A népek történetében vannak pillanatok, amikor feltartóztathatatlanul kezd terjedni, mint egy láz, a változások iránti igény, amikor kézzelfogható közelségben jelenik meg a szabadság fantomja.
Mi is átélhettük ezt a nyolcvankilences csillagévben, amikor az addig megdönthetetlennek látszó kommunista diktatúra hetek alatt kártyavárként dőlt össze. Nem lehetett ez másképp 1848 márciusában sem, amikor az európai fővárosok megmozdultak, utcára tódult a nép, s életfogytiglani pillanatokra úgy tűnt, a régi világnak vége, a zsarnokságok megbuknak, az alkotmány sáncai mögül kirekesztett nép kivívja jogait, és egy emberibb élet feltételeit teremtheti meg.
Pesten az élcsapat, a jakobinusok bűvöletében élő Petőfi, Vasvári, Jókai és társaik tudták, hogy mit akartak, készültek a változásokra, és nagyon hamar irányítani kezdték az utcákon spontán módon megjelenő, s eleinte csak kiabáló, tapsoló, lelkesedő, de erejének tudatában nem lévő tömeget, már-már kész helyzet elé állítva a politikusokat. Megindult valami, amit azután ideig-óráig kordában lehetett tartani...
A Nemzeti dallal a tömegeket egyesítő és a változásokat megindító Petőfit a későbbi események során igyekeztek, meglehetős sikerrel, elszigetelni és eljelentékteleníteni, jellemző módon ostoba kortes- beszédekkel buktatták meg, s így nem lehetett tagja az első, szabadon választott magyar országgyűlésnek. Sokan nem is tudták követni a népi forradalom lázában égő, jakobinus elveket valló, könyörtelen költőt, a kor nemesi származású, arisztokrata politikusai közül sokakat ingerelhettek forradalmi versei is, főként a Dicsőséges nagyurak, amelynek soraival a cinikus Széchenyi hónapokig riogatta barátait, kérdezvén: viszket-e a nyakuk, mert ha igen, alkalmazhatják Petőfi receptjét, aki fölöttébb célravezető ,,nyakravalót" ajánlott nekik, a kötelet. Sokan nem tudták elfogadni hevesen királyellenes verseit sem, az Itt a nyilam! Mibe lőjem?-et vagy az Akasszátok fel a királyokat, s maga Kossuth is csak a szabadságharc végóráiban döbbent rá (Illyés Gyula Petőfi-könyvének megdöbbentő fragmentumai bizonyítják ezt!), hogy talán mégis a forrófejű, hőbörgő költőnek volt igaza, és mégiscsak a népi forradalom lehetett volna a megoldás, annak minden kockázatával, ódiumával és veszélyével együtt, de akkor már késő volt.
Petőfi, Vasvári és a márciusi ifjak, a kései magyar jakobinusok egy várost egy történelmi pillanatra ki tudtak mozdítani közönyéből, de társadalmi támogatottságuk ahhoz — az elmaradott, retrográd magyar politikai viszonyok miatt — már nem volt, hogy az egész országot talpra állítsák. Teljesítményük így is több, mint figyelemre méltó, és másfél évszázad után is tiszteletet érdemlő!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
