által létrehozott Mentor Kiadó szellemi utódjának tekinti magát a Mentor Könyvek Kiadó. Ezt a szellemi örökséget miként tudjátok ápolni? 
– Amikor 2014-ben csődeljárást indítottak a kiadó ellen és én megvásároltam tőle a brandet meg a jogokat, majd megalapítottam a Mentor Könyvek Kiadót, volt egy hallgatólagos egyezség a néhai Mentor Kiadó és az új Mentor Könyvek Kiadó között. Arról egyeztünk meg, hogy a szellemiséget, az ismeretterjesztés és a tudományos kiadványok terén – történelem, néprajz, művészeti albumok, akármilyen tudományos kiadvány – szerzett tapasztalatot továbbvisszük. A mai napig úgy vélem, hogy ennek a folyamnak a megteremtője Káli Király István volt a Mentor Kiadóval. A Mentor Könyvek Kiadó ezt megpróbálja tovább éltetni, de mellette hangsúlyt fektettünk arra, hogy szépirodalomat, az ifjúság- és gyermekirodalmat művelő fiatal, feltörekvő erdélyi szerzők számára biztosítsunk esélyt a megjelenésre. Legyünk hűek a nevünkhöz és mentoráljuk, juttassuk be a mindenkori magyar könyvpiacra, adjunk esélyt számukra, hogy valaki felfigyeljen rájuk és idővel egy nagyobb, nevesebb kiadóhoz kerüljenek. Óriási elégtétel tudna lenni, hogyha egy nálunk megjelent első kötetes szerző harmadik kötetével már mondjuk a Magvetőnél jelentkezne.

Könyv, piac, könyvpiac

– Mennyivel könnyebb vagy nehezebb ma egy kiadónak, mint bő tíz évvel ezelőtt?
– Nem sokban változott tíz év alatt a világ a könyvpiacot tekintve. Tíz évvel ezelőtt is léteztek a piacot meghatározó kereskedők, ugyanúgy, ahogy ma is vannak. Kis kiadóként úgy élünk meg, hogy mint minden hasonló méretű kiadónak, megvan a magunk vásárlóköre, és arra összpontosítunk. Igyekszünk odafigyelni arra, hogy olyan könyveket publikáljunk, amelyek ezeket a csoportokat, ezeket a kisebb mikroközösségeket szólítják meg. 

– Miből él manapság, illetve mi segíti hozzá ahhoz, hogy a Mentor Könyvek Kiadó a piacon maradjon? Pályázatok, bestsellerek kiadása, a vásárlók pártolása?
– Ma egy erdélyi kiadónak a legeslegnagyobb problémája a pályázatok léte vagy hiánya. Az erdélyi kiadók legfőbb támogatója a Communitas Alapítvány. Lényegében nélküle nincs erdélyi könyvpiac, nincsen erdélyi könyvkiadás. Ha nincs egy háttér, egy háttéripar a könyvkiadó mögött, akkor lényegében nincs könyvkiadó. Gondolok itt egy nyomdára, egy dizájnstúdióra, bármire, aminek a bevétele vagy a nettó profitja átigazolható a könyvkiadóhoz és az működésbe tudja hozni ezt a kereket. Tehát egy fogaskerékrendszer, ami meghajtja ezt a kis fogaskereket. A Nemzeti Kulturális Alapot átcsoportosították –  tavaly hat pályázatunkból hatot visszadobott, amire nem volt korábban példa –, nem tudjuk, hogy lesz-e magyarországi támogatása az erdélyi könyvkiadásnak, de nagyjából mindegy is, merthogy nekünk muszáj elsősorban a Communitas Alapítvány pályázati kiírására koncentrálnunk, illetve meg kell próbálnunk néha bevonni egyéb támogatókat is a szerző vagy ismerősök révén.

– Vannak mecénások?
– Vannak mecénások és jófajta mecénások vannak, olyan nem szakmabeli támogatók, akiknek érdekük az, hogy legyen írott kultúra, hogy egy bizonyos könyv közkinccsé váljon. Szívesen nevesítem őket. Például ott van Vass Levente képviselő, aki rengeteg kiadványunkba szállt be a Studium Prospero Alapítványon keresztül, vagy ott van dr. Antalka Ágotának az Egy kolibri család hétköznapjai című, a 2025-ös SepsiBookra megjelenő pszichológia- és tanmesekötete, melyet Kovászna Megye Tanácsa támogatott Tamás Sándor elnök úrral az élen és egy alapítványon keresztül.

