Kellett is a régi kemény telek idején itt a kiváló tüzelő, nem volt olyan nemzetközi kiállítás a monarchia idején, ahol ne kapott volna valamilyen kitüntetést – magas sikértartalma miatt – a Szépmezőn termett búza, az épp Triesztben megtartott egykori világkiállításon pedig aranyérmet érdemelt ki. 
 

Petőfinek szép volt ­Szépmező

Éppen itt utazhatott át Keresztúr felé Petőfi Sándor, amikor megcsodálta a sárkányölő lovag városát, Sepsiszentgyörgyöt, melynek előterében teljes panorámájában bontakozhatott ki a Szépmező. Sepsiszentgyörgyi pihenője alatt vethette papírra sorait. „...Előbbeni levelemben írtam, hogy Csíkszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van, Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék.”

Akkor nagyon megtetszett neki ez a táj, de azóta merejében megváltozott a kép. Valamikor magángazdaságok, tanyák sora borította a síkságot, számuk úgy lehet, közel volt a tízhez. Mind a múlté lettek. Ott, ahol valamikor a Sütő-tanya volt (majd a közelében a szintén lebontott, ipari parkká alakuló Szépmezői Állami Gazdaság), az épületek zöme már csak emlék, egy szakaszán derékba vágja át a terelőút is.

Egy szó, mint száz, a Szépmezőnek – mint helytörténeti egységnek sajátos agrártájnak – gazdag és színes története van. Ott, ahol valamikor nagyüzemű gazdaság működött, építették meg a telep római katolikus kápolnáját. Lelki táplálékra lel ott a maradéklakosság, a kápolna védőszentje – tán nem véletlenül – Munkás Szent József.

Porzsolt Levente polgármester

Szent József, a munkás

„Május elseje Szent József, a munkás emléknapja, melyet XII. Piusz pápa vezetett be 1955. május 1-jén. „József, a Boldogságos Szűz jegyese – idézzük a katolikus vallástörténet meghatározását –, a Megváltó nevelőapja, foglalkozását tekintve ács volt: egyszerű, kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy, mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek, valamint a katolikus egyház patrónusa.”

Szépmezőn még fungál az egykori pártgazdaság néhány épülete. Érdekes, hogy tudtunkkal senkinek sem jutott eszébe megírni történetét, s hogy ez mennyire fontos lenne, arra elegendő felhívás lehetne akár a Sütő tanyához kapcsolódó egyetlen, még álló épület további sorsa is. Benjamin testvéröcsém az egykori Csíki negyedi központi kazánházban dolgozott, munkatársa az akkor már nyugdíjhoz közeledő, de mesélni jól tudó Sütő bácsi volt. Tartott attól, nehogy valamiképp elszólja magát, akkor még kemény diktatúra uralkodott országunkban (emiatt Sütő bácsi még a feleségét is néha elvtársnőként emlegette), de azért halkan, mégiscsak mesélt az öreg: „A mi tanyánk udvarán is megjelent egy szép nap két fiatal orosz katona, nyakukban egy-egy géppisztollyal, egyik idős felmenőm hirtelenjében elkapta a vasvillát, futott a katonák felé és ékes magyar nyelven kiáltotta: ki innen, ki innen! A két katona egymásra nézett, nyakukból leakasztották a géppisztolyt, az öreget megfogták és fejjel belédobták a tanya kútjába. Mély volt a kútunk, arra emlékszem, hogy mélyebb, mint 20 méter! Ehiszi-e – mondta öcsémnek –, az akkori lehetőségekhez mérten napokba került, amíg a testet ki tudtuk venni a kútból. – Így mesélte az egykor volt Sütő-tanya „felszabadítását”.

Czetz János mellszobra. Demeter István alkotása, 2022

Községközpont 

Jómagam Gidófalvát mindig igazi sepsiszéki székely településnek tartottam, családomban ott egy kevés gidófalvi Jancsó ág is, árkosi apai dédnagyanyám részéről. A település látni- és tudnivalói rég megérettek a nyomdafestékre. Készülőben egy kötetre való anyag, de elsietni még nem időszerű: G. Szabó Ferenc, a település krónikása, lapunk külső munkatársa ugyancsak igyekszik a legtöbbet összegyűjteni Gidófalváról, szülőfalujáról.

