Mindebből már a napokban kaphattunk kis ízelítőt a különféle intézményeknél kezdődött spontán sztrájkok révén – ez még minden bizonnyal csak a kezdet, a sokaknak fájó intézkedések java részét tegnap jelentette be Ilie Bolojan miniszterelnök, és még csak ezután fogadja el a kormány, a reakciók várhatóan még hevesebbek lesznek. 

Ilie Bolojan eddigi pályafutása során arról vált ismertté, hogy a takarékosság és a gazdasági racionalitás jegyében nem fél meghozni olyan döntéseket, amelyek nemcsak hogy nem népszerűek, de alkalomadtán heves ellenállásba ütköznek intézményen vagy rendszeren belül – a jelenlegi helyzet kezelése azonban nem csupán bátorságot, elszántságot kíván, hanem olyan politikai érzéket is, amely révén a minden bizonnyal sokak számára fájdalmas intézkedések mögé társadalmi támogatottság is szerezhető. A tegnapi bejelentések szerint ezúttal a megszorítások minden eddiginél szélesebb réteget érintenek, a magánszféra mellett az állam is célkeresztbe került, ami mindenképpen méltányosnak tűnik. Az viszont, hogy bizonyos mértékig mindenkit sújtanak, még egyáltalán nem garancia arra, hogy nagyobb lesz az intézkedések elfogadottsága. Ahhoz, hogy valós társadalmi támogatottsága legyen az államháztartás rendbetételét célzó kezdeményezésnek, a Bolojan-kormánynak muszáj megnyernie néhány szimbolikus üzenettel és téttel bíró csatát. Mind közül a legfontosabb a különnyugdíjak eltörlése, illetve az igazságszolgáltatásban és a belügynél alkalmazott korkedvezményes nyugdíjazás megszüntetése, de ide tartozik a bizonyos állami intézményekben fizetett pofátlan bérpótlékok leépítése, a közintézményeknél folyó pazarlás leállítása, a politikai pártoknak járó pénzek lefaragása.

Ezek nélkül, ezek hiányában hiteltelenné válhat minden reformígéret, heves és jogos ellenállásba ütközhetnek a tegnap bejelentett döntések, és kritikus, a demokráciát veszélyeztető szintre süllyedhet a társadalom bizalma az államban. Azért is elengedhetetlen ez, mert a kiváltságok megszüntetésére, a méltányos teherviselésre, igazságosságra való törekvés hiányában a romániai társadalom polarizáltsága tovább fokozódik. Már most óriási ellentétek dúlnak az elitek és a társadalom peremére szorult sokaság között, a megszorítások pedig alighanem csak fokozzák ezt a zűrzavart. Ma még talán „csak” a néptől elszakadt politikus számít közellenségnek, de holnap az lehet a magánpraxisban is munkát vállaló orvos, a tanár, az állami hivatalban tisztességesen dolgozó tisztviselő, a nagy-, majd a kisvállalkozó vagy – tegyük hozzá –: a magyar. Ha a gyűlölet szelleme egyszer kiszabadul a palackból, nehéz oda visszaterelni, a társadalmat pedig nagyon hamar átlengi majd a gyanakvás, rombolás légköre, amely megágyaz a szélsőséges erőknek és tovább erősíti a kivándorlási hullámot.

A kormány legnehezebb feladata éppen ezért talán nem is a költségvetés egyensúlyának helyreállítása, hanem egy olyan közös cél felmutatása és valamiféle nemzeti egység megteremtése, amely révén megelőzhető e mérgező közhangulat kialakulása. 

Fotó: gov.ro