Mai Történelmünk rovatunkban részleteket közlünk az Iskola Alapítvány Kiadó és a Kárpátok Regionális Fejlesztési Közhasznú Egyesület közös gondozásában 2024-ben Kolozsváron megjelent, a Székely Nemzeti Múzeumban nemrég bemutatott Szent László koronája című kötet Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész által jegyzett címadó tanulmányából. A Kollár Tibor által szerkesztett könyv tizenöt, a Szent László-emlékezetbe betekintést nyújtó művészettörténeti tanulmányt tartalmaz.
Az angyal hozta korona
Váczy Péter, Kerny Terézia és Eszenyi Edina e témába vágó kutatásainak eredményeit felhasználva vesszük számba azokat a XIV–XV. században készült templomi falfestményeket, amelyek Szent László király számára koronát hozó angyalokat ábrázolnak. Ha más témájú falképek környezetében festették meg a témát, azok leírására is sor kerül, mivel egy-egy műemlék templom festett dekorációját együttesként tartjuk tanulmányozni való művészeti alkotásnak.
Szent László életének egyik fontos és a képzőművészetben leggyakrabban megjelenített epizódja az 1068. évi kerlési ütközet eseményeihez fűződik. A nevezetes csata legbővebb leírása a XIV. századi krónikakompozíció, a Képes Krónika 102. és 103. fejezetében őrződött meg.
Az 1068. évi, besenyők, úzok ellen zajlott Kerlés-hegyi csata emléke a szájhagyomány útján terjedt el az országban. Az ütközet legendás eleme – Szent László megmenti az elrabolt (elszöktetett) leányt – később a középkori magyar művészet egyik legismertebb témájává vált, amelyet több jelenetből álló falképsorozatokban festettek meg a Magyar Királyság egész területén. A legtöbb falképciklus a következő jeleneteket ábrázolja: kivonulás, ütközet, a kun üldözése, birkózás a kunnal, a kun lefejezése. Néhány képsorban látható még egy kezdő képként megfestett várjelenet, máskor, amint a leány lerántja a kun vitézt a lóról, és egy-két cikluszáró jeleneteként Szent László pihenése a lány ölében. Az események képsorában Szent Lászlót, bár az ütközet idején még herceg volt, legtöbbször a fején koronával vagy sisakkoronával ábrázolták, jelezve ezáltal, hogy László király életével és tetteivel elnyerte az általa vágyott égi koronát. Ez a vallásos színezetű értelmezés több falkép esetében csak félig-meddig érvényesült, amikor – a Képes Krónika birkózást mutató miniatúrájához hasonlóan – bár nimbusszal a feje körül, de korona nélkül festették meg a herceg alakját. Ilyen képsor született például az akvarellmásolatból ismert maksai és sepsibesenyői XIV. századi ciklusban vagy a kassai (Szent Mihály-kápolna), a gömörrákosi, a gutori és a bántornyai, szászivánfalvi templomokban.
Témánknak megfelelően itt olyan képsorokra térünk ki, amelyekben az angyal hozta korona motívumát festették meg a kerlési historia ábrázolásába illesztve. Egy egészen kivételes jelenettel kezdődik a ciklus az oklándi unitárius templom hajója nyugati és északi falának csatlakozásában: László fejére angyal helyezi a koronát, miközben egy püspök a koronázási ceremónia részét képező királlyá kenés feladatát végzi.
A templom falképeit 1937-ben, az épület javítási munkálatai során fedezték fel a lehulló vakolat nyomán, viszont az akkori körülmények miatt visszameszelték. Hosszú évek múltán, 2007-ben Lángi József végzett falkutatást a templomban, amelynek alkalmával fel lehetett mérni a falfestmények volumenét és be lehetett azonosítani a lehetséges ábrázolásokat. Lángi feltételezését a Pál Péter által 2018-ban végzett restaurálási munkálatok jórészt igazolták: a templomhajó északi hosszfalán két regiszterben helyezkednek el a feltárt falképek, fent a Szent László-história töredezett jelenetei, Szent László koronázása, az Ütközet és a Birkózás jelenetekből kis töredék. A sűrű kalapácsnyomok által sérült Ütközet jelenetben, ahol egy-egy emberi arc, fegyverek és lószerszámok darabjai látszanak, a lóháton ülő Szent László a bal kezével egy kunt ragad meg, a jobb kezében tartott hosszú, egyenes karddal egy másik ellenfele hátába szúr. Háta mögött pajzsot tartó, sisakos katonák sorakoznak. A töredékek között még egyszer feltűnik a király, a fején széles liliomkoronával. Valószínű, ez a töredék már az üldözés jelenetéhez tartozott. A befalazott északi ajtónyílást követően már csak a Birkózás jelenetből azonosíthatunk kis részleteket: a király és a kun öltözetének mintázatát és a lány lehajló fejét.
