(1956–2020)
„Mehettünk volna távolabb is, új hegyekhez, idegen városokba, de ez volt nekünk a Szent hely, ide kívánkoztunk mindig. (…) Szent Anna-tó, ennél szebb neve nem is lehetne. Ez a tó sem lehetne ennél szebb. Az égbe törő ősfenyők sem, s a barna tavi nád sem. (…) Pattogó, gyors lángú tüzek köré húzódtunk. Sötétbe nyúló lágy dalokat dúdoltunk, s hallgattuk a gitárpengés visszhangját” – fogalmazott Mánya Zita tizedik osztályos korában a Szépszínű napok című, a Megyei Tükörben 1973-ban megjelent írásában. A Szent Anna-tó, a hegyek, a fenyvesek, a Gyimes-völgyi kaszálók végigkísérték életét, ezek voltak az igazi Szent helyek számára. Másik Szent hely a család, a belső tereket pedig gyakran a versírás töltötte ki.
Marosvásárhelyi egyetemi évei alatt versei jelentek meg az Ifjúmunkásban, az Igaz Szóban, szerepelt a Kimaradt szó című versantológiában (Kriterion, 1979), de az írást akkor sem hagyta abba, amikor versei nem jutottak tovább az első papírlapnál. S lám, ezek a gondolatok élik a saját utóéletüket a csíkszeredai Gutenberg Nyomdában nemrég megjelent, Közelebb az éghez című kötetben. Az 1974 és 2019 között írt verseket Lázok János – Dani Orsolya szöveggondozói segítségével – három ciklusba szerkesztette: az elsőben az 1976–1978 között írt, eddig közöletlen versek szerepelnek, a második ciklusban a hetvenes évek irodalmi sajtójában és a már említett antológiában megjelent versek kapnak helyet, a kötet törzsanyagát a harmadik ciklus képezi, amelynek darabjait Mánya Zita a betegsége alatt válogatta össze és másolta le egy kemény táblájú füzetbe születésnapi ajándékként férjének, Zakariás Attilának. Az utolsó vers alatti keltezés: 2019. október.
Hogy ki volt az ozsdolai születésű Mánya Zita? Marosvásárhelyen szerzett fogorvosi diplomát, kezdeményezője volt 1978-ban a táncház indulásának a székely fővárosban, pályakezdőként Nagyborosnyóról indult, majd élete végéig Sepsiszentgyörgyön élt és dolgozott. Immár hat éve (2020. január 4-én) költözött közelebb az éghez. Tekintsük e mementót évfordulós megemlékezésnek. Akik ismertük, idézzük fel alakját, kedvességét, nyíltságát, őszinteségét.
(már csak az öregek élnek a hegyen)
– lecsordulnak a hólével
a hegyi emberek is a völgybe
hosszú sörényű lovacskáikkal
rövid szekerekkel lezötyögnek
a faluba
kevés emberhez szokott szemük
repdes kígyó-sebesen
asszonyaik szűkszavúak szigorú szeműek
férfiaik lágyabb tekintetűek
arcuk ráncát tavaszi meleg
kicsi patakai mossák
ténferegnek kicsit vásáros
hangos világban
– már csak az öregek élnek a hegyen
közelebb az éghez
közelebb Istenhez
– közelebb vagyok-e Hozzád
(hetvenes évek)
(a nap végigcsusszant...)
a nap végigcsusszant
a fenyők csúcsán
valahol szellőcske született
megremegtek a nyírfalevelek
ezüst-ökörnyál hálózta be
a láthatárt körbefonva
kincsem – egyetlenem
(2019. október)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
