A levél rámutat, hogy a Bizottság nyilvános kommunikációja és a valóság között súlyos ellentmondás áll fenn. A polgári kezdeményezés világosan kimondja: „Szigorúan meg kell tiltani e régiók hátrányos megkülönböztetését, beleértve a diszkrimináció burkolt formáit is.” Hisz a nemzeti régiók gyakran éppen ilyen közvetett hátrányokat szenvednek el. Ha például egy nemzeti régió egy főre eső bruttó terméke tartósan alacsonyabb a környező régiókhoz képest, akkor alapos a gyanú, hogy olyan fejlesztéspolitikai gyakorlat működik, amely nem szolgálja a kohéziót, hanem folyamatosan újratermeli a különbségeket, a hátrányos megkülönböztetést.

Izsák Balázs szerint Hadja Lahbib beszédében áttételesen elismerte, hogy léteznek olyan közösségi alapon körvonalazódó térségek, amelyek nem adminisztratív határok szerint szerveződnek, hanem identitás, kultúra és nyelv alapján. „Ha a Bizottság szerint ilyen területek támogatása fontos, miért nem hajlandó őket néven nevezni? Ha viszont nem ismeri el létezésüket, akkor az ezekre hivatkozó támogatási gyakorlat retorikai gesztus marad, tartalom nélkül” – fogalmaz az SZNT elnöke. „Mi, európai polgárok azt várjuk, hogy az értékelés ne csak adminisztratív összefoglaló, hanem politikai felelősségvállalás is legyen. A Bizottság előtt egy világos kérdés áll: megerősíti-e a jelenlegi rendszer hallgatólagos közönyét, vagy hajlandó elismerni, hogy a nemzeti régiók jogai – a saját fejlődésük feletti rendelkezés joga – valódi európai ügy? Ha erről a Bizottság hozhat döntést – és a jog szerint ez így van –, akkor a jogszabályalkotás az Unió saját alapértékeinek lesz a próbája!” – zárul az SZNT közleménye.