A Szent László-ciklus alatt az Utolsó ítélet részletekben megmaradt vízszintes kompozíciója helyezkedik el, amelyben egymás mellett sorakozó öt apostol alakja maradt meg, közöttük a kulcsot tartó Szent Péter, majd egy hosszú harsonát fújó angyal és egy glóriás női fej (Szűz Mária?). A legutóbb végzett feltáráskor újra felszínre került a hajó déli oldalán két apostol, a tonzurás, fehér vonalkákkal jelzett, ősz hajú Szent Péter és a kardot tartó, sötétbarna hajú Szent Pál falképe. Kezükben tartják az írásszalagot, amelyen még nagyon halványan látszik a késő gótikus majuszkulákkal írt nevük: S. Petrus és S. Paulus. Ezeket a falképeket is az északi fal freskóinak mestere festette.
A Szent László-história első, hiányos jelenete a hajó nyugati falán látható: tornya és félköríves kapuja látszik. A várfal egy magasabb szakasza mögül hosszú hajú leány néz ki. A feje fölött egy kürtöt tartó kéz látszik, és még egy szépen festett virágmotívum. A leány és a vár fokán álló egykori kürtös ábrázolása a várnépet jelenti, éppúgy, mint pl. a kilyéni, zsigrai és rimabányai vagy a tereskei templomok Szent László-legenda-falképsorozataiban.
A festett felület átfordul az északi falra, ahol Szent László „koronázás”-jelenetét látjuk. A király ácsolt fa trónuson ül, keresztbe tett lábakkal, hosszú fekete tőrrel a derekán. Glóriával övezett fejére az égből kihajolva angyal helyezi el a koronát. A király a jobb karját nyitott tenyérrel az előtte álló, teljes főpapi ornátusban megfestett püspök felé emeli, aki jobb kezével áldó mozdulatot tesz. A kép hangsúlyos eleme a király bal kezében a hatalom jeleként elhelyezett, aránytalanul nagy méretű kesztyű. A püspök mellett barna csuhás ferences szerzetes áll, aki a kezében díszes amforát tart. Így már jobban értelmezhető Szent László a püspök irányába kinyújtott, csupasz kezének a mozdulata is: az ordó szertartásába foglalt királlyá kenésnek azt a pillanatát örökítik meg, amikor a főpap szent olajjal keni meg a király kezét.
Ez az eddig ismert falképek között egyedülálló, rendkívül összetett kompozíció értelmezése: az égi koronával bíró, az ószövetségi királyokhoz hasonlóan olajjal fölkent Szent László királyt jeleníti meg, az Isten és a haza szolgálatára felszentelve és megáldva. Ezzel az Athleta patriae gondolatkörbe sorolható, sajátos és sokatmondó képpel kezdődik tehát az oklándi unitárius templomban a kerlési ütközet ábrázolása.
Szent László megáldása. 15. századi falfestmény a gidófalvi református templomban. Fotó: Mudrák Attila
A koronázási jelenetnek lehetséges egy másik értelmezése is, amely még érvényesebb a fentieknél. Tőkés Lóránt oklándi lelkész észrevételeit figyelembe véve: Szent László egy ma már nem látható kelyhet tarthatott a felemelt jobb kezében. Ezt a mozdulatot sem ismerjük az eddig feltárt ciklusok első jelenetében. A kehely a kökösi unitárius templom nyugati falán megfestett Kivonulás jelenetben tűnik fel, ott viszont a ma látható süvege alapján feltételezhető püspök tartja a kezében az imádkozó Szent László felé nyújtva. A kehely ebben a képi összefüggésben az oltáriszentség kiszolgáltatását jelképezi, és ezzel a Képes Krónika megfelelő szövegének vizuális kifejezését jelenti: Salamon király és a hercegek seregükkel „Pénteken kora hajnalban felkeltek, az oltáriszentség vételével mindannyian megerősítették magukat, és rendezett sorokban a pogányok elleni összecsapásra indultak.”
