Üres a Kis-Küküllő is, a sószennyezés a folyóból kiölte a teljes élővilágot, és kínzó ürességet éreznek belülről is az emberek, az ott élők és a velük együttérzők. A májusi vízbetörés elsodorta a világukat, és amit helyette kaptak, azok nagyrészt üres ígéretek: a Korond-patak június elején megkezdett elterelését július elsejére kellett volna befejezni, ám jó, ha a hónap végére meglesz, a kormánytámogatás kevés és keveseknek jár, s aligha fog kitartani addig, amíg a katasztrófa után helyreáll az élet. Mert most már nagyon világos, hogy egyhamar nem várható kedvező fordulat: a bánya kiszivattyú­zásáról, visszanyeréséről már senki sem beszél, annak beomlására számítanak, és legjobb esetben is egy új bánya megnyitására. De lehet, hogy ez is csak üres beszéd.

Üres ugyanis az állami hatóságok és vállalatok mappája is: a Korond-patak úgyis végezetesen megkésett, utólagos becsatornázását nem sikerült elvégezni határidőre, a katasztrófa felelőseinek azonosítására irányuló kormányzati ellenőrzés sem ért még véget, és senkit nem vontak felelősségre sem az elmulasztott védelmi munkálatok, sem a vízbetörés, sem az utána meghívott külföldi szakértők tanácsainak semmibevétele, sem a Kis-Küküllő sószennyezése és pusztulása, sem a folyó mentén víz nélkül maradt több tízezer ember (és nem is tudni, hány haszonállat) cserbenhagyása miatt. A bánya megmentésére nem készülnek tervek, de még a várható beomlás hatásának kivédésére sem (amihez – már a sóvidéki gyermekek is tudják – kellene egy nagy tározó), pedig óriási mennyiségű sós víz fog hirtelen felszínre törni, ha bekövetkezik, amit ma már elkerülhetetlennek mondanak. S habár eleinte még arról volt szó, hogy megmenthető a bányának legalább a felső, turisztikai szintje, a jelek szerint lemondtak erről a lehetőségről – de ezt sem közölték egyértelműen, csak abból érteni, hogy egy új bánya megnyitását emlegetik. Az elvileg másfél-két évbe telik – de gyakorlatilag biztos többe, hiszen láthattuk, hogy a vízbetörés veszélyéről 2007 (sőt, egyesek szerint 2002) óta tudó illetékesek mennyire igyekeztek elejét venni a bajnak. Pedig a pénz nem hiányzott, csak az akarat.

Nagy hiányosságok tátonganak jogi és erkölcsi téren is. A kormány a Marcel Ciolacu korábbi kormányfő által alaposan megnyirbált tartalékalapból utalt ki pénzt sómentesítő berendezésekre a Kis-Küküllő mentén fekvő településeknek, miközben az állami sóvállalat, a Salrom (amúgy a PSD által kinevezett) vezérigazgatója, Constantin Dan Dobrea (akinek a katasztrófa utáni napokban havi 32 ezerről 38 ezer lejre emelkedett a fizetése) lazán azt nyilatkozza a Euronews csatornának, hogy nem mond le, amíg hivatalosan felelősnek nem találják, hiszen a cég jól megy, nyereséges. De akkor miért nem a cég fizeti az általa okozott károkat? Miért kell az amúgy is kifosztott államkincstárból állni a gondatlanság okozta károkat? Ezernyi kérdés van ezeken kívül is Parajdról és környékéről – csak a válaszok helye üres.

Holdbéli ürességre emlékeztető látvány Parajdon. Fotó: Facebook / Parajd-Község Comuna-Praid