Rendkívül hálátlan feladat az, amire Ilie Bolojan miniszterelnökként vállalkozott: éspedig hogy egy többpárti, de épp ezért ingatag koalícióval a háta mögött rendbe szedje az ország pénzügyeit, a hatalmasra duzzasztott költségvetési hiányt az elfogadhatóság keretei közé terelje, és helyrehozza vagy legalább korrigálja azt, amit elődei elrontottak. A volt nagyváradi polgármesterből nem is hiányzik a lendület, az eltökéltség, a megszorítások első csomagját viszonylag zökkenőmentesen és gyorsan, felelősségvállalással fogadta el a kormány. De miközben ezzel kivívta a nemzetközi hitelminősítők és az Európai Bizottság elismerését, egyúttal elkerülte, hogy leminősítsék Romániát és államcsődközeli állapotba sodródjon az ország, a sebtében hozott intézkedések egyre több kárvallottja, érintettje elégedetlenkedik, lázad, némely ágazatokban már sztrájkolnak, másutt most készítik elő a nagyszabásúnak ígért tiltakozásokat. E növekvő feszültség közepette kiemelten fontos lenne figyelmet fordítania a kormánynak arra, hogy amennyire lehetséges, ne sérüljön túlságosan a társadalmi kohézió, és legalább azon ágazatok ne szenvedjék meg a kiigazítást, amelyek fenntartása, működtetése sokkal kevesebb pénzbe kerül, mint amennyi „hasznot” hoznak: anyagiakban talán nem mérhetőt, de éppen az említett belső tartáshoz nélkülözhetetlen lelki, szellemi táplálékot.

Épp ezért nem egyszerűen stratégiai hiba, de súlyos következményekkel járó bűn a kulturális szférát érintő intézkedések sorában az áfakulcs drasztikus, 6 százalékpontos növelése, amely az általános 2 százalékos növekedést nézve, arányaiban annak többszöröse. A kulturális rendezvények, múzeumi belépők, könyvek, nyomtatott újságok, folyóiratok utáni áfabefizetések eleve igen kis súllyal bírnak az államháztartás bevételei között – ettől aligha billen tehát helyre a költségvetés –, az intézkedés mindeközben pénzben talán mérhetetlen kárt okoz hosszabb távon. A reáljövedelmek csökkenése és az árak emelése már önmagában elég csapás lenne a hazai kulturális intézményeknek, könyvkiadóknak: amikor kevesebb a forrás, a leghamarabb éppen ezekről mondanak le az emberek, hiszen élelemre, alapvető szolgáltatásokra mégiscsak kell a pénz. Ebben az eleve kedvezőtlen helyzetben találja a kulturális ágazatot az áfaemelés, az intézkedés nyomán várható drágulás azonnali hatása pedig az lesz, hogy még kevesebben járnak majd színházi előadásokra, váltanak múzeumi belépőt, rendelnek újságot vagy vásárolnak könyvet. Mindezt egy olyan országban, amely már most is sereghajtó a könyvolvasási rangsorokban, és ahol a világon szinte egyedülálló módon információforrásként, nem pedig szórakoztató platformként tekintenek a pár másodperces videókat árasztó TikTokra, hogy aztán egy választás után döbbenten konstatálják, micsoda félretájékoztatási kampánynak esett áldozatául a szegény román demokrácia.

Az azonnali, számszerűsíthető következményeken túl még lehangolóbb e döntés szimbolikus üzenete: Románia kormánya néhány századnyi GDP-ért cserébe lemond arról, hogy nevelje, oktassa, pallérozza, szellemi tudással, lelki tartással vértezze fel polgárait. Ezzel szemben megágyaz a funkcionális analfabetizmus további erősödésének, a közösségi média egybites propaganda- és álhírözöne szabad áramlásának, az ostobaság diadalának. 

Fotó: Pixabay.com