A székelyföldi Szent László-história falképei között egy másik kezdő jelenetre is ki kell térnünk, amelyet a gidófalvi református templomban festettek meg a XV. században.
A XIV. században épült, késő gótikus építészeti elemeket őrző gidófalvi református templom falfestményei a XV. század első felében készültek. A templomhajó északi hosszfalán a ma már csak feltételezett egykori diadalív vonalától kezdődő jelenetek nyugati irányba követik egymást. Ez a szokatlan képsorszerkesztés egyedülálló a székelyföldi középkori falfestészet emlékei között. Tehát a nézőnek a jobbról balra elhelyezkedő jelenetek így következnek: Jézus születése, Királyok imádása, Betlehemi gyermekgyilkosság, Menekülés Egyiptomba, Bevonulás Jeruzsálembe és az Utolsó vacsora jelenete.
A templom Krisztus születése jelenete nagyon rongált állapotban őrződött meg. Csak néhány színfolt és azonosíthatatlan forma alapján gondolhatunk a téma itteni megjelenítésére, lévén, hogy megelőzi a Királyok imádása jelenetet. (…)
A templomhajó nyugati oldalfalán megmaradt töredékek alapján egy szélesen húzódó csataképre következtethetünk. Számos lóalak részlete, kereszttel díszített pajzsok töredéke látszik. Az egyik szakállas, pajzsot tartó lovas talán épp Szent Lászlót jeleníti meg. Egy-egy nyilazó harcos elmosódó alakja tűnik fel. Az ütközet alatt egy különálló Szent György-kompozícióból a szent lovag glóriás feje és a szárnyas sárkány alakja látható.
A hajó nyugati falán húzódó kompozíció értelmezését némileg egy monumentális, félkörrel záródó szentéllyel ábrázolt templomépület segítheti, amely előtt egy térdeplő alak maradt többnyire épen, feje körül glóriával. Fölötte a felhőből áldó mozdulattal kinyújtott, szintén glóriával övezett kéz látszik, az égből áldást adó Isten keze. A falképek legutóbbi leírása óta elvégzett restaurálás utolsó mozzanataként a templom kapujában egy szakállas püspök álló alakja tűnt fel. A két alak közötti elpusztult festett felület miatt nem dönthető el, milyen gesztusok semmisülhettek meg, csupán feltételezhetjük, hogy Szent László királlyá kenésének jelenetét ábrázolhatta az eredeti kompozíció, éppúgy, mint az oklándi ciklus kezdő jelenete.
A király koronáját hátul, mint egy mellékes kelléket, a lovászfiú tartja, utalva arra, hogy Szent László nem a földi koronára vágyott, hanem az égi dicsőségre. „És bár a magyarok – akarata ellenére ugyan – királlyá választották őt, sohasem tette fejére a koronát, mert inkább a mennyei koronát óhajtotta, mint a földi, élő királyt megillető koronát.” (Képes Krónika)
Az angyal hozta korona motívuma feltűnik a Szeben megyei Ecel Szent Miklós titulusú szász evangélikus templomában is. A bazilikális elrendezésű, háromhajós templom építését 1380 körül fejezték be, az ekkor készült nyugati kapuzatának timpanonját falképek díszítették. A templomépület késő gótikus átépítését a muzsnai templommal együtt Andreas Lapicida nagyszebeni kőfaragó mester végezte el a földbirtokos Tobiássy család megrendelésére, amelynek tagjai patrónusként a XV–XVII. században is jelentős szerepet játszottak az egyház életében. Feltehetően ők voltak a ma ismert Szent László-legenda falképciklus megrendelői, amelyet a szentély külső északi falán festtettek meg. A falképek az 1499-ben megújított sekrestye padlásterében vizsgálhatók. Hermann Fabini említette meg az erdélyi templomvárakkal és falusi templomokkal foglalkozó könyvében, hogy az eceli templom falképei Szent Lászlónak a kunnal való küzdelmét ábrázolják, a templomban végzett falkutatás során Kiss Loránd is kitért röviden rájuk, majd azokat részletesebben leírta Lángi József.
