Szerencsére legtöbbször sikeresek voltak a vállalatvezérek, újra meg újra feltőkésítették a cégeket – miért is ne érdemeltek volna nagy fizetéseket? Hiszen minél nagyobb veszteséget termelt az illető vállalat, annál több pénzt kellett szerezni, így megérdemelten kaphatott hatalmas fizetéseket az, aki az állami támogatást évente kijárta.

A Román Vasúttársaság személyszállító részlegén az igazgatónak 11 000 eurós fizetése van, és ebből sikerült annyit megspórolnia, hogy két lakást vett magának Dubajban. Megérdemli nagy fizetését, hiszen a vasút saját bevételei elérik az összbevételek 20 százalékát, s alig 80 százalékot kell mellétegyen az állam. De a bukaresti Metrorex is hasonló helyzetben leledzik, bevételei mélyen a föld (és a kiadások) szintje alatt vannak, míg Európában ez a szubvenció 30–60 százalék közötti. A helyzet egészen más azoknál a vállalatoknál, amelyek kitermelik saját hasznukat. Ezeknek például olyan szolgáltatásaik vannak, amelyeket a polgárok kénytelenek igénybe venni, az árakat tehát úgy szabják meg, hogy legyen, amit elgazdálkodjanak. A Nuclearelectricánál több tíz olyan alkalmazott dolgozik, aki kemény fizetést is kap (amúgy is elég szép) nyugdíja mellett. De hát ha dolgoznak, miért is ne érdemelnék meg? Most ott a vezérigazgató magába szállt és leszállította fizetését. Szegényes havi fixének (70 000 lej) 20 százalékát az államnak ajándékozza, miután a minap az energiaügyi miniszter berzenkedett egyet, és arra kérte az alárendeltségébe tartozókat, hogy szintén ezt tegyék. A Szállítási Kutatóközpont igazgatója például rögtön csökkentette is a saját fizetését, havi 53 900 lejről 14 000 lejre. Ugyancsak veszteséges az állami légitársaság, a Tarom is, amelyet állandóan reformálgatnak, de sem felszállni, sem végleg bedőlni nem akar. 

A Transgaz főnökének 2023-ban 1,9 millió lej tiszta jövedelme volt, s hogy ezt meg tudja keresni, 5 titkárnő, 9 tanácsos és nem kevesebb, mint 7 sofőr segítette a munkáját. Arról, hogy ebben a huszonegy fős stábban hány rokon, jó ismerős, barát és egyéb atyafiság van, már nem szól a fáma, de azt sejteni lehet, hogy aki így került be a vállalathoz, az a jó fizetésért biztos, hogy szorgalmasan támogatja is a cégvezért.

Sok helyen vidéken is ehhez hasonló lehet az ábra, amire példa a jászvásári megyei tanács alárendeltségébe tartozó, közbeszerzési szerződésekből élő cégeknél a G4Media által feltárt helyzet, ahol az igazgatókat 3500–4000 eurós bérekkel fizetik, és a vállalat kitűzött céljainak elérése után évente akár 45 000 eurós prémiumra is jogosultak lehetnek.

Aztán az igazgatótanácsok tagjai minden egyes gyűlésen való részvételért negyed átlagfizetést inkasszálhatnak. A miniszterelnök megmondta, hogy léteznek olyan állami cégek, ahol többen vannak az igazgatótanácsban, mint ahány alkalmazottja a vállalatnak van.

Ezt a helyzetet fenn kellett tartani, már csak a politikai érdekek miatt is, hiszen valamivel csak meg kellett fizetni a pártkatonákat, akik kapcsolataikat nem kímélve harcoltak éjt nappallá téve pártjukért, így a politikai alapon kinevezett vállalatvezetőkön keresztül lehetett valamit visszacsorgatni nekik addigi jó szolgálataikért cserébe.

Most a miniszterelnök, Ilie Bolojan igencsak nagy fába (ha a több száz kullancscéget nézzük, nem is egy fába, inkább erdőbe) vágta fejszéjét. Csak ki ne csorbuljon, amikor azzal igen-igen sok érdeket fog sérteni, ha lecsap, nehogy megsérüljön a fejsze foka is, vagy nyele szakadjon... Fennáll annak is a lehetősége, hogy a nagy fába bizony a bicskája is beletörik a miniszterelnöknek, mert eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, véghez viszi nagyra törő elképzeléseit, amibe a foga is beletörhet. Ugyanis ezekkel a tervekkel egy sereg egyenruhás és taláros érdekeit sérti, és azoknak is mindenféle fegyvereik és paragrafusaik vannak, amivel fel tudják ellene venni a harcot. Hozzá akar nyúlni a speciális nyugdíjakhoz, de lehet, hogy darázsfészekbe túr. Abban reménykedik, hogy most már teljesítményfüggő lesz a javadalmazás a veszteséges állami vállalatoknál. (Csak nehogy megint az számítson teljesítménynek, ha valaki sok állami szubvenciót tud szerezni.)

Ha nem csökken egyes állami társaságok vesztesége, akkor azokat be kell zárni – mondja. Csökkenteni kell az adócsalás mértékét, valamint a költségeket az egészségügyben, mert túl sok a betegszabadság, és magasak a gyógyszerköltségek.

Úgy látszik, Bolojan meg akarja gyógyítani az egész politikai, gazdasági rendszert, ami nem lesz könnyű. 

 

A Tarom légitársaság nem nevezhető fapadosnak, hisz drága, és repülőgépi szolgáltatásként megkínál egy pohár vízzel. Fotó: Facebook / Tarom