A Kanta Szakképző Központban tartott előadást Kalányos Ottó, a cigánypasztorációért felelős római katolikus lelkipásztor, csíkszentkirályi segédlelkész, életútjának legmeghatóbb pillanatait is megosztva a kézdivásárhelyi közönséggel. Az esemény, amelynek címe Hídépítés hitből és emberségből volt, nem csupán egy egyszerű beszélgetés lett Zsigmond Laurával, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) képviseletvezetőjével, hanem egy mélyen inspiráló találkozás, ahol a hit, az elfogadás és a kitartás ereje került középpontba. Kalányos atya hangsúlyozta: „Higgyünk magunkban, gyermekeinkben és azokban is, akik ránk vannak bízva”. Mint mondta, vannak élethelyzetek, amikor az ember ereje elfogy, és csak a mások belé vetett hite segíti tovább. „Nem kell nagy dolgokra gondolni, sokszor egy egyszerű, jókor érkező mondat tudja a legnagyobb csodát tenni” – tette hozzá, ezzel megadva az est hangulatát.
Az előadás nem volt idegen a jelenlévők előtt, hiszen Kalányos Ottó munkássága Erdély-szerte sokakat megérintett már. A beszélgetés azonban lehetőséget adott arra, hogy közelebbről megismerjék módszereit, sikereit, valamint azokat az elakadásokat, amelyekkel pályája során szembesült. Gyermekkori, ifjúkori és jelenlegi tapasztalatok egyaránt szóba kerültek. A következtetés egyértelmű volt: elkötelezett munkával és megfelelő hozzáállással a cigánypasztoráció valódi sikereket érhet el, életeket menthet. Az előadást követően sokan maradtak még beszélgetni, kérdezni, így egy tartalmas és emberileg is gazdag alkalommal indult az év a központban. Köszönhetően az MCC szervezésének, az esemény nem csupán helyi jelentőségű volt, hanem összekapcsolta a határon túli magyar közösségeket a magyarországi kezdeményezésekkel.
Egy váratlan elismerés és annak háttere
A beszélgetés egy aktuális témával indult: Kalányos Ottó tavaly novemberben nyerte el a Highlights of Hungary közönségdíját, amely egy rangos társadalmi elismerés Magyarországon. „Nem is tudtam, hogy létezik ilyen” – mesélte nevetve az atya, aki kezdetben szkeptikusan fogadta a jelölést. A díjat az MCC szervezi, célja kiemelni azokat a „láthatatlan embereket”, akik példát mutatnak munkájukkal a társadalom számára. Ottót Telegdy-Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes, világbajnok és hétszeres Európa-bajnok, rövid pályás Európa-bajnok, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok úszó jelölte, aki az egyik mentor volt a versenyen. „Először azt hittem, szívatás” – idézte fel, hogyan nyomta ki kétszer a hívást, mielőtt felvette. A telefonáló Norbi volt, a Highlights of Hungary munkatársa, aki megerősítette: Kapás Boglárka jelölte őt erre a rangos díjra. „Eleinte el sem hittem. Aztán SMS-t kaptam, hogy vegyem fel, mert fontos. Így beszéltünk, de még akkor is szkeptikus voltam. Amikor utánanéztem a díjnak, az volt az első gondolatom, hogy ehhez kevés vagyok. Nem hittem el, hogy ilyen nagy emberek mellett én is ott lehetek.”
A verseny folyamata izgalmas és feszített volt: ezer jelölt közül száz, majd ötven, végül huszonöt maradt. Ottó az ötvenbe, majd a huszonötbe került, Kapás Boglárka csapatába. „Nem azért mentem ki Magyarországra, hogy megnyerjem, hanem hogy jól érezzem magam” – vallotta be. A döntő a Millenárisban zajlott, ahol a társadalmi díjat végül ő kapta, megelőzve számos rangos jelöltet. Különösen büszke volt az erdélyi szavazókra: „Az erdélyiek kimagaslóan szavaztak, volt nap, amikor Kapu Tibort is megelőztem.” A szavazás a közösségi oldalon zajlott, a Highlights of Hungary honlapján. Ottó elárulta, hogy több erdélyi nyertes is volt a sorsoláson. „A Highlights of Hungary arról is szól, hogy a fiatalok és a gyermekek naggyá váljanak” – fogalmazott a díj kapcsán.
