Hazudnánk, ha nem ismernők be, valójában ennél többre nem is számítottunk, Markó Béla nyilatkozataiból — miszerint ,,Nem hiszem, hogy sikerül megállapodnunk, ha feltételeket próbálunk szabni a másiknak", vagy ,,nagy nyitásról tettünk tanúbizonyságot, amikor befutóhelyet ajánlottunk fel Tőkés Lászlónak az RMDSZ EP-jelöltlistáján", illetve: ,,az RMDSZ konstans támogatottságnak örvend a romániai magyarság körében" — egyenesen következik, hogy csak a ma már fenyegetőnek tetsző ötszázalékos választási küszöb miatt álltak egyáltalán szóba a számukra jelentéktelennek tűnő, mindössze hat civil szervezet által támogatott Tőkés Lászlóval.

Tőkés László nagy ívű nemzeti-összefogási, a hazai magyar politizálás megújítását célzó programmal érkezett a megbeszélésekre, a szövetség megújulását, belső rendszerváltást, újfajta politizálást, az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek felvállalását várja el Markóéktól, ami — ismerjük el — jogos, de jelen helyzetet ismerve, maximalista elvárás.

Nos, az erdélyi nagyok mélységes mélytengeri titkokként kezelt tárgyalásáról az első, szűkszavú és morcos — nyilvánosságra került — hír alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Tőkés László a kompromisszumra készebb. Mint mondta, hajlik arra, hogy az RMDSZ listáján induljon az európai parlamenti választásokon. Igaz, ezt csak azt követően dönti el, ha augusztus végéig sikerül más kérdésekben is egyezségre jutniuk.

Az erdélyi, a romániai magyarság európai parlamenti képviselete nem játék, kár lenne elbaltázni azt. S bizonyára az RMDSZ-nek sem lenne jó, ha késő őszig vagy a tél kezdetéig várna arra, hogy kiderüljön, az a bizonyos ,,konstans támogatottság", melyről az elnök oly magabiztosan nyilatkozik, álom. A késői ébredés a helyhatósági és parlamenti választások előtti fejvesztett kapkodásba torkollna, ami akár végzetes is lehet.