Erdővidéken sem helyi gyümölcsöt, sem helyi zöldséget nem lehet kapni, a nagyáruházak egészségtelen termékeiből készítjük ételeinket, aztán álljuk a hosszú sorokat orvosoknál, gyógyszertárakban, mert megbetegedtünk. A probléma nem mai keletű, de úgy tűnik, a megoldása még várat magára.
Több mint tizenkét év telt el azóta, hogy Baróton Már István, az udvarhelyszéki Székelygyümölcs Egyesület elnöke a háztáji és vadon termő gyümölcsök értékesítésének lehetőségeiről tartott előadást, biztatva akkor az erdővidéki közbirtokosságokat, hogy vágjanak bele a gyümölcsfeldolgozásba, hiszen a tevékenység jövedelmező: ők már akkor az ötödik gyümölcsfeldolgozó létesítésénél tartottak a Hargita megyei Farkaslaka térségében, országszerte 3500 üzletbe szállítva termékeket. Sajnos nem tudjuk, azóta merre ívelt az üzlet, de egy bizonyos: Erdővidéken nem reagáltak biztatására.
Ennek az évekkel ezelőtti történetnek a felelevenítését azért találtuk szükségszerűnek, mert most, a köpeci Rózsanapok alkalmával a köpeci Yurta kertészet tulajdonosa, Magdó János is úgy vélte, Erdővidéken jövedelmező lenne a gyümölcstermesztés, sőt, sokkal jövedelmezőbb, mint más mezőgazdasági tevékenység.
Vállalkozás szempontjából Erdővidéken a gyümölcstermesztés óriási előnyben lehetne a hagyományos állattenyésztéssel, egyéb mezőgazdasági termények termesztésével szemben – hangoztatta. Példának okáért elmondta, hogy az egyhektáros rózsaoltvány értékben annyi, mint 150 hektár kukoricás. „Ha itt van nekünk tíz hektár oltványunk, az annyi, mintha 1500 hektáron termelnénk búzát vagy kukoricát. Mert itt nekünk nincsenek Bărăgan-méretű területeink, az értéket kis területen kell megtermelnünk, ahogy a hollandok is teszik” – részletezte. Ezért azt javasolta, hogy olyan termékeket állítsunk elő, amelyeknek a jövedelme sokkal nagyobb, mint a búzának vagy a kukoricának.
Tanácsot is adott: ha valaki neki akar fogni egy vállalkozásnak, addig ne csináljon semmit, amíg a piacot nem találta meg. Senki ne ültessen semmit, amíg nem tudja, hogy kinek adja el. Mindig a piaccal kell kezdeni, ami nem biztos, hogy a faluban van, lehet, nem is a megyében, és sokszor nem is az országban. Ha ezt megértik a fiatalok, és fel tudnak építeni egy jó marketingtervet, akkor a lehetőségek óriásiak – fogalmazott.
Javasolta a gyümölcs- és a zöldségtermesztést, mert sajnos Erdővidéken helyi zöldséget vagy gyümölcsöt nehéz találni. „Barótról ételt rendeltünk, és minden, ami abban az ételben benne volt, valamelyik szupermarket polcáról származott. Tehát Erdővidéken is azt ettük, amit mondjuk Konstancán is ettünk volna, semmi helyi termék nem létezik. Ez nagy baj. Nézzék meg a kerteket, menjenek körbe, a régi, drága gyümölcsfajtáink el vannak hanyagolva, ki vannak veszve. Észrevették azt, hogy hány gyógyszertár van a vidéken? Azért szaporodtak el, mert önök a szupermarketek élelmiszereit eszik! Meg kell érteni, hogy a kertünkben levő alma biológiai értéke tízszerese az üzletben vásárolt alma biológiai értékének” – hangoztatta Magdó János.