– A kereskedői hálózat mennyire segíti munkátokat? A könyveitek hova, milyen messzire jutnak el?
– Ez mindig függ a kiadványtól, a szerzőtől meg a műfajától. Tudomásom szerint Tel-Avivtól New Yorkig már eljutottunk, illetve Szicíliától egészen Svédországig sikerült könyvet teríteni. Nekünk vannak belföldi kereskedelmi partnereink, ugyanis nincsen saját boltunk, nem is szeretnénk, mert egyszerűen nem vagyunk akkorák. A feladatok oroszlánrészét két ember végzi, de ott vannak a kereskedelmi partnereink, akik megbízhatóak, akik végzik a dolgukat, akik terjesztenek minket. Magyarországon a nagy kereskedésekből kivonultunk, de maradt két kereskedelmi partnerünk, az egyik az Írók Boltja, a másik a Pozsonyi úti Láng Téka. És azon kívül ott van az egyre erősödő webes felületünk, ahonnan lehet könyvet rendelni, és bárhová kiszállítunk, ahová a futárszolgálat el tud juttatni könyvet vagy csomagot.

– A kiadó oldalán úgy fogalmaztok, hogy szeretnétek hozzájárulni, átjárást biztosítani a magyarországi és erdélyi könyvpiac között? Mennyire vagytok sikeresek ezen a téren?
– Egy ideje úgy éreztem, hogy nem nehéz hidat teremteni. A két piac közt vannak hidak, de ugyanakkor ezen a hídon vannak sorompók, melyeknél meg kell az embernek találnia a kiskaput. Tény, hogy egyetlen magyarországi nagykereskedő sem fogja előnyben részesíteni az erdélyi kiadó köteteit a saját kiadóinak köteteivel szemben, mert az butaság is lenne. És ha egy magyarországi nagykereskedő 50–55 százalékos árréssel dolgozik, nekünk olyan árakat kéne szabnunk, amelyen már nem éri meg senkinek, hogy megvásárolja. Ezért úgy gondolom, hogy 2025-ben sokkal hatékonyabb egy jól reklámozott webes felületen kínálni kiadványainkat, ahol az emberek látják, hogy mi várható és mi kapható.

Hangsúly a hazain

– Kik írnak, mit írnak jelenleg nektek, és miért éppen ők?

– Vannak olyan szerzők, akiket mi keresünk meg, merthogy úgy érezzük, számunkra fontos az ő jelenlétük a kiadónál, fontos az a mű, amit írt. Úgy érezzük, azzal, hogy mi magunkhoz csábítjuk, valamivel többet tudunk adni az olvasónak, mintha elkallódna egy olyan kiadóhoz, ahol tessék-lássék végzik el a munkát. Ugyanakkor meg gyakran keresnek meg minket helyi szerzők, gondolok Erdélyre, és igen, egyre többen és egyre többször magyarországi szerzők is, hogy velünk szeretnének dolgozni, mert tetszik nekik az, amit mi képviselünk, és tetszik a késztermék – ez nagyon csúnyán hangzik könyvnél, hogy termék –, ahogy kinéznek a mi könyveink. Ez fontos számukra, de számunkra is nagyon fontos, hogy milyen külalakja van a könyvnek, mennyire hívogató, és amikor az olvasó megfogja, mennyire tud kézhez állni, mennyire simogató, milyen a papír textúrája, milyen a tördelése, milyen egyáltalán a terve annak a könyvnek, és mennyivel tudja könnyebben közel engedni magához az olvasó a szerzőt a könyv által.

– Nem beszéltél a nálatok publikáló szerzőkről! Néhányat emelj ki, kérlek. 
– Beszélek most az utóbbi időben kiadott szerzőinkről. Van egy magyarországi lány, Torner Anna, akire a jövőben nagyon érdemes lesz odafigyelni. Azon túl, hogy teatrológus és színésznő, jó író, és a regényéből készült előadást is ő játssza. De ott van Kopriva Nikolett, aki egy kiváló költő. Muszka Sándor József Attila-díjas költő, akit kevésbé kell az embereknek bemutatni. Ott van Kustán Magyari Attila, aki Nyugat-Európa egyik legnevesebb egyetemén szociológiából doktorál és nálunk jelent meg az Odaát című kötete, vagy dr. Antalka Ágota, akire pszichológusként, szépíróként is oda kell figyelni. Ott vannak a tudományos-ismeretterjesztő köteteink, Magda van der Ende és Olga Majeau hollandiai szerzők, akik remek könyveket írtak. Dicsérem Miklóssi Szabó Istvánt, aki egy kiváló prózaíró, és Tófalvi Zselykét, aki azt hiszem, minden egyes írásával, minden egyes sorával, gondolatával magával tudja ragadni az olvasót.