Hiányzik az igazi cél

A harmadik Bolojan-csomag tartalmáról ugyanis már megállapodtak a kormányt alkotó pártok, ahogy ezt Sorin Grindeanu szociáldemokrata pártelnök mindjárt a találkozó elején leszögezte. Sikerült megint úgy tálalnia a dolgokat, mint aki nem ért egyet a PSD által is jóváhagyott intézkedésekkel, és megint csak Ilie Bolojan kormányfőre hárította a felelősséget – mintha nem a korábbi kormányok felelőtlenségének árát fizetnénk továbbra is –, de nem mondott semmi olyant, hogy a megszorításokon kívül lenne más út, más módszer, más lehetőség arra, hogy a költségvetés egyenesbe kerüljön. Az államé és a településeké. Grindeanu ugyan hangsúlyozta, hogy a központi adminisztráció sem ússza meg szárazon, de az már biztos, hogy a kisebb községek húzzák majd a rövidebbet, amelyek már most negatív spirálban vannak, hiszen az elvándorlás, az elöregedés, a pénzhiány ezeket sújtja leginkább. S habár a beruházások folytatását mindenki fontosnak tartja, azt senki nem ismerte el, hogy bizony bőven van, amit javítani a közszolgáltatásokon; arról sem esett szó, hogy hiába fogy a lakosság, a közszféra egyre csak növekszik, létszámában és a kiadások arányát tekintve egyaránt. Még Ilie Bolojan kormányfő is csak európai átlagokhoz viszonyított, illetve azzal riogatott, hogy e harmadik csomag alkalmazása nélkül elkerülhetetlen lesz a közigazgatási átszervezés.

Ezt nem kellene fenyegetésként emlegetni, hiszen szükségességéről már legalább két évtizede beszélnek a román politikában, és nem csupán pénzkérdés, hanem éppen a jobb, hatékonyabb, emberközelibb adminisztráció létrehozásának esélye lehetne – ha valaki komolyan venné ezeket a szép jelzőket. Sokszor dühöngtek az önkormányzati vezetők az EU-csatlakozás előtt és után is amiatt, hogy a Ceaușescu korabeli megyék mennyire nem felelnek meg a mostani igényeknek, de a napi teendők sodrában senki nem ért rá egy jól megalapozott átalakítási terv kidolgozására, amelyben nemcsak új megyehatárok, hanem új hatáskörök, és igen, új jövedelemforrások is benne legyenek. Mert lehet, hogy egyik-másik polgármester lyukasmarkú, de amikor az önkormányzatok 80 százaléka nem tud működni a központi költségvetésből jövő kiegészítések nélkül – még a jövedelmeivel toronymagasan kiemelkedő Bukarest is rászorul a kincstári támogatásra! –, ott az alapjaitól kellene újragondolni az egész államháztartást. Ha ez most is elmarad, akkor a mostani nagy takarékoskodás csak pillanatnyi enyhülést hoz, távlatilag semmit nem fog megoldani. Nem kell semmit feltalálni, csak meg kell nézni azokat az országokat, ahol élni tudnak a kis települések is – például Ausztriát, Németországot, Svájcot, de akár Csehországot is –: hogy csinálják, mi a titkuk? 

Mert Romániában nem is a költségvetés a legnagyobb baj jelenleg, hanem az elnéptelenedés, elsősorban a városoktól távolabb fekvő falvaké, de már a kisebb városoké is. Ennek fékezéséhez kellene egy jó terv, vízióval rendelkező döntéshozók és hozzáértő végrehajtók. Hogy lássunk igazi célt, ne mindig csak a szakadék szélét kerülgessük. 

Ilie Bolojan kormányfő több helyettesével és néhány miniszterrel együtt fogadta az elégedetlen polgármestereket. Fotó: Facebook / Federatia Columna - Scor