Nincs felháborodott reakció, nincs demars, tiltás, hogy miről nem beszélhet a magyar miniszterelnök, nincs különösebb negatív reakció sem. Az, hogy Mihai Târnoveanu tucatnyi társával együtt ismét próbálkozott valamiféle kisebbfajta provokációval, már-már említésre sem érdemes: az ilyesféle akciókra szokás azt mondani, hogy röhögteti magát a parlamenti választásokon csúnyán levitézlett nagy román nemzetféltő. A magyar miniszterelnököt előszeretettel démonizáló bukaresti média is csak nehezen talál fogást Orbán Viktor szónoklatán, jobb híján az Európai Bizottság zsarolását emelték ki abból, no meg az Ilie Bolojanról szóló dicsérő szavakat – utóbbiakhoz viszont nem igazán tudtak miként viszonyulni, így a száraz tényközlésen kívül különösebb reakció, kommentár nem kísérte a gesztust.

Valójában nincs is semmi meglepő abban, hogy Orbán Viktor udvariasan szólt a román kormányfőről: immár harmadik éve, hogy a magyar miniszterelnök Tusványos előtt Bukarestbe látogat és találkozik bukaresti kollégájával. Az elmúlt két évben Marcel Ciolacu ült a miniszterelnöki székben: Orbán Viktor ugyanilyen módon viszonyult hozzá is. Igaz, az első, 2023-as látogatás során az akkor még Klaus Iohannis államelnök befolyása alatt álló külügyminisztérium demarsban jelezte, miről nem szeretnék, ha beszélne Tusnádfürdőn – az igencsak barátságtalan diplomáciai eljárást pedig a magyar kormányfő Tusványos színpadán figurázta ki. 2024-ben azonban már semmi ilyen jellegű botrány nem színezte Orbán Viktor tusványosi fellépését, idén pedig hasonló a helyzet, mintha valamelyest a normalizálódás irányába mozdulna el a magyar miniszterelnök székelyföldi látogatásának és előadásának romániai fogadtatása.

Kicsit aszimmetrikusnak is tűnhet a dolog: miközben a magyar miniszterelnök csupa szép szavakat szól az éppen tisztségben levő román miniszterelnökről, a román fél hallgat vagy legalábbis igen visszafogottan reagál, holott Románia schengeni csatlakozása ügyében például valós, fontos, sőt, alighanem döntő volt Budapest támogatása, közbenjárása. De azt is tudomásul kell venni, hogy bármennyire is abszurdnak tűnik: Bukarestben, a román mély­állam legmélyebb bugyraiban Orbán Viktorra tényleg potenciális fenyegetésként tekintenek. Régebben még „csak” azért, mert paranoid módon Románia területi épségét féltették tőle, újabban pedig az ukrajnai háború ügyében kialakított álláspontja miatt.

Ilyen előzmények mellett egyelőre hiú ábránd az, hogy egyhamar értékalapú, szoros államközi kapcsolatok jellemezzék Románia és Magyarország viszonyát: jelenleg a csend a legtöbb, amit Románia adhat. Az tehát, hogy nincs botrány, üzengetés, nincs nyílt szembefeszülés. A Romániában élő magyarság számára egyébként már ez is fontos pozitív fejlemény lenne, ha tartósnak bizonyulna, hiszen elsőként mindig a kisebbségben élő nemzeti közösség issza meg a levét, ha a két állam viszonya feszültté válik.

Fotó: gov.ro