A segédlelkész könyve valódi közönségsiker
A díj nem csupán egy trófea – egy tetraéder alakú, nehéz tárgy, amelynek párja a mentornál marad, szimbolizálva a kapcsolatot és az összetartozást. „Belekerültem egy családba, az MCC-be is” – fogalmazott Ottó. Azóta jelentősen nőtt az ismertsége: több előadást tart, podcastokban vesz részt „Jó vinni Krisztust, tanúságot tenni az embereknek” – hangsúlyozta. Kapcsolatot tart Kapás Boglárkával és Kapu Tiborral is, akiknek erdélyi gyökereik vannak – Boglárka édesanyja erdélyi származású. „Elérhető emberek, alázatosak” – jellemezte őket.
Érdekes párhuzamként említette az Örökké Haza Egyesületet, amely elhagyott csecsemőket segít (az Örökké Haza Egyesület a kórházban hagyott csecsemőkre összpontosít, és az ő jólétükre és jövőjükre helyezi a fókuszt – szerk.). „Nagyobb öröm volt bennem, amikor ők nyertek, mint amikor én vettem át a díjat” – vallotta be, utalva saját sorsára, hiszen őt is kórházban hagyták. Az említett civil szervezet egyébként HERO-díjas is lett az MCCC társadalmi kitüntetése mellett (az angol hős szóra utaló Helyi Érték, Remek Ötlet mozaikszava – szerk.).
A Highlights of Hungary díj kapcsán az alcsíki főesperesi kerület cigánypasztorációért felelős lelkipásztora kiemelte: „Számomra anyukám a legnagyobb példakép, mert ő esélyt és lehetőséget adott arra, hogy én pap legyek.” A díj kapcsán Facebook-bejegyzésében így fogalmazott: „Ez a díj számomra az ő emlékének is szól. Hiszem, hogy valahol most is mosolyog, és örül annak, hogy az ő története tovább él, és másokat is erősíthet. Hálásan köszönöm a több ezer szavazatot is!” Kapás Boglárka méltatásában pedig így szólt róla: „Nem mellesleg, összeköt bennünket Erdély, hiszen Ő Csíkszentkirályon segédlelkész, én magam pedig félig kolozsvári vagyok. Ami azonban a leginkább példaképpé teszi számomra, az a tiszta hite és rendíthetetlen kitartása. Ottó nemcsak a saját életét formálta át, hanem másokét is – csendesen, szívből, igaz emberséggel.”
A díjátadó után after partyn is érdekes pillanatok zajlottak: „Nem voltam szokva hozzá, hogy mit kell tenni, néztem, hogyan csinálja a másik.” Az elismerés óta kapcsolatai bővültek, és idén várhatóan Kapu Tibor, Bán Mór, a Hunyadi-regények szerzője és mások is ellátogatnak Erdélybe. A díj társadalmi hatása jelentős: Ottó története inspirálja a fiatalokat, és hangsúlyozza, hogy bárki jelölhető, aki adni tud másoknak. „A többség sok mindent köszönhet a cigány kultúrának, például ott a Száztagú Cigány Zenekar és rengeteg értékes cigány ember. Sokszor nem az a baj, hogy valaki cigány, hanem hogy a jogok és a kötelezettségek egyensúlya felborul.
Fontos lenne egyenrangúnak tekinteni egymást, mondván, segítek, támogatlak, de kérlek, te is tedd oda magad. Már csak ezért is óriási élmény volt a Highlights-díjátadón hallani, hogy több mint ötven cigány fiatal lesz jogász, orvos, tanár.”
Az év első MCC-előadása volt Kézdivásárhelyen
Egy elhagyott gyermek útja
Kalányos Ottó élettörténete kronologikusan bontakozott ki az előadáson, tele megható részletekkel. „Édesanyám lemondott rólam, a kórházban hagyott” – kezdte, hozzátéve, hogy az orvosok is lemondtak róla: „Ha megéri a holnapot, az lesz maga a csoda.” Megérte, de első nevelőszülei elutasították származása miatt – egy fehér gyermeket választottak helyette. „Volt választási lehetőségük: fehér gyermek vagy fekete gyermek.
A fekete maradt” – mesélte. „Egy cigánytól, aki ráadásul szegény és még »turkálós gyerek« is, nem várnak el sokat. Dolgozzon kukásautón vagy a gyárban, az éppen elegendő, nem kell nagynak lennie” – idézte fel a társadalmi előítéleteket korábban ennek kapcsán egy interjúban.
