Új színházi bemutató: Bolondok tánca

Elöljáróban a szerző, Lev vagy Leo Birinszkij dráma- és forgatókönyvíró szövevényes, rejtélyes élettörténetét próbálták összerakni az alkotók, akiről nagyon különböző információkat őriz a színház- és filmtörténet: feltehetően 1884-ben született a Kijevi Kormányzóság területén, Bukovinában nőtt fel, ahonnan előbb Bécsbe, majd Németországba költözött, 1927-ben pedig az Egyesült Államokba emigrált. Népszerű drámaszerzőnek számított a Monarchiában, Németországban pedig elkezdett forgatókönyveket írni, és ezt a tevékenységet Amerikában is folytatta. Darabjait játszották a Broadwayen és több amerikai film kötődik a nevéhez. Mégis elszegényedve, magányosan halt meg 1951-ben New Yorkban.

Ha róla beszélünk, az olyan, mintha a Bolondok tánca című darabjáról is beszélnénk – mondta a rendező –, mert abban is több szálon fut a cselekmény, egymással párhuzamosan és egymás mellett elbeszélve, saját érdeküket érvényesítve léteznek a szereplők, de közben egymásnak és néha maguknak is keresztbe tesznek. „Mindenki próbál tájékozódni, és azt gondolja, hogy az ő iránytűje Észak felé mutat, csakhogy ez az északi pólus állandóan eltolódik” – fogalmazott. Hozzátette: a Bolondok tánca az 1905-ös orosz forradalom idején játszódik, de a szerző látnoki módon előrevetíti benne az 1917-es nagy októberi forradalmat. Görbe tükröt tart a feudális berendezkedésű, korrupt, bürokratikus társadalomnak, mint amilyen Oroszország volt a huszadik század elején. A II. Miklós cárral és az uralkodó társadalmi osztállyal szembeni elégedetlenkedés sztrájkokhoz, tiltakozásokhoz, lázadási hullámokhoz vezetett országszerte, és ezt a hangulatot idézi meg Birinszkij a darabjában. Az igazságkeresés dobog a történet legmélyén, csakhogy ezt a problémát olyan groteszk, önmeghasonuló embereken keresztül mutatja be a szerző, hogy nemigen lehet eldönteni, humoros vagy inkább végtelenül kilátástalan a kép, amit látunk – mondta Bélai Marcel rendező.

Talán nem véletlen, hogy ezt az 1912-ben írt darabot már a születésekor egyszerre tíz németországi színház is műsorra tűzte, lefordították több nyelvre, és a következő két év alatt bemutatták Lengyelországban, Szlovéniában, Magyarországon, Dániában, Hollandiában, Franciaországban és New Yorkban is. De vajon miért aktuális ma, miért vette elő több színház az elmúlt időszakban? – tette fel a kérdést Albu István. A rendező Kosztolányit idézve kijelentette: a probléma az, hogy az emberi természet és az ideák valójában ellentétben állnak egymással. Ma is érezzük, hogy az egymáshoz való viszonyaink nincsenek rendben, hogy az elmúlt 80 év konszenzusai napról napra dőlnek meg, és valahogy megint az erő nyelvén kezdtek el kommunikálni azok, akik alakítják a nagypolitikát és a világ társadalmi, gazdasági folyamatait – mondta a rendező, hozzátéve: ebben a kontextusban szinte megkerülhetetlen szöveg a Bolondok tánca.

Pál-Ferenczi Gyöngyi színésznő, a színház korábbi igazgatója a Bélai Marcellel való együttműködés előzményeiről mesélt, majd a darab aktualitásáról így fogalmazott: „ez az érdekközpontú világ lassan önmaga ellen fordul, felégeti önmagát”. Mint kifejtette, leleplezések folyamata ez a történet, senki sem az benne, akinek látszik, a színháznak pedig éppen az a feladata, hogy a látszat mögötti mélyrétegeket kaparja fel. Korodi Janka színésznő szerint a színészeknek jó helyzeteket teremt a szöveget átitató komikum, de ez a darab csak akkor működik igazán, ha semmire nem játszanak rá, nem adnak hozzá fölösleges játékokat ahhoz, amit megírt a szerző. A drámai és az abszurd e sajátos keveréke csakis úgy tud igazán kibontakozni, ha sikerül egyensúlyban tartani a dolgokat, ha pengeélen táncol a történet e két pólus között – mondta. 

A darab ereje az állandó fordulatokban rejlik, ha nem ezen van a fókusz, a lényeg vesztődik el – tette hozzá a rendező, majd az egymást követő események feszes ritmusáról beszélgettek az alkotók. Kónya-Ütő Bence elmondta, hogy az általa felépített zenei világ mindenben alárendelődik a szövegnek, és a tér is rendkívüli módon inspirálta. Olyan hangokat keresett, amelyek kintről szólnak, ezáltal is próbálta tiszteletben tartani az elhangzó szövegek ritmusát, dinamikáját. Az előre megírt zenéket mind ledobta magáról az előadás, csakis azok a hangok tudtak működni, amelyeket a próbák folyamán talált ki – vallotta. Rengeteg bejárat, kijárat, valahonnan valahová visszavezető nyílás, ajtó van a térben, és még az ajtók mögött is ajtó van, így mintha mindenki a saját titkát mondaná el egy, a nyilvánosságtól félreeső, intim térben, egy bizonyos „cigizőben”, mintha mindig valaminek a hátterében zajlanának az események – árulta el a díszletről a rendező és Szőke Zsuzsi díszlettervező.

Kérdésekre válaszolva Albu István arról is beszélt, hogy jelenleg a keresgélés időszaka zajlik a színházban, kipróbálnak új dolgokat, ezért tartották a sajtótájékoztatót is. „Esélyt adunk magunknak a közös gondolkodásra, s hogy mi marad az ötletekből, elválik majd” – fogalmazott. A színház felújítása miatt a Bolondok táncát is nagyszínpadi stúdió-előadásként mutatják be hétfőn, így könnyebb lesz adaptálni majd az átépítés időszakában rendelkezésre álló játékterekhez. Az építkezés egyelőre a színház hátsó épületrészében zajlik, de a jövő évadban már a főépület is sorra kerül, nyáron költözik ki onnan a színház, bábszínház irodákkal együtt, hogy a következő két évad során különféle terekben folytassák a tevékenységet.