Végrehajtói felszólítást küldtek Fejes Rudolf Anzelm apátnak, a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság vezetőjének, amelyben nyolc napot kapott a nagyváradi rendház elhagyására. Ellenkező esetben 2026. február 23-án délelőtt 10 órakor karhatalmi segédlettel fogják onnan eltávolítani – áll többek között a Moza Gheorghe Sorin végrehajtó által 2026. február 10-én jegyzett átiratban.
Történik ez annak dacára, hogy az apát a törvényes határidőn belül megfellebbezte a nagyváradi bíróság 2026. január 29-én hozott, kilakoltatást elrendelő ítéletét és jogorvoslati kérelme elfogadásra került. Ráadásul a vitatott ingatlanrész nem tekinthető lakásnak, hiszen a szerzeteseknek szolgálatvégzésen kívül otthont is biztosító kolostorként működik. A kiürítésével tehát nemcsak a tulajdonjog és az igazság sérül, hanem gyakorlatilag ellehetetlenül a rend működése is. Románia Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéke évekkel ezelőtt kimondta ugyan, hogy az ingatlan a premontreiek tulajdonát képezi, a nagyváradi polgármesteri hivatal viszont a sajátjának tekinti és jogi csűrés-csavarás útján próbálja véglegesen megkaparintani.
Az 1126-ban alapított premontrei rend 1130-ban érkezett Magyarországra II. István magyar király meghívására, és a jóváhagyásával még abban az esztendőben monostort épített Váradhegyfokon. Itt temették el az uralkodót is 1131-ben. A rend eredetileg a szerzetesi élet önmegszentelődése mellett lelkipásztorkodással foglalkozott, valamint igazságszolgáltatási és közjegyzőségi tevékenységet végzett, ugyanakkor fontos szerepe volt az írásbeliség magyarországi terjesztésében. A török hódoltság alatt a tevékenységük megszűnt, és csak az 1760-as években tudták újraindítani, 1785 és 1787 között pedig II. József magyar király tiltotta be a működésüket. Ezt I. Ferenc jóvoltából indíthatták újra 1802-ben azzal a feltétellel, hogy gimnáziumokat vesznek át, alapítanak és működtetnek.
Így került a tulajdonukba Nagyváradon a pálosok temploma és kolostora. Az utóbbit egy emelettel és szárnnyal kibővítették, melléje pedig felépítették a Premontrei Főgimnáziumot, később pedig a Jogakadémiát. Az 1874-ben elkészült és a kommunizmus idején államosított épületegyüttest a mai napig nem szolgáltatták vissza, a Mihai Eminescu Főgimnázium működik benne.
A Premontrei Prépostság évek óta eredménytelenül küzd javainak a visszaszerzéséért, holott a dokumentumok tükrében világosan látszik, hogy a templom, kolostor, iskola, sekrestye, udvar tulajdonjoga nem képezhetné vita tárgyát. Mint ahogy több, Nagyváradon és Félixfürdőn található mutatós épületé, valamint 1100 hektár földterületé sem, amiket szintén a rend birtokolt. A helyi és központi hatalommal cinkosan összekacsintó romániai jogszolgáltató rendszer ráadásul most egy újabb részrehajló döntéssel súlyosbította ezt az áldatlan helyzetet.
Anzelm prépost-prelátus és az általa képviselt rend nagyváradi üldözése nem új keletű, 1936-ra nyúlik vissza. A most nyakába akasztott kilakoltatási eljárással csak egy újabb felvonása zajlik annak a kilencven esztendeje tartó szemfényvesztő és tragikomikus előadásnak, amely a rend vagyonának megkaparintását hivatott elősegíteni a törvényesség látszatának fenntartása mellett.
Nem véletlen tehát, hogy a Premontrei Rend elismerésének kilencszázadik évfordulóján a váradhegyfoki templomukban elhangzott prédikációja során az egyházi vezető kifakadt. „Én attól szenvedek, és azért van annyi perem a bíróságon, mert Romániában a romániai törvényeket nem tartják be. Ha betartanák ezeket a törvényeket, nekem semmi bajom nem volna… A törvények betartása és egyformán való kezelése anyanyelvétől függetlenül minden állampolgárnak a javára válik. Ez jelenti a jogállam biztonságát. De nem ez van. Van, akinek a jogállam csak egy szlogen.”
Éppen ezért a rend javait elorozni, jogait csorbítani, működését ellehetetleníteni akarók nem árt, ha tudják, hogy II. Honóriusz pápa, a Szent Ágoston szabályai szerint szolgáló Premontrei Rend működését jóváhagyó, birtokait felsoroló, templomaik jogi státusát és függetlenségét biztosító bullájában (1126. február 16.), örök átokkal sújtotta az abban foglaltakat megszegőket. Idézem: „Ha pedig a jövőben valamely egyházi vagy világi személy szándékosan támadást intézne a mi jelen rendeletünk ellen és kétszeri vagy háromszori megintés után megtagadná az elégtételadást, legyen az megfosztva hatalmától és méltóságától. Hadd tudja meg az ilyen, hogy majd Isten ítélőszéke előtt fog megjelenni s gonoszságáért lakolni fog. A jelenben pedig legyen eltiltva a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus testének és vérének vételétől s az utolsó ítéleten a szigorú bosszúállásnak legyen alávetve.”
Anzelm apát a jelenlegi helyzetéről az ünnepi szentmisén így fogalmazott: „a halálos ítéletem már elkészült. A hóhért felfogadták, aki megüzente, hogy mához egy hét lesújt a pallosával.” Ne hagyjuk, hogy bekövetkezzen!
Mindez még megakadályozható, ha 2026. február 23-án, hétfőn 10 órakor összegyűl minden becsületes, igazságszerető és istenfélő ember a Premontrei Rendház előtt, hogy személyes jelenlétével gátat vessen a szégyenletes kilakoltatásnak. Kötelességünk ezt megtenni, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül! Ne várjuk azonban, hogy valamelyik párt megszervezze, hanem hallgassunk a lelkiismeretünk szavára és zarándokoljunk a helyszínre nagy létszámban. Székelyföldről, Erdélyből, Bánságból és Partiumból egyaránt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
