Nemrég, február 3-án összeomlott a szilágycsehi református templom tornya. A szomorú esemény okán mai Történelmünk rovatunkban a szilágysági kisváros főterének északkeleti oldalán levő műemlék épület történetét mutatjuk be a Szilágycsehi Református Egyházközség leírása nyomán.
Drágffyak és Jakcsok
A templom építésének kezdete homályba vész, a szentély boltozatának zárókövein levő címerpajzsok egyikén az 1519. esztendő szerepel mint a templom bővítésének évszáma. Ezeket a pajzsokat eredetileg a 15. század utolsó negyedére, az ún. Jagelló-korra jellemző festett heraldikai ciklusok díszíthették, ezeket azonban a reformáció következtében eltávolították, lemeszelték, helyükre utólag az épület javításaira utaló évszámok kerültek. A kétszakaszos boltozat zárókövei azonban utalnak az építtetők kilétére.
A keleti részen levő, kör alakó pajzsba foglalt címer a bélteki Drágffy család címere: fekvő holdsarlóból nyílvessző növekszik, melyet a hold sarkai fölött levő egy-egy hatágú csillag övez. A boltozat nyugati részén a kusalyi Jakcs család címere látható: gótikus háromszögű pajzsban nyílt levélkoronából növekvő (medve)mancspár. A két címer jelenléte arra utal, hogy a 15. század folyamán Szilágycsehben a kusalyi Jakcsok és a bélteki Drágffyak szerepelnek birtokosként.
Ebben az időben épülhetett erre a helyre már egy egyhajós templom, amelyet a boltozat egyik csomópontján levő címerpajzson szereplő felirat – EXT 1519 – szerint Drágffy János országbíró kibővített, felújított.
A Drágffyak őse Havasalföldről származott tekintélyes bojár családból, 1365-ben jött északra, Máramarosban kapott először területeket. Az 1390-as években Drág és testvére, Balk székely ispáni tisztséget töltött be, ekkortájt szerezték főbb birtokaikat, a bélteki és kővári uradalmat. 1405-ben jelenik meg a falu Chehy Hungaricalis néven, mint annak a birtokadománynak a része, amelyet Zsigmond király ad Balk és Drág fiai számára Kővár és tartozékainak részeként.
A család kiemelkedő képviselője Drágffy Bertalan, aki magas tisztségekre tett szert Mátyás király, majd I. Ulászló udvarában. Mátyás király idejében, 1468-ban megszerezte Szilágycseh számára az évente kétszeri vásártartási jogot. Ekkortól kezdett a város népessége egyre inkább növekedni, s megerősödött a település mezővárosi rangja. Ugyanakkor a 15. században megjelent birtokosként a Jakcs család is. A két család története összefonódik, s talán erre utal a két címer jelenléte is a templomban: az 1440-es évek elején Drágffy Miklós, Közép-Szolnok vármegye ispánja feleségül vette Jakcs Eufémiát. Egy másik feltételezés szerint a fiuk, ifj. Drágffy Bertalan pohárnokmester,
1493–98 között erdélyi vajda rendelte meg a két címert, s építtette be az akkori templom boltozatába.
Szintén a korábbi templomra utal az az ötüléses stallum, főúri pad, amely jelenleg is a szentélyben van, s amelynek oromzatát és háttámláját kettős, hármas és négyes karéjok, illetve halhólyagok díszítik. A díszítés stílusa alapján a 15. és 16. század fordulóján készülhettek. A stallum háttámláit később kicserélték, 1764-ben Simonits Mihály mester népies reneszánsz díszítésű támlákat készített, a rajta levő felirat: Michael Simonits Ao Domini 1764.
A megrongálódott templom. Fotó: Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Harangok
A templomnak két középkori harangját is ismerjük. Egy 1730. április 23-án kelt leltári bejegyzésből kitűnik, hogy volt a templomnak egy 1493-ból való harangja, melynek felirata: O REX GLORIAE VENI CUM PACE, azaz: Ó, dicsőség királya, jöjj békével! Ez 1878-ban még megvolt, lehetséges, hogy az első világháborúban rekvirálták, s ehelyett készíttették 1922-ben a ma is létező nagyharangot.
