A 2025-ös év sok háromszéki gazda számára kijózanító tapasztalatot jelentett. Az alacsony felvásárlási árak, az importnyomás, a súlyos vízhiány és az emelkedő költségek egyszerre nehezedtek a termelőkre. A helyzet nemcsak a kisebb gazdaságokat, hanem a jelentős területeken működő vállalkozásokat is megrendítette. A kilátásokról és a lehetséges megoldásokról dr. Mucsi Mihály kézdivásárhelyi nyugalmazott kertészmérnökkel, mezőgazdasági cégtulajdonossal beszélgettünk.
Nem kellett a hazai korai burgonya
A problémák gyökere részben már 2024 telén kialakult – kezdte az idéni évre is átgyűrűző problémák vázolását a szakember. „Tavaly télen a szupermarketek nagy szerződéseket kötöttek korai burgonyára Egyiptomból, Görögországból, afrikai országokból. Mire a mi déli megyéinkben megjelent a korai termés, ők már tele voltak importtal. Nem kellett nekik a hazai” – mondotta Mucsi Mihály.
Az árak ennek megfelelően zuhantak. „Amikor a korai burgonya egy évvel azelőtt 1,50 lejjel indult, most 60–70 baniról beszélhettünk. Ha 1 lej lett volna, már jónak számított volna. De így indult.”
A gyenge indulás pedig magával húzta az egész évet. „Ha délen jól kezdődik a korai ára, az áthúzódik hozzánk is, és mi is élvezzük a jobb árakat az őszi burgonyánál. De ha ott rosszul indul, mi már nem tudunk nagy árat kérni. Örvendünk, ha egyáltalán el tudjuk adni.”
A gondokat tetézte az 500 kilogramm feletti szállítmányokra vonatkozó e-transzport-kötelezettség bevezetése. „Sokan nem ismerték a törvényt. A vevők nem mertek bemenni a telephelyekre vásárolni, mert féltek, hogy nincs rendben a papír. Egyszerűbb volt nekik az importot választani, ahol minden hivatalosan, láncon keresztül érkezett. Egyébként jellemző, hogy azon a vidéken lazábban állnak a törvényekhez, nem úgy, mint mifelénk. Sokszor nem is tudják, hogy milyen jogszabályokhoz kellene alkalmazkodni” – magyarázta Mucsi Mihály.
Ez a helyzet különösen a kisebb és közepes gazdaságokat sújtotta, ahol az adminisztrációs háttér kevésbé kiépített.
Sem ár, sem mennyiség, sem minőség
A 2025-ös év legfájóbb tanulsága az volt, hogy nemcsak az árak estek vissza, hanem a termés mennyisége és minősége is elmaradt a várttól.
„Ha kevés a termés, de jó az ára, ki lehet hozni a minimumot. De amikor nincs mennyiség, nincs ár, és még minőség sincs, az a legrosszabb kombináció” – fogalmazott Mucsi Mihály.
Az öntözés nélküli területeken mindössze 20–22 tonnás hektáronkénti hozamokat értek el, miközben a gazdaságos működéshez legalább 40 tonnára lenne szükség. „A nagy terméshez sok víz kell. Nem lehet elvárni 40 tonnát úgy, hogy közben a hőmérséklet emelkedik, a párolgás nő, és nincs, miből pótolni a vizet.”
A minőségromlás is kézzelfogható volt. „A szárazság megsértette a gumókat. Sok az apró, amit ki kell selejtezni, mert a szupermarket minőséget követel. Ahol öntöztek, ott van minőség és mennyiség, ahol nem, ott szenved a termelő.”
A problémák tovagyűrűztek a vetőgumópiacon is. „A háromlejes vetőgumót 2,20 lejért kellett adnunk. Ez 30–40 százalékos csökkenés. Nem azért, mert annyival olcsóbban termeltük, hanem mert a piac ennyit bírt el.”
A kiáradt Feketeügy múlt év május 28-án. Csapadék esett, csak egyben nagy mennyiség, utána szárazság következett
A déli megyékben a burgonya után termesztett káposzta ára is összeomlott. „Sokan Dâmbovița megyében alászántották a káposztát, mert nem tudták eladni. És abból a pénzből vették volna meg a vetőgumót tőlünk. Korábban az volt a jellemző: mivel a klímájuk miatt a pityóka után levettek még egy termést – általában káposztát –, abból fordítottak a vetőmagra. Ha nincs bevételük, nincs, miből vásárolni. Ez egy ördögi láncreakció.”
Közben a búza ára is mélyponton maradt. „Az ukrajnai háború előtt 1,55 lej volt a búza. Most 83–85 bani. Ezzel nem lehet kifizetni azokat a béreket, amelyeket eddig fizettünk.”
