Most elmondta, hogy eddig csalódott Vlagyimir Putyin orosz elnökben, „aki nappal szépeket beszél, majd éjszaka bombákat küld Ukrajnába”. Ez nem azt jelenti, hogy Trump átállt volna Ukrajna oldalára, mert elárulta, hogy senki oldalán nem áll, csakis „az emberiesség oldalán”. Aztán ismét bebizonyosodott, hogy igazi üzletember, mert fizetség fejében, a NATO-n keresztül védelmi eszközöket (fegyvereket) is hajlandó szállítani Ukrajnának. Annyit tárgyal telefonon Putyinnal, hogy a végén megegyezhetnek abban is: szép pénzért Oroszországnak is hajlandó lesz fegyvereket adni, csak épp béke legyen végre. Egyelőre azonban csak szankciókkal fenyegeti az oroszokat. Putyin nagyra értékeli a Trumphoz fűződő kapcsolatát, de szerinte Oroszország érdekei mindenekfelett állnak. Nehezen lesz itt béke, mert Putyin elnök mindaddig folytatni akarja a harcot, míg a Nyugat nem fogadja el az ő feltételeit. Zelenszkij hasonlóképpen vélekedik, megmondta, hogy Ukrajna sohasem fogja elismerni Oroszország szuverenitását a meghódított területek felett. Mindössze ezeket a kitételeket kell összebékíteni, és máris meglesz a tartós béke. Az biztosan el fog jönni, mert Ukrajna újjáépítésének tervéről már beszélnek az unióban. Csak épp azt nem lehet tudni, hogy a lerombolt falvak és városok kinek a fennhatósága alatt lesznek az újraépítéskor...

Emellett Trump megígérte volt, hogy naggyá teszi Amerikát, területileg is: Grönlanddal, Kanadával kiegészítve még a Panama-csatornát is becsatornázná az Egyesült Államok fennhatósága alá. Trump nem mondta, hogy Ukrajnára igényt tartana, pedig Zelenszkij szívesebben adná át Amerikának legalább az oroszok által elfoglalt területeket, sőt, lehet, hogy még többet is.

Trump területnövelő elképzelései nem valósultak meg, és most a vámtarifák megemelésével tenné naggyá Amerikát. Azt reméltük, hogy végül abból sem lesz semmi, ám ezt viszont, lehet, hogy megvalósítja. Augusztus elsejétől 30 százalékos vámot akar kivetni az Európai Unióból és Mexikóból származó árukra, és ha békét is akar Ukrajnában, úgy néz ki, Európával viszont vámháború lesz. Bár némi reményünk lehet az eddigi tapasztalatok alapján, hogy még húzódik a vámháború kitörésének időpontja, és változnak a feltételei is. Csak még három és fél évet kellene kibírni, és akkor lehet, hogy Európa megúszná a véres vámháborút: az öreg kontinens egén sötét felhők gyülekeznek, a német és a francia gazdaság gyengélkedik, és lehetséges, hogy az Európai Unió vesztesként hagyná el ezt a csatateret.

Ha beáll a vámháború az uniós tagállamok és Amerika között, például Dél-Amerikából importálhatunk olcsó mezőgazdasági termékeket, és természetesen Ukrajnából, ahol nem kell betartani mindenféle szabályozásokat, zöld egyezségeket és bonyolult európai vegyszerhasználati szabályokat.

Az amerikai vámfenyegetésnek máris látható eredményei vannak. Az antwerpen–bruges-i kikötő, amely az egyik legnagyobb autószállítási központ Európában (évente 3 millió járművel), most autók ezreinek parkolóhelye lett, amelyet lebénított az Amerikába irányuló export leállása, ami 15,9 százalékkal esett vissza 2025 első fél évében a tavalyi hasonló időszakhoz képest. A nehéz szállítóeszközök, kamionok, traktorok és építőipari gépek exportja még rosszabb helyzetben van, mert az 51,5 százalékkal esett vissza. Az unió is (bosszúból?) megtorló vámok bevezetését tervezi. Olyan ez, mint a licitálás. Egyik felviszi 10 százalékkal a vámot, a másik bosszúból 15-tel. Erre aztán válaszul az egyik 20-szal emeli, a másik 25-tel, és így tovább. De ennek hogyan lesz vége, ki tudja? Azt sem tudni, hogy ettől miként lesz nagy Amerika, de az biztos, hogy a világkereskedelem kisebb lesz. Bár ki tudja, hisz ami árut Kína Amerikának szánt, azt a vámok miatt kiviszi a világpiacra és rábízza a kofákra. Kína sokkal többet termel, és olcsón, mint amennyire szüksége lenne, s mindezt alacsony áron küldheti Európába. Így dúskálhatunk kínai árukban, és nekünk dolgozni sem kell, mégis – az egy pénzen kívül – mindenünk meglesz.

Mark Rutte NATO-főtitkárt fogadja Donald Trump. Fotó: The White House