― Nyugodj meg, és mondd el, mi történt.

― Jöttek a bácsik, és az egyik felmászott a villanyoszlopra, ahol a gólyafészek van, és le akarta taszítani. Ugye nem engedjük, hogy leverjék a fészket? ― kérdezte Piroska, és a szemében könnycsepp jelent meg.

― Tudod, kislányom, azokat a bácsikat én hívtam ki, hogy a gólyafészek alá helyezzenek fészektartó állványt. Ezt a gólyafészket ezelőtt tizenegy évvel építették a gólyák, és mostanra olyan nagy lett, úgy elferdült, hogy még le is dőlhet. A legjobb megoldás, hogy míg a gólyák megérkeznének, a villanyszerelő bácsik leveszik a fészket az oszlopról, és odateszik a tartóállványt. Amikor tavasszal visszajönnek a gólyák, fészekanyagot hordanak oda, és zavartalanul folytatják életüket, mintha mi sem történt volna.

― Minek kell állványt tenni? ― kérdezte Piroska.

― Azért, mert a villanyoszlopra épített fészek esős időben átázik, és ha a nedves részei a villanyhuzalokhoz érnek, rövidzárlatot okozhatnak, amitől meggyulladhat az egész fészek, s ha fiókák is vannak benne már, akkor azok elevenen égnek el.

Piroska nagytatája kezét fogva megnyugodva ment a villanyos bácsik felé.

A kapuban a nagytata beszélgetni kezdett az egyik villanyszerelővel, Piroska pedig figyelmesen nézte, mint szerelik fel a fészektartó állványt.