A másik harang – amelyet a 15. sz. végén vagy a 16. sz. elején öntöttek – ma is a toronyban szolgál kisharangként, felirata gótikus betűkkel: XUS REX VENIT IN PACE DEUS HOMO FACTUS EST, azaz: Krisztus király jön békességben, Isten emberré lett. Ugyanez a felirata a zánkai harangnak 1524-ből, és a Balaton-felvidéken, Várvölgyön a Szent Domokos tiszteletére a 14. században épült templom 1542-es dátumot viselő harangjának is. Erről írják, hogy Magyarország második legöregebb, gótikus, ma is használt harangja. Ezeknek lehet kortársa tehát a meglévő szilágycsehi kisharang.
Kripta
A jelenlegi templomhajó alatt kripta húzódik, melynek mindkét – a torony déli fala melletti, illetve a hajó főtengelyében levő – bejáratát befalazták 1905-ben. Ez utóbbi bejáratot fedte a Csehi Vajda István által 1501-ben vagy 1510-ben készíttetett, címerdíszes vöröses mészkő kriptafedőlap, amely jelenleg a torony alatti előcsarnok északi falában áll. Az eredeti felirat még olvasható: Hoc opus fecit fieri egregius dominus Stephanus Wayda de Chechy Anno. V…ea 1501 (vagy 1510). Látható a lapon egy keresztnek a lenyomata, illetve az alján egy címer: koronából kiemelkedő medve, melynek a nyakát egy nyílvessző fúrja át, a Vajda család címere ez.
A szentély déli falában egy 1521-ben készült reneszánsz papi ülőfülke található, egyedi alkotás Erdélyben, a rajta levő motívumok az észak-itáliai, lombard reneszánsz hatását mutatják, a gyulafehérvári székesegyház Lázói-kápolnájának motívumrendszerével mutat rokonságot. Az ülőfülke két sarkában, az íves fülkezáródás fölött levő szárnyas angyalfőkön levő feliratok a megrendelőre és a készítés évére utalnak: I.D., M.D., Z.Z., F.F., azaz: IOHANNES DRÁGFFY 1522 FIERI FECIT. A közöttük levő gerendapárkány kissé nehezen olvasható latin nyelvű felirata: FENERATUR DO(M)INO QVI MISERETVR PAVPERIS ET VICISITVDINE SVAREDET EI. Csodálatosan szép vezérige ez, melynek jelentése: „Az Úrnak ad kölcsön, aki megszánja a szegényt, és Ő megfizeti neki jótéteményét.” (Péld 19,17) Teljes összhangban van végrendeletének alábbi soraival: „Az espitályra nagy gondot viseljetek, az szegények benne meg ne éhezzenek. Az oláh falút, Gyűrűst és az erdődi kilencedet, vámot az espitálynak hagyom.”
Amikor a torony még állt. Fotó: Szilágycsehi Református Egyházközség
Drágffy János bővítései
Drágffy János, Drágffy Bertalan fia, aki ekkortájt a főtárnokmesteri tisztet viselte, 1519–1522 körül jelentős felújításokat végezhetett az épületen. Benne bőkezű támogatóra talál a település, 1523-ban adómentességet eszközöl ki a város számára II. Lajostól, majd két évre rá lakosainak vámmentes szabad közlekedését, s ettől kezdve sem királyi, sem egyházi dézsmát többé nem fizettek. Az ülőfülke és az északi falban levő sekrestye bejárati kapujának stílusa arra utal, hogy Drágffy János ismerte és kedvelte a Mátyás királyi udvarában meghonosított új stílust, a reneszánszt, hatással lehettek rá római utazásainak élményei is. Uradalmainak egyházközségei a nagylelkű és meggyőződéses hívő patrónust tisztelhették benne. 1526. augusztus 27-én kelt végrendeletében az alábbiakat írja: „Hikófalvát és Mindszentben, Szakácsiban való részeimet, az erdődi dézsmát hagyom az erdődi plébánossághoz. Az misék, az zsoltárok Erdődön, Béltökön meg ne fogyatkozzanak, úgymint az Szent Anna asszony miséje és az Concepti Mariae mindennap mondassanak, pénteken az Humilavit, szombaton az Egredimini el ne hagyattassék, az isteni szolgálatok meg ne alodjanak, mert az én lelkemnek üdvössége ezekből lészen.”
