Három norvég

Három norvég sífutó egymás mellett, kemény, embertelen tempómban hajtanak – ez a szombati férfi klasszikus stílusú 50 kilométeres sífutás meghatározó, sokáig emlékezetes képsora. Végül a 29 esztendős Johannes Hösflot Klaebo nyeri meg a versenyszámot, egészen káprázatos előretörésével, majd utolérhetetlen, befejező sprintjével. Egyúttal végérvényesen beírja magát a nagyszerű, példátlan emberi teljesítményt nyújtók közösségébe is, ő a milánói-cortinai téli olimpia szupersztárja, akit nem csupán csodálni lehet, hanem tanulni is lehet(ne) tőle. Különben az egész téli olimpia a jó és követhető példák sokaságát hozta felszínre, miközben a kevésbé ismert téli sportok gyönyörűségére is ráirányította a figyelmet. Aligha maradt olyan tévénéző, aki bármiben is csalódhatott volna, fiatalok számára különösen motiválható lehetett e seregszemle. Azok számára természetesen, akiket ez érdekel. 

Vasárnap este aztán sokak számára jelenthettek szomorúságot a téli olimpia záró képsorai. Valami nemes, a küzdelem, a tehetség és a legjobb emberi képességek erejét felmutató, látványos folyamattól kellett ugyanis elbúcsúzni, melyhez hasonlót négy év múlva a francia Alpokban lehet majd látni. Ki nem teszi fel magának ilyenkor a kérdést: vajon mi lesz négy év múltán?...

Verona híres amfiteátrumában megkapta pályafutása 11. aranyérmét a norvég Johannes Hösflot Klaebo, aki az olaszországi játékokon minden idők legeredményesebb téli olimpikonjává vált, a tavalyi világbajnoksághoz hasonlóan mind a hat számban diadalmaskodva. Aranyérmek tekintetében egyébként Klaebo már korábban az örökranglista élére állt, mostani győzelmével az egyetlen olimpián szerzett első helyezések terén avatott új rekordot, felülmúlva az 1980-as téli olimpiát öt arannyal záró amerikai Eric Heiden eddigi csúcsát. Klaebo ezúttal négy egyéni és két csapatversenyben győzött, összesen tizenhárom ötkarikás érme van, minden idők egyik legnagyobb sífutójaként írja be magát a sporttörténelembe.

A győztes Johannes Hösflot Klaebo az 50 kilométeres sífutás végén. Fotó: Agerpres /Xinhua / He Canling

A nagyapa az edző

Akár tanítható is, miként emelkedhetett magasba az 1996-ban Oslóban született Johannes Hösflot Klaebo. Ötéves korában családjával Trondheimbe költöztek, amely a norvég síelés egyik fellegvára, tizenhat éves koráig focizott is, ám tudatosan választotta a sífutást, fontosnak tartva az egyéni felelősségvállalást, vagyis azt, hogy a kudarcokért csakis magát hibáztathatja. Gyakran „Királynak” is nevezik, különösen a sprintszámokban mutatott dominanciája miatt, bár a 2026-os játékokon bebizonyította, hosszabb távokon is verhetetlen. Híres a robbanékony, felfelé futó technikájáról és a taktikus versenyzéséről; gyakran az utolsó emelkedőn vagy a cél­egyenesben hagyja maga mögött a mezőnyt. Ám ennél fontosabb a szoros családi kötelék, amelyben él: testvérei, szülei egyaránt mellette állnak, támogatják mindenben, közösen, komoly üzleti vállalkozásként is irányítják a sportoló karrierjét. Kulcsfontosságú Kåre Høsflot, a most 82 esztendős nagy­apa szerepe, vele pályafutása során mindvégig szoros kapcsolatot ápolt, edzője és mentora is. Ő az, aki kétéves korában megvette neki az első pár sílécet, kapcsolatuk jóval túlmutat a sporton, Klaebo „titkos fegyvereként” és mentoraként beszél róla. Ugyanakkor a sportolók közül az elsők között volt, aki közkedvelt YouTube-vlogot indított, betekintést engedve edzéseibe, mindennapjaiba. 2025-ben filmet is forgattak az életéről. 

