László Zsuzsa
Már azt sem tudja az ember, épp mi van. Egyik nap verÅ‘fényes napsütés, tavaszi hangulat, miközben azért az esti órákban még itt-ott, amott világÃtanak az ünnepi fények.
Pont egy ilyen tavaszias napon, autóban ülve keresgélek a rádióadókon, és hogy, hogy nem, karácsonyi dalokra bukkanok.
Nem hiszek a fülemnek, már azon morfondÃrozok, hogy az agyamra ment a sok sötétség, biztos enyhén meghülyültem. Azért álljon meg a verekedés, lassan mégiscsak a húsvéti ünnepek küszöbére lépünk! Mert gyorsan telik-múlik ám az idÅ‘. Úgy pörögnek a napok, hogy alig bÃrunk lépést tartani magunkkal. Folyton mondogatjuk is, hogy valami nem stimmel, régebb nem Ãgy volt. Van ebben azért némi igazság. Lényeg a lényeg, mintha az évszakok is meg lennének zavarodva ebben a felpörgött idÅ‘maratonban, nem tudják eldönteni, mikor illene már váltaniuk egymást.
Pár napig elutazom, repülÅ‘re ülök. Én a nagy bátor, aki tavaly nyár óta már kicsit sem fél a felhÅ‘k fölött. Mert nem volt ám mindig Ãgy. De valami csoda folytán megtáltosodtam, igaz, hogy nem hosszú az út Pestig. No, évszakokhoz vissza! Brassóban szinte tavasz, csak a messzi havas hegyek idézik a telet. Hét ágra süt a nap, igazi enyhe, majdnem áprilisi idÅ‘járás. Már bánom, hogy a legmelegebb kabátomban készülök utazni. Na, mindegy, lesz valahogy. És nemsokára kiderül, hogy mégis jól döntöttem. A leghidegebb, legrondább, esÅ‘s november körüli Å‘szbe landolok. Még nem igazi tél, de már mindjárt. Az itteni ünnepi fények is mintha a közelgÅ‘ karácsonyt idéznék inkább, törölve minden reményt, hogy lassan, de csak kitavaszodik egyszer. Tényleg össze lehet zavarodni, ha az ember nem vigyáz magára.
De szerencsére most nincs sok idÅ‘ azon agyalni, hogyan is állunk az évszakokkal, a hideggel, meleggel mert a következÅ‘ napok rendesen be vannak táblázva. Alig érkezem meg, barátokkal máris irány szÃnházba! Csak mellesleg jegyzem meg, hogy például Kolozsvárra elutazni macerásabb, fárasztóbb, ha az ember elÅ‘adást akar nézni. Na, de nem csak Pintér Béláért, a Titkainkért utazom, igazából ez az este csak idÅ‘ben leszervezett bónusz.
Nagyobbik gyermekemet látogatom, tartalmas, mozgalmas, nagy beszélgetésekkel, de csendekkel is teli ajándék napok ezek. Mint általában mindig. És ez idÅ‘ alatt alig érdekel, hogy épp esik vagy fú a szél, hogy borul vagy derül. Együtt caplatunk a tócsák mentén, vesszük nyakunkba a várost, nézünk kiállÃtást, ülünk be egy hangulatos helyre ebédelni. És közben meghatódva hallgatom, ahogyan a párjával tervezgetnek. Csak nézem, és nem értem, hogy mikor is vált a kicsi gyermekem a velem szemben ülÅ‘ érett, felelÅ‘sségteljes, gyönyörű nÅ‘vé. Hát igen, az idő… Tényleg, hogy is van ez?
Mondanom sem kell, hogy már itthon, a nagy sötét, épp borús, azt sem tudom milyen évszakban Ãrok. Nincs túl jó kedvem, ezért jó felidézni az elmúlt hetet. Tudom, tudom, lesz igazi tavasz, meleg és napsütés. Nincs már olyan messze, futnak a napok…
Â
Budapest, átmeneti időszak. Fotó: Szekeres Attila
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