De a szilágycsehi templomra is különös gondja volt, korábbi, 1524-ben kelt végrendeletében 100 forintot hagyott „az chehy zent egyhaznak” és 50 forintot „az chehy kapolnaba” készülő oltártáblára.
Drágffy János nevéhez fűződik tehát annak a négyszakaszos, gótikus hajóból álló templomtérnek a kialakítása, amely aztán mintegy három évszázadon át szolgált Isten dicsőségére és a szilágycsehi református hívek lelki otthonaként. A nyugati oldalon levő nagy méretű, csúcsíves kapu körte- és pálcatagos béllezete többrétegű, gyűrűs, hengeres lábazatról indul, orommezejének alsó élén három címerpajzs található, melyek eredetileg festettek lehettek. A nyolcszög öt oldalával záródó szentélyt kívülről támpillérek erősítik, falait négykaréjos és halhólyagos mérművekkel díszített ablakok törik át.
A bélteki Drágffy család címere. Fotó: Szilágycsehi Református Egyházközség
Reformáció
Drágffy János 1526-ban a mohácsi csatában elesett, utána fia, Drágffy Gáspár, Kraszna és Középszolnok vármegye főispánja örökölte a várost. Az ő idejében terjedtek el a reformáció lutheri tanai a Szilágyságban. Drágffy és sógora, Perényi János ugocsai és máramarosi főispán együtt támogatta a hitújító prédikátorokat. Budai Ézsaiás debreceni teológiai tanár jegyezte fel a 19. században, hogy Drágffy Gáspár és buzgó felesége, Báthory Anna mindketten „a megtisztított tudomány prédikálóinak és követőinek valóságos ápolói” voltak, ennek köszönhetően minden bizonnyal a szilágysági uradalom lakosai is csatlakoztak a hitújításhoz. Petri Mór Bod Péter 19. századi szilágycsehi református lelkipásztorra hivatkozva azt írja, hogy Drágffy Gáspár „hallván az Isten beszédéből való tanításokat, elhagyja a római czeremóniás vallást és az Isten beszéde szerint való tiszta tudományhoz nagyon ragaszkodott vala 1530. esztendőben és tudós embereket híván magához, a maga városában, Óvárban, Csengeren, Újhelyen, Erdődön és más birtokában is hirdetteti vala Istennek beszédét és azokat a körűl való falukkal reformáltatta. A Szilágyságot is, a mely immár 1527. esztendőben Derecskei Demeter által reformáltatott vala, a sok üldöztetések ellen, valameddig élt, hatalmasan oltalmazta.”
Így valószínű, hogy az 1530-as években, a környékhez hasonlóan, Szilágycseh lakossága is átvette a reformátori tanokat, s a század második felében a környéken Kálmáncsehi Sánta Márton és Méliusz Juhász Péter hatására a kálvini tanok is eljutottak ide, hisz 1567-ben a szilágysági esperességhez tartozó gyülekezetek is elfogadták a helvét tanokat. Tény az, hogy a 16. századból már három református lelkipásztor neve ismert: Székely Boldizsár – 1578, ő az egyházmegye első név szerint ismert esperese; Kisdobszai Dániel – 1581; Bánffyhunyadi Mogyoró Benedek, 1595–1598, akit szilágycsehi lelkészként választottak a tiszántúli református egyház szuperintendensévé, s talán ennek is köszönhetően 1599-ben református közzsinatot tartottak Szilágycsehben.