A gidófalvi Olt-terasz jégkorszaki ősemlősmaradványokat őrzött meg a mai ember számára – masztodon-, mormota-, orrszarvú-, mamutleletek megtalálhatóak a Székely Nemzeti Múzeum állagában. Ezeken a feltárásokon kerültek napfényre a folyó mellett folytatódó bronzkori településhelyek is. A csontok ugyan nem beszélnek, de azért nem volna semmi, ha megfejtené valaki, hogy milyen nyelven szóltak itt egymáshoz a bronzkor emberei?

Gidófalva restaurált és felújított református vár­temploma valóságos művészet- és építéstörténeti bemutató, érdeklődésre számot tartó turisztikai objektum. A templomot védő várfal délnyugati oldalán egy befalazott kapu látható, ezt nevezik a helybeliek Bedeházi kapunak. A tatárok által teljesen elpusztított közeli falu, Bedeháza lakói veszedelem idején ezen a kapun át jutottak be és ki a várból. A harangtorony várudvar felőli, belső falán örökítették meg a Zsigmond András (1925–1950) és Jancsó Vilmos (1925–1950) emlékét, akik vértanúhalált szenvedtek a kollektív gazdaság megalakításakor tanúsított ellenállásuk miatt, amiről később külön kötet született.

A templommal szemben Czetz-emlékszoba várja a látogatókat. Czetz János őrnagyi rangban lett Bem táborkari főnöke. A nagyszebeni ütközetben szerzett érdemeinek elismeréseként léptették elő tábornokká. Világos után emig­rált. 1859-ben megszervezte az első magyar légiót Olaszországban, aztán Argentínában telepedett le, térképészeti intézetet és katonai akadémiát alapított. Utóbbinak 55 éven át igazgatója volt. Nevét felvette a gidófalvi iskola, melynek udvarán mellszobra áll (Demeter István alkotása, 2022). Szívhez szóló szövege van Czetz régi emléktáblájának, ami a községháza oromfalát díszíti. Felirata: „Ebben a községben született 1822-ben / Czetz János / 1848–49-ben honvédtábornok / aki a szabadságharc szomorú végével / hazájából bujdosva, 1904-ben, / Argen­tína szabad földjén / Buenos Airesben fejezte be nemzete / szabadságáért utolsó percig/ harcoló nemes életét. / E táblát a Székely Mikó Kollégium/ 1910–11-ben érett ifjúsága készítette”.

Étfalvazoltán, tájház

Czetz-almák és Kátaiak

A Czetz János nevét viselő iskola melletti utcában, a Jancsó Ferenc-féle telken állt a tábornok egykori szülőháza. Az ő emlékére kísérletezte és keresztezéssel létrehozta bodosi Budai József pomológus az ún. Czetz-almát. Ez az almafajta a tábornok szülőfalujába is eljutott, bőven termő, megtekinthető a néhai Kátai-féle gyümölcsöskertben.

Kátai István (1941–2021) gidófalvi születésű mezőgazdász mérnök három mamutfenyőt telepített a községi családorvosi rendelő kertjébe, tudtunkkal egyedi példányok, s mint ilyenek, megyénk turisztikai érdekességei. „Az biztos, hogy engem túlélnek és díszei lesznek szülőfalumnak!” – mondta.

Az anyaországból réges-régen Málnásra települt Kátai família gidófalvi földben ágazott terebélyessé, s lett református székellyé. A fiatal Kátai István gyermekként szembesülhetett az ötvenes évek gidófalvi véres eseményeinek szörnyűségeivel. A vörös vihar kuláksorba sodorta szüleit, egy dobrudzsai állami gazdaság földparcelláin gürcöltek, ő pedig elrejtettként Hosszúfaluban vészelte át gyermekkora megpróbáltatásait. „Hegedűm és a tánc mentett meg számtalanszor – vallotta. A Székely Mikó Kollégiumban a zene és a népi tánc zajában senki sem firtatta kiemelt gyermeki voltomat.” Az örömekkel teli mikós évek után a kincses városban vágyai már sínen voltak, kezében a hegedű, lelkében a szorgalom, e kettőben látta a múlt emlékeitől való menekülést. A Gróza Péter Agrártudományi Intézet mérnöki diplomájával kezében, reményekkel lépett a termőföld-tudományok művelésének zegzugos ösvényére, mit sem törődve azzal, hogy a tomboló agrárforradalom sem volt éppen leányálom. Kihívásokkal várták Mezőméhes, Csíkszentsimon, Gidófalva, Bodok, Kilyén és Illyefalva gazdaságai, ott gyümölcsöztette tudását-tapasztalatait állattenyésztési és növénytermesztési mérnökként, belekóstolt a tudományág helyi művelésébe. Sikerült mindvégig a Monostor úti intézet neves professzorainak „mindentudó” mérnökvégzettjeként cselekedni, 1997-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig.

