Ukrajnában így nevezik a kényszersorozást. Akik ezt a jelzőt használták, azokat nagyon sokáig oroszpártisággal vádolták. Az elmúlt időszakban azonban már egyre több magas rangú vezető politikus beszélt nyilvánosan a jelenségről, most pedig eljutottunk odáig, hogy maga Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is kénytelen volt elismerni a „buszifikációt”, sőt, egyenesen arra utasította az új védelmi minisztert, hogy tegyen rendet ezen a téren.
Elemzők véleménye szerint az elnök így próbál elhatárolódni ettől a negatív gyakorlattól, s az ezzel járó felelősséget inkább másokra, ebben az esetben a szaktárcára hárítaná. Arra ugyanakkor kevés az esély, hogy a toborzóirodák szakítanának ezzel a botrányos gyakorlattal, merthogy a hadseregnek égetően szüksége van a személyi állomány folyamatos feltöltésére. Továbbra is gondot okoz a dezertálások magas aránya, s a 18–24 évesek körében meghonosított szerződéses katonai szolgálat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A kényszersorozásokkal kapcsolatban elhangzott összes kritika ellenére az utcákon a helyzet változatlan maradt: a mozgósítás folytatódik, naponta jelennek meg újabb és újabb videófelvételek, az emberi jogi biztos hivatalához ezerszám zúdulnak a panaszos bejelentések. A retorika és a valóság között hatalmas szakadék tátong…
Adódik a kérdés: mégis mi okozhatta az államfőnél a fordulatot, még ha egyelőre csak a megnyilatkozás szintjén is? Miért pont most vette észre, amikor eddig is nyilvánvaló volt. A fordulat lehetséges okai pragmatikusnak tűnnek.
Az első az, hogy megpróbálja elhatárolni magát ettől a rendkívül „toxikus” közéleti témától.
A második lehetséges forgatókönyv az, hogy a háború belátható időn belüli befejezésére számít, és az erőszakos mozgósítás elítélésével politikai bónuszpontokat remél. Ám a tárgyalások mostani menete a bizakodó megnyilatkozások ellenére sem hozott igazi áttörést. Márpedig béke nélkül a szigorú mozgósítás feladása irreálisnak tűnik, tekintettel a fronton tapasztalható katasztrofális személyhiányra.
A harmadik ok lehet a szerződéses hadseregre való összpontosítás. Erről már régóta folyik a vita, sőt, ígéretek is elhangzottak. A probléma azonban a pénzben és a motivációban rejlik. Az önkénteseket csak a fizetések és a garanciák jelentős emelésével lehetne vonzani, de erre egyszerűen nincs fedezet.
De akad egy ijesztőbb forgatókönyv is. Ne adj ég, a „buszifikáció” elleni látványos kifakadás igazából csak a még szigorúbb döntések álcája is lehet.
Egyelőre tehát az a helyzet, hogy a probléma puszta elismerése önmagában semmin sem változtat. Amíg a szavakat konkrét megoldások, elszámoltathatóság, a korrupció kiirtása nem követi, addig továbbra is együtt kell élnünk a „buszifikációs” félelmekkel...
Dunda György
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
