— Hová mész, Vízipisztoly? ― kérdezte a játék mackó.

— Vadászni ― mondta a vízipisztoly, és ― spricc! ― lelőtte a játék mackót.

Szembejött egy rajzolt farkas.

— Hová mész, Vízipisztoly? ― kérdezte.

— Vadászni ― mondta a vízipisztoly, és ― spricc! ― lelőtte a rajzolt farkast.

Vállára vette a játék mackót és a rajzolt farkast, és nagy büszkén megindult az erdő mélye felé. Addig ment, míg elfáradt. Leheveredett, maga mellé fektette a játék mackót és a rajzolt farkast, és menten elaludt. Arra ébredt, hogy egy bokor mögül nézi valaki. Vagy valami.

— Hová mész, Valami? ― kérdezte ijedten, de a valami nem felelt.

— Mi vagy, Valami? ― kezdett reszketni, de a valami most sem felelt.

— Miért nem szólsz, Valami? ― vacogott, de a következő pillanatban már a medve mancsában volt, mert ― remélem, kitaláltátok már ― a valami egy igazi medve volt. És a medve ― hamm! ― bekapta a vízipisztolyt. Otthon Kobak karján megállt a játék óra. Azóta se lehet felhúzni. De Kobak nem bánta.

— Úgy kellett a vízipisztolynak! ― mondta. ― Mért lőtte le a játék mackómat meg a rajzolt farkasomat.

És elment az erdőbe, hogy megkeresse a játék mackót meg a rajzolt farkast. Meg is találta őket. Csak egy kicsit vizesek voltak. Megszárította, hazavitte őket. A farkast még ki is vasalta. A vízipisztoly meg a medve gyomrában elment vadászni…

(Kobak első könyvéből)