A fő probléma az, hogy a nyomás kihatással lesz azokra is, akik bérbe adták a földeket. „Egyszerűen annyira megemelkedtek a költségek, és egyben nagyon olcsó az áru, hogy nem tudjuk szinten tartani a béreket. Megjegyzem, hogy ezek eleve nagyobbak az országos átlagnál. Nőtt az energia, az üzemanyag, a vegyszerek ára, és az emberek fizetésén is emelni kellett, hogy legyen, aki dolgozzon. Összességében hatalmas a nyomás a termelőkön, a kicsiken és a nagyokon egyaránt” – vázolta a helyzetet.
„A gazdaságok fejlődtek, látszata is van: az emberek gépeket vásároltak, dolgoztak és termeltek, volt, amiből megélni. Ez azonban gyorsan megváltozhat” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: a székelyföldi megyéknek – ahol az ipar egyre inkább leépült – még egyik biztos gazdasági pillérét jelenti a mezőgazdaság, nem kellene elveszíteni.
Emelkedő hőmérséklet, növekvő vízigény
A szakember szerint a klímaváltozás hatása már egyértelműen mérhető.
„Amikor én kezdtem, a többéves átlaghőmérséklet 7,2–7,3 fok volt. Az utóbbi húsz évben ez felment egy fokkal, ami nem tűnik soknak, de higgyék el: rengeteg. Az utolsó három év átlaga azonban már tíz fok fölött van.”
Az éves csapadékmennyiség nem változott drasztikusan, de az eloszlás és a hőség miatt a növények vízigénye jelentősen megnőtt. „Nem is annyira az összcsapadék jelenti a bajt, az 530 ml meglenne, hanem a megoszlása. Lehet, hogy május csapadékos, de utána jön egy forró, száraz időszak, amikor a növény és a talaj párolgása óriási. És nincs, miből pótolni. Tavaly is egyszerre nagy mennyiségű csapadék zúdult le, a növények fejlődésekor viszont óriási szárazság köszöntött be, amely elvezetett a vázolt helyzethez” – mondotta.
Az előző években több ízben arra is volt példa, hogy hatalmas jégeső tett keresztbe a termelőknek: az időjárás egyre szélsőségesebb
Víz nélkül elveszítjük a régiót
Mucsi Mihály szerint a megoldás a térségi vízgazdálkodás újragondolása.
„A patakok vize most elmegy a tengerbe ingyen. Össze kellene gyűjteni, víztározókat építeni, gyűjtőtavakat kialakítani. Nemcsak a Feketeügy mentén, hanem más patakoknál is.”
Szerinte ez nemcsak mezőgazdasági, hanem regionális kérdés. „Ha nem csináljuk meg, veszít az egész régió. Nemcsak a farmerek élnek ebből, hanem a munkavállalók, a földtulajdonosok, mindenki. Ha nem tudunk fizetni, az mindenkit érint.” Ehhez meglátása szerint politikai akaratra is szükség van, uniós pénzeket is be kell vonni. Szerinte vannak olyan kezdeményezések, amelyek már az első lépést jelentik. „Kézdivásárhelyen például ott van a Szilveszter Szabolcs alpolgármester koordinálásával zajló Climaxx projekt, amely pontosan a klímaváltozás mezőgazdaságra is gyakorolt hatásait veszi górcső alá, és megoldásokat keresnek. A megoldást szerintem víztározók jelentik, amelyeknek a turizmusra is közvetlen hatásuk lenne, hiszen a hal- és madárvilág megjelenése már vonzerővel bír” – vélekedett. Úgy látja: lennének olyan gyengébb földterületek, amelyek megfelelnének erre a célra, fel kell térképezni azokat.
A patakok erőteljes szabályozásának is megvannak a hátulütői. „A patakokban a kőmederbe zárt víz gyorsan leszalad, nincs idő sem párolgásra, sem arra, hogy a talaj vízkészletét a folyóvíz visszaállítsa. Kétségtelen, hogy az emberek védelme prioritást élvezett, de ez egy komoly hátulütője a szabályozásnak” – magyarázta.
Az öntözés viszont önmagában is költséges. „A vízhasználati jogért akkor is fizetek, ha nem fogyasztok. A fogyasztás után külön számla jön. Közben az áram, az üzemanyag, a tárolás költsége is nő. Minden nő, csak az ár megy visszafelé...”
Kilátások 2026-ra: remény és realitás
A 2026-os év egyelőre kérdőjeles. A tél végi hó és a kora tavaszi csapadék bizakodásra ad okot, de a nyári időjárás döntő lesz.
„Mi mindig optimisták vagyunk. Ha nem lennénk azok, nem vetnénk. Elvetjük, mert bízunk benne, hogy sikerül. De ha így megy tovább, és nem lesz víz, akkor nagyon meg kell gondolni, mit csinálunk.”
A 2025-ös év világosan megmutatta: a mezőgazdaság már nemcsak az időjárás kiszámíthatatlanságával küzd, hanem a globális piac, a klímaváltozás és a szabályozási környezet együttes szorításával. A kérdés 2026-ra az, hogy sikerül-e összefogással, tudatos fejlesztésekkel és politikai támogatással stabilabb pályára állítani az ágazatot – vagy a gazdák továbbra is a túlélésért köszködnek majd.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
