Aztán történtek is változások, mert a szélsőséges pártok igencsak előre törtek. Az elnökválasztáson meg olyan eredmény született, hogy az első forduló után megsemmisítették, attól félve, hogy azt a főszélsőséges Călin Georgescu nyeri meg, ami igencsak nagy blamázs lett volna Románia számára, az Európai Unió vezetőinek rosszallását váltotta volna ki, ezért azok boldogan egyetértettek az elnökválasztás megsemmisítésével. Így úgy jártak vasárnaponként az urnákhoz ez emberek, mint régente templomba, és áhítatosan szavaztunk, újra és újra. Az idei májusi elnökválasztáson is történt meglepetés, mert majdnem George Simion nyert. Szerencsére a második fordulóban jól számítottak és választottak a szavazók, és a matematikus Nicușor Dan lett az elnök. Ő miniszterelnöknek Ilie Bolojant választotta, akitől mindenki azt reméli a költő (Ady Endre) szavaival élve, hogy „új időknek új dalaival” jön, új csapáson viszi Romániát, és nem becsapás lesz a vége.

Az országnak új kormányt is kellett keresni, ami több mint egy hónapig tartott. Azt hittem, hogy egy teljesen új kormány(műve)t kapunk. Végül kiderült, hogy nagyjából a régi alkatrészekből eszkábálták össze. Ez olyan, mintha egy totálkáros, (de) megjavított autónak új kormány kellene, de azt úgy raknák össze, hogy darabjai nagy részét a bontóból guberálnák, ugyanis egy sereg olyan régi motoros került az új kormányba, akik (vagy akiknek emberei) a régiben is benne voltak (nyakig) és ők vezették rossz irányba az országot. Tizenegy új név jelent meg az új kormányban, és heten vannak a régi kabinetből. Itt leginkább a szociáldemokrata pártemberekről beszélnek, akik a gödörbe vitték az országot, és akkor húzzák is ők ki belőle. A PSD-nek az új kormányban hat minisztere van, akik közül három új, három pedig a régi kormányban is benne volt.

Az új miniszterelnökre nagy feladat hárul, mert csökkenteni akarja a központi államapparátust. Ennek némileg ellentmond, hogy öt miniszterelnök-helyettese is van. Bolojan nagy tervekkel vágott neki a miniszterelnökségnek. Első munkanapját pontosan, időben kezdte, nem késett el, és a lépcsőn gyalog ment fel. Utána a pénzügyminisztériumba tartott, hogy azt gatyába rázza, de biztosan megnézte azt is, hogy tényleg üres-e az államkassza.

Egy sereg új és nagyszerű dolgot akar véghezvinni, mert biztosan látta, hogy a pénzügyminisztériumban azok az üres államkasszát őrzik. Ezért növelni szeretné az inkasszót. (Az állami szektorból leépítetteket át kellene képezni inkasszatoroknak.)

A megszorítások – úgy néz ki – mindenkit érintenek, és nem kellemesen. Ezeket nem részletezem, hallunk még többet is róluk, sőt, érezni is fogják nagyon sokan: a cégek, az alkalmazottak, de a nem alkalmazottak is (mert csökkentik a munkanélküli segély folyósításának idejét), a nyugdíjasok, akik egészségügyi hozzájárulást fizetnek (a 4000 lejnél nagyobb nyugdíjak esetében). A pedagógusoknak emelik a normáját, az ösztöndíjakat újraméretezik. Megbüntetik azokat az orvosokat, akik betegszabadságot adnak a nem betegeknek. És így tovább…

A Bolojan-kormány bejelentette, hogy átlagban 20 százalékkal csökkenti a központi közigazgatásban dolgozók (vagy nem dolgozók?) számát. Új seprű jól seper, szokták mondani, és remélhetőleg a felesleges alkalmazottakat ki fogja seprűzni, de biztosan lesz miatta nyivákolás is.

Május végén Bolojan már bejelentette, hogy a szenátusban megszüntette a munkahelyek egyharmadát. Aztán kiderült, hogy a megszüntetett állásokból 27 betöltetlen volt, 46-ot úgy szüntettek meg, hogy elfoglalóikat más intézményekhez helyezték át, 17 állás magától felszabadult, mert az illetők fogták magukat: felmondtak, meghaltak vagy nyugdíjba mentek. Így az alkalmazottak egy részét csak átseperte más helyekre. Ha most a többi állami intézményben is ilyen leépítéseket akarnak véghezvinni, akkor azt kell megoldani, hogy a leépítettek nagy részének más, új állást találjanak.

Ilie Bolojan a bukaresti amerikai nagykövetség küldöttségével tárgyal. Fotó: Facebook / Ilie Bolojan