A fordulópont egy néni érkezése volt, aki 11 gyermeket nevelt nehéz körülmények között. „Ő nem akart elvinni engem, de én odafutottam hozzá, átöleltem, és mondtam: Néni, mikor viszel el?” – idézte fel. A néni, aki nevelőanyja lett, nem nézte a nemzetiséget: „Nem mondta, hogy csúnya vagyok vagy vézna, csak magához vett.” Apja is feltűnt: „Leült az ágyra, rám mosolygott, azóta ő az apukám.” A család szegény volt, de feltétel nélküli szeretet jellemezte. „84 lejt kaptam a gyermekvédelemtől, ma többet adnak egyesek zsebpénzre” – jegyezte meg. Anyukája tanította imádkozni, énekelni: „Családi imádságok erősítettek a hitemben. Apukám nem járt annyit templomba, de az imádság ott volt bennünk.”
Otthonról erős indíttatást kapott tehát, de a szegénység miatt, amiben éltek, mindig ott motoszkált benne: lehet-e pap egy ilyen háttérből származó gyerek? Gyermekkorában gyűlölte a cigányokat – voltaképpen saját magát, menekült előle. „Képes voltam kilométereket gyalogolni, csak ne találkozzak velük.”
Papi hivatása korán megmutatkozott: az óvodában papot játszott, otthon folytatta. „Rám akasztottak egy terítőt, és én voltam a pap. Gyerekként a csűrben, az istállóban »miséztem«” – emlékezett vissza. Anyukája mondta: ebből a gyermekből pap lesz. Ez a mondat égette bele a vágyat. A falubeliek gúnyolták: cigány papot még nem láttam! Ez eltántorította, de anyukája erősítette: hadd el, mert én hiszek benned.
„Kedves szülők, higgyetek gyermekeitekben! Ha ti nem hisztek, ki higgyen? A ti szavatok elraktározódik a gyermekben” – üzente Kalányos Ottó az előadáson. „Lehet, hogy mindenki más lemond a gyerekükről, de ha otthon van akár csak egyetlen ember, aki kitartóan hisz benne, az életet tud menteni.”
Iskolai útja sem volt sima: gyengén tanult, de a vágy maradt. Középiskolában Berszán Lajos atya, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum megalapítója segített neki bekerülni egy jobb iskolába. „Anyukám kivett egy dokumentumot a dossziéból, hogy visszaadják, és elintézzék a jobb helyet. Mekkora hite volt!” A teológián is kételkedtek benne, de kitartott. „Huszonketten kezdtünk, hatan maradtunk, én benne voltam a három erdélyiben. Amikor hivatásomról kell beszélnem, Jeremiás próféta jut eszembe.”
A meghívottal Zsigmond Laura beszélgetett
Találkozás a biológiai családdal
Később, a gyermekügyesek unszolására kereste fel biológiai anyját. A szembesülés és feldolgozás drámai személyes munkát jelentett. Kalányos Ottó 18 éves korában találkozott édesanyjával, elment abba a telepszéli otthonba, a szűk kis lakásba, amely az otthona lett volna, ha élete másként alakul.
„Érettségire készültem, nem akartam felkavarni magam” – mesélte. Az út izgalmas volt: nagyszülők, majd a család. „Futottak szembe, rajongva. Anyja alacsony nő volt, kisgyerekkel: én vagyok az édesanyád” – mondotta. Nem volt nagy érzelmi kitörés: nem borultak egymás nyakába. Az előadáson is hálát adott: „Életet adott, kórházban hagyott – látva a körülményeket, jobb így”. Anyja súlyos beteg volt, a hazavitele így a halálos ítéletet jelentette volna. Az, hogy cigányként része a saját családjának, nem volt egyből sem természetes, sem elfogadott számára.
Tartják a kapcsolatot, de az nem mély. „Nem kérdezi, hogy vagy, hanem pénzt kér.” Nem hibáztatja: „Nincs meg az a kötődés.” Testvére tizenhét van, két apától. Egyik testvére csokit adott: „Többet nem tudok adni, de a testvéred vagyok.”
Az apja 2013-ban halt meg. „Küzdött értem, akart engem” – mondotta. Féltestvéreivel tiszteletteljes a viszony: megvan a tisztelet, hogy „ők tudják, ki vagyok”. Az egyik féltestvéréhez különösen közel áll. „Őt is kórházban hagyták, egy faluba kerültünk, tartjuk a kapcsolatot.” „Érzik, hogy itt a helyem – egy cigány kispap az övéi között Erdélyben.”