A kusalyi Jakcs család címere. Fotó: Szilágycsehi Református Egyházközség
A torony
1601-ben Basta generális hadai feldúlták a várost, leégett a templom tetőzete, erre utal a címerpajzson levő felirat: COMB(USTUM) 1601. A tetőzetet majd csak 1604-ben állították helyre: RESTA 1604. A vár és a város a 16. század második felében Drágffy Gáspár özvegye, Báthory Anna révén Báthory Györgyhöz kerül, majd ennek felségárulása után, 1569-ben a magyarországi várkapitányból erdélyi tanácsúrrá lett Rátóti Gyulaffy László kapta adományba János Zsigmond fejedelemtől. Tőle fia örökölte, majd az ennek özvegyét, Széchy Katát feleségül vevő Prépostváry Zsigmond.
A torony alsó szintjei az ő bőkezűségükből épültek 1614-ben, Kádas János és Varga Bálint főbírók idejében. A torony építésének Széchy-címeres emléktábláján az alábbi latin nyelvű szöveg olvasható: SPECTABILIS ET MAGNIFICI D.O. SIGISMUNDI PRAEPOSTVARI SPECTABILE ET MAGNIFICA PIAQ CONIVX CATHARINA DE ZECZI FECIT 1614. Két támpillér erősíti, és három erőteljes párkány, illetve az óraíves koronázópárkány osztja négy szintre. 1869-ig fiatornyos sisak fedte, a barokkos bádogsisakot ekkor kapta, 1957-ben átépítették a torony faszerkezetét, teljes egészében felújították a bádogozást rajta.
Újabb bővítések
A szentély zárókövein levő feliratok szerint jelentős felújítások történtek 1702-ben, majd 1751-ben, utóbbi az egykor a szentélyben olvasható felirat szerint gróf Marosnémeti Gyulai István kamarás költségén. A déli mellékhajót 1801-ben építették, amikor a hajó déli részét részben lebontották. Az ide 1845-ben épült karzat mellvédtábláiból még egy eredeti darab megvan.
1806-ban készült a tizenkét szögű alaprajzú klasszicista szószék, valószínűleg vele egy időben készült a szószékkorona is. A templom hajójának nyugati végében több alkalommal is építettek karzatot, 1572-ben, 1772-ben és 1905-ben. Ide helyezték szintén 1806-ban a templom első orgonáját is, melynek helyébe 1896-ban egy 12 regiszteres orgonát építtetnek Szalay Gyula műorgona-építő székesfehérvári műhelyében.
Vajda-címeres sírkő. Fotó: Szilágycsehi Református Egyházközség
1904-ben a hívek eldöntik a templom további bővítését, mert az akkorra szűkössé vált, ezért részben lebontották a templom északi falát, és 1905-ben új mellékhajót építettek a templom hosszanti tengelyére, szimmetrikusan a déli mellékhajóval. A hajó és a bővítmények terei fölé csehsüveg boltozatot építettek. Így nyertek egy olyan egységes belső teret, amelyben a négy sarok falpilléreit vállpárkányok zárják, s erről indulnak a közel egyforma, négyzetes alaprajzú tereket elválasztó hevederívek, amelyek a csehsüveg boltozatot tartják. Ezen átalakítás során módosították a templom tetőszerkezetét, az előzőnél egy sokkal kisebb, mintegy 30 fokos dőlésszögű tetőszerkezettel fedték a templomot, amelyet bádoggal vontak be. A századelőn készültek az eklektikus padozatmellvédek és az úrasztala is, valamint egy-egy karzat a szentélybe és az északi oldalhajóba.
A templombelső utolsó felújítására 2004–2006 között került sor. Ezt a helyreállítást halaszthatatlanná tette, hogy az északi térbővítmény fölött levő boltozat repedezni kezdett, ami az épület részleges összeomlásával fenyegetett. A fedélszéket megerősítették, a boltozatokat a párkány magasságában összefogták. A tartószerkezeti munkákon túl további fontos beavatkozások történtek. Az erősen cementes külső lábazati és belső vakolatokat eltávolították, s mészhabarccsal váltották fel, a homlokzatokat felújították, az épület körül pedig drénrendszer készült. Fontos lépésnek számít, hogy a szentélyből kibontották a 20. század elején készült karzatot, így e gótikus térrész ismét teljes egészében feltárulhatott.
A padozat cementlapjait téglaburkolatra cserélték, a padokat részben újragyártották, felújították a szószéket is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
