Az ehető galambgombák vezéralakja kétségkívül a közismert kékhátú. A másik ugyancsak népszerű, a piacon is gyakran árusított testvére a varashátú. A nagyszámú rokonságban (világszerte több mint 750 fajt számlál a Russula génusz), kerül persze olyan is, melynek fogyaszthatósága vitatott.
Büdös galambgomba (Russula foetens)
A nagyobb galambgombák közé tartozik, arasznyi szélesre is megnövő kalapja előbb félgömb alakú, majd kiterül, közepe olykor be is nyomódik. Felülete göröngyös, széle röviden bordás, öregen rendszerint behasadozik. Kalapbőre nedvesen nyálkás, ragadós, fényes, sárgásbarna, barnásokker színű. A lemezek közepesen sűrűek, elég szélesek, a tönk előtt felkanyarodnak, sárgásfehérek, krémszínűek, gyakran okkeres foltokkal szórtak. Tönkje viszonylag rövid, zömök, fehéres, később barnán foltosodó, belseje már zsenge korában emeletesen üreges. Az üregek közötti válaszfalakat azonban a kukacok gyakran felőrlik.
Jó fogású gomba, fehéres húsa viszonylag vastag, merev, a sérülések helyén barnul. Nem válogatós faj, lombos és tűlevelű fák alatt az alföldtől a havasokig egyaránt termő, széles körben elterjedt mikorrhizás faj. A szárazságot is aránylag jól bírja.
Sepsiszentgyörgyön elég ritka, június közepétől július végéig figyeltem meg. Kedvenc élőhelyei az Erzsébet parkban, valamint a Kós Károly utca belvárosi szakaszán találhatók. Legtöbb esetben hársfa és vadgesztenye alatt vagy közelében jelent meg. A bolygatást meglepően jól viseli. Út- és járdafelújítás miatt felásott talajon kétszer is volt alkalmam megfigyelni. Urbánus környezetben általában magányosan terem, azonban erdőben, erdőszéleken nagyobb csoportokban, sőt, seregesen is előfordul.
Csoportjában (Foetentinae szekció) több, külsőre hozzá hasonló, de jóval ritkább faj van. Szerencsére legtöbbjüknek más az illata, így az egyszerű gombász is, szaglására alapozva, el tud némileg igazodni közöttük. Például a piszkos galambgombának (R. illota) kifejezetten mandula-, míg a korpástönkű galambgombának (R. farinipes) gyümölcsillata van.Ége
tően csípős ízű, kellemetlen szagú, emiatt étkezésre alkalmatlan gomba. Enyhe lefolyású gasztrointesztinális panaszokat (hasgörcs, hasmenés, hányás) okozhat főleg az érzékeny gyomrúaknak. Én egyáltalán nem ajánlom, hogy valaki kipróbálja, de – hogy a kép teljes legyen – meg kell említsem, hogy ismerek olyan gombarajongót, aki az ínséges, száraz időszakokban, amikor más kalapost nem talál, bizony sütve elfogyasztja a fiatalabb példányait. Kulináris értéke nincs ugyan, de antibakteriális, antioxidáns vegyületeket már mutattak ki belőle, így a közeljövőben akár gyógyászati felhasználása is elképzelhető.
Farkas János