A testét-lelkét betöltő szenvedélye, a pomológia hozott közelebb személyéhez. Édesapját, Kátai Károlyt, a gyümölcskertész gépészmérnököt Erdővidéken segítettem, hogy olaszteleki Czetz-alma-oltóvesszőket szerezzen gidófalvi gyümölcsöse számára. Alig fél évtizede egy szatyor vörös Czetz-almát akasztottak be kapumra: a Károly bácsi fia volt, Kátai István mérnök, aki akácos méhlegelőt álmodott szülőfalujába, szádokfacsemetékkel ültette körül a gidófalvi temetőt, mamutfenyőfái pedig a hosszú élet reményében ott virítanak a gidófalvi család­orvosi rendelő parkjában, bizonyítva, hogy a földi élet és az emlékezés nem vetekedik a mamutfenyők korával. Kátai mérnök évek óta kísérletezett a gidófalvi székely, piros belű almafajta nemesítésével, s rövid időn belül eredményei révén megkapta volna az Országos Magyar Gyümölcsnemesítők megtisztelő tagságát, melyben halála akadályozta meg. Két unokáját sikerrel támogatta, hogy folytathassák nagyapjuk szakmáját. 

Máthé István tanácstag

Templomdomb

A fotosmartonosi templomdomb az a hely, ahonnan könnyen belátni Gidófalva vidékét, az Olt völgyét, s ha jók a látási viszonyok, kitárul előttünk a megyeszékhely, Sepsiszentgyörgy városának panorámája is. A két falu – Fotos és Sepsimartonos – 1899-ben egyesült Fotosmartonos név alatt. Fotosból kőeszközök, kőbalták – az erősdi műveltség nyomai – kerültek napvilágra.

A Templomdombon áll a két település közös református temploma, 1821-ben építtette a gyülekezet. Harangtornyában műkincsértékű, 1794-ben öntött Kiss-féle harang van, egyike a számukban egyre apadó kuriózumoknak.

Fotosban él Imreh Ferenc asztalos, népi faragómester, a háromszéki monumentális székely kapuk tervezője-készítője. Fotosból származik a Berde család egyik ága. Itt született Berde Sándor (1856–1894) református teológiai tanár, egyházi író, a neves írónő Berde Mária (1889–1949) és a festőművész, néprajzi író Berde Amál (1886–1976) édesapja. Itt telepedett meg a neves Balássy család is: Balássy Gyula (1856–1920) a falu tanítója volt, Benedek Elek barátja és levelező társa. Gyermekei: Balássy Jolán (1894–1989) tanítónő, gyógyszerész, fotóművész és bélyeggyűjtő, dr. Balássy Kálmán (1888–1946) orvos és Balássy Mária (1900–1994) neves tanítónő az árapataki Csulak Magda népművész gyűjtőtársa, Benedek Flóra levelező partnere. Ennek a falucskának volt a szülötte és felmenője Porzsolt Benjámin (1816–1865) jogász, teológus és közíró.

Kitáruló Sepsiszék

Étfalvazoltán ­zarándokhely

Megérdemli ezt a megtisztelő jelzőt, ugyanis rejtett félelmeiben itt – a Benkő–Zágoni duplatetős kúriában – találtak rá keresői Váradi Józsefre (1828–1854), a Makk-féle mozgalom egyik szervezőjére, aki a sepsiszentgyörgyi Őrkő-hegy alatt bitófán szenvedett vértanúhalált társával, Bartalis Ferenccel (1813–1854) együtt. Olyan hely ez, ahol az embernek elhaladtában is meg kell emelnie kalapját.

A két falut közigazgatási szempontból 1899-ben egyesítették. Lakóinak zöme református, kevesebb része pedig római katolikus vallású. A két település közül Zoltán a kisebb, lakóinak száma száz körül ingadozik. Itt, az Olt magasabban fekvő, árvizektől védett teraszán régóta megtelepedett az ember. A faluból őskori kerámia került elő, s egy étfalvi teraszon sáncgyűrűvel körülvett neolitikumi telepet tártak fel. A két falunak külön református temploma van, az étfalvi 1802-ben épült. Harangtornyában egy Sepsiszentgyörgyön öntött – műkincsértékű – Kiss-féle harang van 1868-ból. A magyar honfoglalás 1100. esztendejében székely emlékkaput állított a helybeli gyülekezet a református parókia bejáratához (faragta a fotosi Imreh Ferenc). 

