Mózes László
Az államfő nem közjegyző – jelentette ki visszafogott, ám érzékelhető elégedetlenséggel keddi sajtótájékoztatóján Nicuşor Dan. Az elnök közel két órán át fejtette ki politikai kérdésekkel kapcsolatos álláspontját, válaszolt az újságírók kérdésére – egyetlen kérdést sem hagyott szó nélkül –, ami már önmagában is figyelemre méltó. Ehhez hasonlót hivatali elődje, a tíz éven át regnáló, lenéző Klaus Iohannis alig cselekedett, alkatilag is képtelen volt az efféle megnyilvánulásra.
Pedig Nicuşor Dannak bőséggel lehet oka felháborodottságra is, ám indulatait mindvégig kordában tartotta. A közjegyzőkre vonatkozó megjegyzését sem lenézően tette, hanem arra utalt, hogy a nyugdíjkérelmüket leadó bírák és ügyészek szerinte pontatlanul, majdhogynem pongyolán, hiányosan fogalmaznak e dokumentumban, így az azokat aláíró elnöknek kellene értelmeznie, ellenőriznie az adatok pontosságát. Márpedig ez nem feladata.
Igazán kritikusan a bírák és az ügyészek nyugdíjügye kapcsán fogalmazott, megjegyezve, fejetlenséget érzékel a jelenlegi nyugdíjazási eljárás körül. Pillanatnyilag ugyanis ezt a témakört nagyfokú érdeklődés övezi, politikai tekintetben is mérföldkőnek számít. Maga az államfő is „teljesen aberránsnak” nevezte, hogy jelenleg a bírák és ügyészek nyugdíja nagyobb a korábbi fizetésüknél. Sőt, azt is hangoztatta, elégedetlen az igazságszolgáltatás jelenlegi állapotával, különösen az ügyészségek teljesítményét kifogásolja.
E mostani megszólalása nem csupán a különnyugdíjak okán fontos: az államfő több lényeges kérdésben határozottan állást foglalt, miközben igen visszafogottan válaszolt azokra a kérdésekre, melyek a szociáldemokraták vitatott politikusait érintették. Nem csupán azért, mert pontosan tudja, hogy a hangzatos szavakkal sokra nem lehet menni, hanem főként azért, mert tisztában van azzal, hogy ennek az ingatag politikai építménynek – a négypárti kormánykoalíciónak – nincs alternatívája. A pártoknak házon belül kell megoldaniuk a kényes kérdéseket, javasolta, a koalíciónak működnie kell, és kijelentései mellett leginkább mimikája érzékeltette: áldatlan állapot, ám ezzel együtt kell élni. Ez nem meghátrálás – ugyanis ha elemzők azt állítják, a szociáldemokraták zsarolják politikai partnereiket, nem járnak messze az igazságtól –, hanem tényszerű helyzetfelismerés.
Ugyanakkor többször is rögzítette: az állam, az állam intézményei semmiféle visszaélést, jogellenességet nem tűrhetnek – egyebek mellett családon belüli erőszakra, illetve egy bukaresti egyetemi tanár újabb, diáklányok elleni szexuális zaklatására is reagált –, de azt is hangsúlyozta, következetesen elítéli az idegengyűlöletet és a szélsőségességet, annak nincs helye társadalmunkban, azért küldte vissza a parlamentbe a szélsőséges cselekedetekkel kapcsolatos jogszabálytervezetet, mert pontatlannak találta.
Miközben tehát évtizedeken át elkendőzött társadalmi, szociális és gazdasági problémaözön zúdul az ország lakóira, és példátlan az elvárás mind az államfő, mind a kormánykoalíció irányában, Nicuşor Dan megpróbál szembenézni ezekkel. Vélhetően nem hibátlanul, de azt a látszatot sem kelti, hogy legszívesebben szőnyeg alá seperné a kényes kérdéseket. Fontos az ő kiállása és határozottsága, ám érdemi változásokhoz, az állam és az intézmények reformjához az állampolgárokra is szükség van, nem lehet csak és kizárólag a politikusoktól várni a megújulást. És nem elegendő az örök és megrendíthetetlen elégedetlenség sem, valójában minden értelmes, jó gondolat és minden értelmes, jó cselekedet számít.
Fotó: Presidency.ro