Sokan voltak kíváncsiak az előadásra, megtelt a terem
Cigánypasztoráció
A papi hivatás mellett a cigánypasztoráció később természetessé vált. „Amikor rátaláltam anyámra, közelebb kerültem a gyökereimhez.” Harmadévesként „füstölős” volt egy primícián: „Egy néni mondta: én voltam a bábád”. Gyakorlaton az Őrkőre került. „Azt hittem, vegyes közösség, de csak cigányok voltak.” Egy év alatt szerette meg: csapatot szervezett, pásztorjátékot rendezett, bevonta a közösséget az egyházi életbe. „Ilyen például: kórus a lányokkal, foci, sportkör a fiúknak, irodalmi kör, túrázás” – részletezte.
Pappá szentelése után Csíkszentkirályra került cigánypasztorációs lelkésznek. „Nem tudtam, mi az, de elkezdtem. A cigány ember télen nagyon vagány. Nyáron kezdődnek a bajok, amikor kinő a sarjú” – mondta a közösségi kihívásokról.
Ma dinamikus a munkája: több mint kétszáz keresztelőt tartott, nyolcvan elsőáldozója volt és szép számú bérmálkozó. Csapatában cigány fiatalok is vannak: egynegyedük cigány. „Nem sajnálom őket, egyenlőként kezelem. Nem magasabb rendű vagyok, hanem testvér.” A kulcs szerinte a minőségen és kötelességen múlik. „Nem csak jogok, kötelességek is vannak. Dolgozzanak, építkezzenek. És ha valaki nem akar dolgozni, az már az ő felelőssége. Ott a sajnálat semmit sem ér. Egy mondatban: akkor épül híd, ha egyenrangúnak tekintjük a cigány testvéreket, még akkor is, ha elsőre nem így tűnik.”
Látja a fejlődést: külföldi munkák formálják őket. „Régen székelyek mentek ki, most cigányok – hazajönnek, építenek. Ez formálja a társadalmat.”
Tanácsot is megfogalmazott az oktatóknak. „Minőséget követeljetek, ne sajnáljatok. Speciális iskolába küldjétek, ha kell. Példa: egy hetedikes magyar gyermek mondja: egy nap megyünk, egy nap nem az iskolába, és ez nagyon jó – csakhogy ez nem minőség.” Együttműködik másokkal, pl. Márkus Andrással, a sepsiszentgyörgyi Mária Világ Királynője plébánia plébánosával, eszmecseréket folytatnak, és közös programokban gondolkodnak. A cigánypasztorációban közreműködő intézmények és közösségek kivétel nélkül alulról jövő kezdeményezések. Papok, szerzetesek és világi hívők kezdeményezései, akik az adott helyi igények alapján a lehetőségekhez igazodva végzik munkájukat.
A könyv borítójának is van üzenete
Hitből fakadó csodák
Az előadás végén Ottó a könyvére tért ki, amelynek borítója szimbolikus: a csíkszentgyörgyi templom, a gyulafehérvári székesegyház és anyukája áldása a primícián. „Ő kötötte össze az utamat.” A könyv címe: Ha te pap leszel, én pápa! – Egy nevelőanya feltétel nélküli szeretete – utalva a gúnyos mondatokra, amelyekkel szemben anyukája hite meg kellett tartsa őt.
Nevelőanyja 2022-ben hunyt el. „A Jóisten visszahívta. 2019-ben már halálán volt a COVID előtt, gépeken tartották, de felépült, mert kérte: addig éljen, amíg pap lesz belőlem. 2022-ben szépen távozott: nem beteg vagyok – mondta, de mi tudtuk. Vigyázz apukádra – ezek voltak utolsó szavai a halála előtt.” Kalányos Ottó úgy véli: „Ha Jóistentől kértek, higgyétek, megadja. Csak hittel kérjetek. Legyetek mindenkinek a mindene!”
Hidak építése a társadalomban
Kalányos Ottó előadása nem csupán egy személyes történet volt, hanem felhívás a cselekvésre. Mint Kapás Boglárka méltatta: „Tiszta hite és rendíthetetlen kitartása példakép.” A cigánypasztorációban végzett munkája mutatja: a hit és emberség hidakat épít, amelyek életeket változtatnak meg. Erdélyben és Magyarországon egyaránt példa, hogy a feltétel nélküli szeretet képes sorsokat formálni. Ahogy ő fogalmaz: „Ne mondjunk le a fiataljainkról, ne mondjunk le a vágyainkról.”
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
