El tudjuk-e adni Székelyföldet, lehet-e ma székely imázsra költeni Romániában és van-e kinek? Ezeket a kérdéseket járták körül az Erdély Café sátorban.
Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány elnöke felvezetőjében egy korábbi stratégiai dokumentumra és az alapítvány tapasztalataira hivatkozva leszögezte, hogy lehet és kell is ilyen imázst építeni, hiszen mind a két támogatásra érdemes kiemelt ágazat, a mezőgazdaság és a turizmus kiegészítik egymást és igényli, sőt, megköveteli ezt a megközelítést. De elsősorban ez utóbbi területen hiányzik a versenyképes infrastruktúra, amit magyarországi támogatásokkal nem lehet pótolni.
Gyenge infrastruktúra
Ennek kapcsán Peti András a marosvásárhelyi Transilvania repülőtér igazgatója beismerte, hogy a rendelkezésre álló járatok tekintetében nem tudnak megfelelni az utasok elvásárainak. Előzményként említette, hogy egy hatósági intézkedés folytán tíz évvel ezelőtt bezárták a repteret. A jó hír, hogy egy több mint ötvenmillió eurós vissza nem téritendő uniós beruházás átvétele előtt állnak. Ám ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a légitársaságok több járatot indítsanak. A múlt évben 213 ezer utast szolgáltak ki, ez a rohamosan növekvő (tavaly hat százlékkal bővült az utasforgalom) 26 milliós hazai légiközlekedés nem egészen egy százaléka. Az Erdély szívében, 170 hektáros területen, két kilométeres kifutópályával rendelkező létesítményen azonban minden adott a dinamikus fejlődéshez. Peti szerint a brassói repülőtér megnyitásával egy kicsit „kannibalizálódott” a verseny a repülőterek között, ami számukra azt jelenti, hogy a versenyképesség érdekében egyre több pénzt kell fektetni a fejlesztésekbe. Peti András azt is elárulta, hogy a repülőterek képviselői és a turisztikai ügynökségek országos szövetsége a rendszerváltás óta először találkoztak szervezett formában, mindkét fél számára hasznos információcserében és évente ismétlődő találkozókban állapodtak meg.
Csibi Attila, a repülőtér fenntartójának, Maros Megye Tanácsának alelnöke szerint egyre többet fektetnek a repülőtérbe, új terminált építettek, de ez korántsem elég. Szükséges a légitársasággal való állandó kommunikáció, hogy ne csupán az utasszám, hanem a repülőtér víziója alapján is tudjanak dönteni újabb járatok indításáról. Ígérete szerint az elmúlt fél év intenzív tárgyalásai hamarosan komoly eredményekkel járnak, s bár konkrétumokat nem árult el, eseménydús őszi szezonra számít. Hiszen a repülőtér fejlesztése nemcsak a közlekedés szempontjából fontos, hanem erős hatást gyakorol a regionális gazdaság fejlődésére is.
Elindítani egy kis gasztronómiai forradalmat
Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint a kisebb magánrepülőterek révén, mint a gyergyóremetei, a kis repülőgépekkel való közlekedés is rohamosan fejlődik, de ez nem jelent konkurenciát a marosvásárhelyi vagy brassói repülőtereknek. Ennek kapcsán a téma bővebb megközelítésére térve az elnök kiemelte, hogy a székelyföldi együttműködés akkor lesz eredményes, ha a megyék lehetőségeiből indulnak ki. Mivel Hargita megye 2027-ben Európai Gasztronómiai Régiója lesz, az elképzelés az, hogy egységes székelyföldi arculatot jelenítsenek meg, bevonva a másik két megyét is. „Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján mi nem akarunk semminek az élére állni” – szögezte le a tanácselnök, s bár adminisztratív szempontból ez szükséges, bizonyos kérdésekben a konszenzusos együttműködésben látja a jövőt. Csibi Attila szerint egy székelyföldi imázsépítés a 35 százaléknyi magyar lakosságú Maros megyében nehezebb, de nem megvalósíthatatlan feladat, ehhez viszont a többséget is meg kell győzni, a brand fontosságáról és a számukra is jelentős hozadékáról. E tekintetben szerinte az utóbbi időszakban elmozdulás tapasztalható, sok román vállalkozó, közéleti személyiség látja egy stabil székelyföldi imázs hasznát.
Bíró Barna Botond kifejtette, hogy a turizmus tekintetében néhány alapállásból kell kiindulni. Románia turizmus tekintetében nem áll jól, pedig a lehetőségek gazdagsága, a biztonság és az ár-érték arány tekintetében minden statisztikában lekörözi a szomszédait, de a gyenge turisztikai infrastruktúra, a központi kormányzat erre szánt figyelme finanszírozás és népszerűsítés szempontjából rendkívül gyenge. Ezért maradnak el a külföldi turisták, s mivel ezen regionálisan aligha tudunk változtatni, elvetettük ezt a „délibábot” és célzottan a belföldi turizmusra fektetjük a hangsúlyt – fogalmazott az elnök, aki szerint ez az utóbbi néhány évben sikerrel járt, ezt egészíti ki majd az említett európai cím. Az eseménynek hármas célja van: a nagyobb mértékű belföldi népszerűsítés (ennek érdekében turisztikai nagykövetként Răzvan Pascu marketing-tanácsadót nyerték meg), „külföldön is megmutatni egy kicsit a székelyföldi kulináris lehetőségeket és elindítani egy kis forradalmat a székelyföldi gasztronómiában, hiszen az olyan események mint a Taste of Transylvania is, megmutatták és egyre több étterem felismeri, hogy kell a történet, kell a pozicionálás, kell a jó séf, aki nem ételt, hanem ételkölteményeket készít”.
Nehéz időszak jön
A beszélgetésen elhangzott, a megszorító intézkedések mindenképpen befolyásolják majd a hazai turizmust is, elég ha a Vonzó Románia program promóciós költségvetésének megvonására gondolunk. De ezzel együtt ki kell használni azokat az olcsóbb promóciós lehetőségeket, amelyek ráadásul egyre hatékonyabbak. Bíró Barna Botond szerint a legfontosabb a turista profiljának, elvárásainak, igényeinek az ismerete. Ehhez korántsem elegendő a szolgáltatók önkéntes bejelentési rendszere, hanem egységes és minél teljesebb körű adatbázisokra van szükség, például úgy, hogy az idelátogatók szokásairól információkat vásárolunk. Így lehet célzott, személyre szabott kampányokat indítani, természetesen a közösségi oldalakon, akár influenszerek segítségével, ráadásul viszonylag olcsón – érvelt a tanácselnök.
Az előadók abban is egyetértettek, hogy az imázsépítés szempontjából is aligha kedvező időszak következik. Hiszen nem az építkezés, hanem a védekezés időszaka következik, amikor jobb esetben megakadályozni lehet olyan döntések születését, amely a magyar közösség identitásépítését hosszú távon is veszélyezteti.