Az új gazdasági miniszter, Radu Miruță szerint az illetékesek a hibásak, akik tudtak a bajról, de addig hárították a felelősséget, amíg a természetnek végül elfogyott a türelme. A vízügyi hatóságra is mutogatnak, de annak vezetőjét sem váltották le, várják a vizsgálatok eredményét. A gazdasági miniszter szerint a Salrom vezérigazgatójának fizetését épp a parajdi vízbetörés másnapján havi 32 000-ről 38 000 lejre emelte meg a közgyűlés. Ez nem is igaz, mert az igazgató megmondta, hogy azt már tavaly május 25-én megállapította a közgyűlés szabályosan, és az nem lehet több, mint az előző évi bruttó átlagbér hatszorosa. Gondolom, hogy az ő esetében is várják a vizsgálat eredményét. (A végén tényleg a természet lesz a hibás a helyzetért.) A Korond-patak elterelésének határidejét július 1-jére szabták meg, de úgy tűnik, ezt az időpontot is sikerül jól meghaladni. Még az is lehet, hogy a tervezett megoldások nem vezetnek eredményre, s jobb lenne, ha újabbakon törnék a fejüket a CSAT tagjai.

Most rengeteg sós víz áll rendelkezésre, amivel nincs mit kezdeni. Csodálkozom, hogy azok, akik a bányakatasztrófát okozták, nem állnak elő azzal, hogy a sós víznek milyen jó hatása van például a bőrre. Segíti a méregtelenítést, gyógyítja a degeneratív ízületi betegségeket, jó hatása van az izmokra stb. Azoknak, akik a besósult folyóvizek mellett laknak, mint a Küküllő(k), a Maros (majd sós lesz később a Tisza és a Duna is), nem is kell a tengerre menniük, hogy a sós víz áldásos hatását élvezzék.

Más javaslatokkal is előállhatnak. Például, hogy ha sós víz folyik a csapból, az emberek inkább igyanak sört. Sóbányákat nem is kell nyitni, hisz az édesvíz előállításához azokban a helységekben, ahol sós az ivóvíz, azt sótalanítani lehet, és így lesz édesvíz és só is, amelyet el lehet adni. A biológusokat felkérhetik arra, hogy tanulmányozzák, melyek a legjobb sótűrő növények. A sós folyóvizekben tengerifüvet termeszthetnének, sőt, mivel amúgy is szárazság van, sós folyóvízzel öntözhetnék a tengerifűvel bevetett legelőket. Ezenkívül léteznek sótűrő növények, az úgynevezett halofiták, mint a sziksófű, sóballa, sziki üröm, hogy a tengeri algákról ne is beszéljünk. Az erdőket szorgalmasan irtjuk, de telepíthetnének például a sós vizek mellé mangroveerdőket. Ne feledjük, hogy az élet bölcsője az óceánokban, tengerekben volt. Vannak bennük mindenféle élőlények, állatok: halak, rákok, csigák, moszatok, algák, korallok stb.

Az elpusztult édesvízi halak helyett tengeri halakat lehet telepíteni sós folyóvizeinkbe – a horgászok nagy örömére. Aztán delfineket is lehetne hozni, így nem kellene delfináriumba menni megcsodálni őket. Ahol nagyobb gübbenők vannak, oda meg bálnákat, és a vadászok, akiknek medvére nem szabad vadászniuk, átképezhetnék magukat bálnavadászatra. A bátor medve­etetők kedvéért cápákat is importálhatnánk, és medve híján ezeket etethetnék a veszélyimádók.

A folyóvizek sópótlását egyszerűen meg tudják oldani, és el sem kell terelni a Korond-patakot, hanem engedni – ahogy eddig is tették – átfolyni a parajdi (volt) sóbányán. Lehet, hogy idővel, ahogy annyi más sóbánya, ez is beomlik, és akkor lesz egy újabb sós tavunk, amilyen a Medve-tó is, és a turizmust át lehet állítani olyanra, amilyen Szovátán. Addig is, ha netán csökkenne folyóvizeink sótartalma, a sóbányában lévő 4,5 millió köbméter vízből pumpálással pótolhatják a sókoncentrációt az édesvizekben.
Mivel úgy látszik, nem sikerül megoldani a parajdi katasztrófa okozta gondokat úgy, hogy az édesvíz és az élet visszaálljon a rendes kerékvágásba, a legközelebbi CSAT-ülésen lehet, hogy az előbb felvázolt lehetőségeket fogják tárgyalni.

Megkéstek, de dolgoznak a Korond-patak elterelésén. Fotó: Facebook / Radu Miruță