A norvég modell

Norvégia rendkívüli téli olimpiai sikerei egy évtizedek óta meglévő szemléletmódban gyökereznek, amely a gyors eredmények helyett a gyermekek boldogságára, az egyenlő sportolási lehetőségekre és a tudásmegosztásra helyezi a hangsúlyt – mondta a Reuters hírügynökségnek Tore Oevreboe, az ország küldöttségének vezetője, gondolatait több hírportál is továbbította. A norvég modell lényege, hogy a sportolás örömére helyezik a fő hangsúlyt, ez eredményezi az olimpiai sikereket is. A mostani, XXV. milánói-cortinai téli olimpia éremtáblázatán is Norvégia áll az élen, 18 arany-, 12 ezüst- és 11 bronz­éremmel zárt, miközben Magyarország és Románia érem nélkül végzett. A skandináv ország négy éve Pekingben is az éremtábla első helyén szerepelt, méghozzá rekordot döntött 16 arany­éremmel, amit most kettővel felülmúlt. Az 1924 és 2026 között tartott téli megmérettetéseken Norvégia sportolói 166 arany-, 146 ezüst- és 135 bronzérmet szereztek, ezzel Németország után a második legeredményesebb nemzet címe az övék.

„Tudjuk, hogy minden versenyen, amelyen részt veszünk, sikeresnek kell lennünk. De igyekszünk nagyon nyugodtak és alázatosak maradni, és nagyon tiszteljük versenytársainkat” – mondta Tore Oevreboe, hangsúlyozva, nem tartják magától értetődőnek a sikert, ugyanakkor Norvégia előnye nem az elit létesítményekben és az éremcélokban rejlik. „Nem könnyű megmondani, mi a titok. Ez társadalmunk szervezésével függ össze. Elosztjuk a jólétet úgy, hogy a gyermekek részt vehessenek sporttevékenységekben és a szülők segíthessék őket. Az emberek napi nyolc órát dolgoznak, és utána elég szabadidejük marad, hogy a gyermekeikkel együtt legyenek, sportoljanak” – magyarázta.

Johannes Hösflot Klaebo milanoi-cortinai aranyérmeivel. Fotó: Facebook / Johannes Hösflot Klaebo

Nem nevelnek veszteseket

Tore Oevreboe kifejtette, a norvég modell célja az, hogy a gyermekek ne hagyják abba a sportolást, és ezt próbálják úgy elérni, hogy figyelnek arra, maradjon meg a sportolás öröme, ahelyett, hogy győzelmi kényszerrel terhelnék meg őket, valójában azt akarják, hogy ne fókuszáljanak túl korán a győzelemre. Éppen ezért a gyermekeket arra ösztönzik, próbáljanak ki többféle sportot is, fejlesszék fizikai és szociális készségeiket, és főleg kerüljenek el mindenféle korai rangsorolást. „Nem szabad veszteseket nevelnünk. Kis győzteseket kell teremtenünk. A győzelem az, hogy részesei vagyunk a sportnak és örömünk van benne” – mondta. „Norvégiában a sportolás célja a jó élet. Fiatalon kezded, megtanulod a motorikus és szociális készségeket, majd megtanulod, hogyan használd a testedet fizikai tevékenységek során” – hangsúlyozta Oevreboe. Hozzátette, Norvégia sikereit megerősíti az edzők és a szövetségek közötti együttműködésen alapuló kollegialitás, amely 1988 óta alakítja az élsportrendszert. „Megosztjuk tudásunkat, mert nem vagyunk elég nagyok ahhoz, hogy elszigetelten éljünk” – mondta. „Azok, akik valóban tudnak, ismerik egymást, vagy megtanulják megismerni egymást, hiszen az ország nagyon kicsi” – tette hozzá.

A lehetőség

Adott tehát a lehetőség, adott a norvég modell, legalábbis ami a sportoló gyermekeket illeti, igaz, e szemléletmód nem csupán a sportra korlátozható. Johannes Hösflot Klaebo – aki nyilvánvalóan egyedi eset, a kiválók legkiválóbbja – példája azt is mutatja, a barátságos, egyszerű kezdés után minden lehetséges, a felső határ a csillagos ég. De ezt ő maga döntötte el, hiszen nem kell mindenkinek a csillagos ég felé közelítenie. A sportban – és számos más emberi tevékenységben – fellelhető örömforrás kapcsán igen megfontolandó a norvég modell, mely eredményesebbnek bizonyul bármilyen más teljesítménykényszernél. Ám ahhoz, hogy bár elemeiben alkalmazhatóvá váljék a norvégok gondolkodásmódja, félre kellene tenni, illetve el kellene felejteni számos vitatható székelyföldi beidegződést és szokást. Sikerülhet? Egyáltalán érdemes ezzel foglalkozni? Vagy egyszerűbb legyinteni és konokul tovább menetelni egy olyan úton, amely sehová sem vezet?...