Berde Ervin vállalkozó, községi tanácstag

A település északi szélén áll az Árva Bethlen Kata nevét viselő egykori elemi iskola épülete. A hagyomány szerint  „a nagyasszony tulajdona volt”. Jelenleg tájmúzeumnak ad helyet, gondozója Lemhényi Katica tanítónő. Az épület megmentése az önkormányzat tervei között szerepel, ahol közösségi házat szeretnének kialakítani. „Közösségi háznak az egykori üres óvoda épületét javasolnám, a tájház terjeszkedhetne a kúriában” – javasolta Máthé István községi tanácstag.

Zoltán falu előtt korszerű hídon lehet átjutni az Olt vizén. Itt az 1792-ből való, javítás alatt álló református templom érdemel figyelmet: késő barokk jegyeket őriz és festett kazetták díszlenek karzata alján. A már említett kúria közelében műemlékké nyilvánították az egykori neves Czerjék család barokk kapuját. Étfalvazoltánban született dr. Szász István (1848–1888) botanikus, polgári iskolai és Mikó-kollégiumi tanár, a Székely Nemzet újság segédszerkesztője, Péter Károly (1834–1917) református lelkész, orbai esperes, Péter Gerő (1879–1953) az ikerfalu tevékeny lelkipásztora, Nagy György (1841–1918) református iskolamester, az étfalvi iskolai oktatás megteremtője és Szakács Andor (1865–1924) színművész a Kolozsvári Nemzeti Színház örökös tagja.

Dálnoki Barna vállalkozó, Fotosmartonos

A jelen 

A múlt mesés történeteinek számbavétele után a jelen valós eseményei felől érdeklődtünk Porzsolt Levente polgármestertől, aki tavaly október óta vette a nyakába a soktelepülésű község gondjait-bajait.

A Porzsolt família őseinek gyökere Barátoson kereshető, a település történetéből tudjuk, hogy 1582-ben Báthory István fejedelem és lengyel király idejében Barátoson már élt egy Porzsolt Lukács nevű összeírt személy, aki lőfő rangot viselt, meglepetés volt számomra, hogy jelenleg is él ilyen nevű család a községben – tájékoztatott tiszteletes Szőcs Endre helyi lelkipásztor.

Porzsolt Levente polgármester mindenekelőtt Gidófalva infrastruktúrájának fejlesztését tartja fő feladatának. Ennek fontos eleme az a négy pályázat, amit az Anghel Saligny-proram keretében szándékoznak kivitelezni. Angyalos település szennyvízhálózatának a kivitelezése az egyik nagyon fontos, rég óhajtott munkálat. A vezeték behálózza a települést és két átemelő szivattyúháztól a főút mentén haladva rákapcsolódik a település Gidófalva felőli bejáratánál már régebb lefektetett hálózatra. Angyalosról lévén szó, az önkormányzat feladatának tekintette, hogy támogassa a helyi új kultúrotthon építését. Nyertes pályázattal rendelkeznek, aláírták a szerződést a Baumeister céggel, ígéret szerint augusztusban megkezdik a munkálatokat. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódna a községi úthálózat korszerűsítése, pontosabban aszfaltréteg kerülne a Sepsimagyarós és a Gidófalva-angyalosi bekötőútig tartó Délremenő nevű útszakaszra.

Angyalosi csoport látogat a nyáron a Komárom-Esztergom megyei Dad testvértelepülésre, mellyel régi kapcsolatokat ápolnak – tudtuk meg Bartha Levente református gondnoktól. Fotosmartonos sem marad ki a megújulás folyamatából. Az iskolaépület udvarán levő pirosban álló épületet közösségi házzá szándékszik alakítani a községi önkormányzat s a körülötte levő szabad területből közösségi tér jönne létre. A községközpontban megkezdték egy nélkülözhetetlen, automatikusan működő mázsamérleg felújítását, korszerű raktárt építenek az önkormányzat gépei számára, belső felújítási munkálatokat végeztek az Erdős Gábor Kultúrotthonban. Étfalvazoltánban mintegy 250 m hosszú kiegészítő aszfaltozást terveznek az újonnan beépült út- és utcaszakaszok mentén.