A falképek, mivel a szentély külső falán helyezkednek el, erősen megrongálódtak az évszázadok folyamán, színek már alig látszanak, csak vékony, barna kontúrvonalak határolják a fehérre kopott alakokat. A kék háttérben megfestett kerlési história az Üldözés, Birkózás és Lefejezés jelenetét ábrázolja. A jelenetek nyugatról keleti irányba követik egymást, Kiss Loránd megfigyelése szerint nyugati irányban még figuratív festés nyomai kivehetők. Lángi József szerint a zöld keretvonal függőlegesen lezárja a ciklust. A festett regiszter alsó részét a sekrestye boltozata takarja, fent széles, zöld színű keretvonal húzódik, felette festett ívsor zárja le a jeleneteket. Az árkád sávjából kihajolva angyal helyezi a liliomos koronát Szent László nimbusszal övezett fejére mindhárom jelenetben. Minden jelenetben szerepel a lány is, az Üldözés jelenetben zöld ruhában, a visszafelé nyilazó kun előtt ülve a ló hátán, karjával a kifeszített íjat érintve. A Birkózás jelentben kissé előrehajolva látjuk, amint a hasonló jelenetekben, itt is a kun lábszárába vág. A Lefejezés mozzanatában Szent László a földre tepert ellenfele haját markolja, a lány pedig a kun nyakára sújt.
Csatajelenet a bántornyai templomban. Fotó: Mudrák Attila
Szlovákiában, a Szepességben fekvő Vitfalva (Vítkovce) községben áll a Szent Fülöp és Jakab apostoloknak szentelt, XIII. században épült templom, amelyet a XVIII. században barokk stílusban átépítettek. A XIV. századra datált falképeit Hanula József (1863–1944) szlovák festő és Huszka József (1854–1934) tárta fel 1905-ben. Azokról Huszka József akvarellmásolatokat és fényképeket is készített. A templomhajó északi és keleti falán megfestett Szent László-legenda Üldözés, Birkózás, Lefejezés és Pihenés jelenetét László Gyula (1910–1998) írta le röviden. Megemlítve a falképek néhány ikonográfiai sajátosságát (pl. a kun testét állatok marcangolják), külön kitért a Pihenés jelenetre: „ Új mozzanat bukkan fel a pihenés jelenetében is: a mintás szövettel fedett kereveten fekszik a király, kezét az ég felé nyújtja, ahol is angyalok vannak.” A neves szerző nem említi az angyalok által Lászlónak hozott koronát, ezt inkább csak a legutóbbi restaurálás után lehet jól kivenni: a virágmintás takaróval leterített ágyon fekszik László, fejét a lány ölébe hajtja, aki jobb kezével megérinti a haját. „A képsor előadásában hangsúlyos szerepet kap az életképi részletek megjelenítése a XIV. század eleji francia gótika szellemében” – írja Prokopp Mária. A király feje fölé két angyal emeli az aránytalanul nagy koronát. Szent László a két kezét kitárva fogadja az égi ajándékot, amelyet a súlyos harcban elért győzelmével kiérdemelt. Talán így értették a középkori hívő emberek, miközben a prédikáció is arról szólt, hogy Szent László „az Istentől rábízott népet a maga lehetőségei szerint buzgón védelmezte, bátran visszaverte birodalma s az Úr Istentől rábízott ország ellenségeit”. Ugyanakkor a széttárt kezek mozdulata mélyebb értelmet is rejtett, amelyet a festő vagy a megrendelő ismerhetett: ezt a gesztust a XIV. század európai művészetben nagyon gyakran a fohász, az adoráció kifejezésére festették meg.
Más olyan falképet, amelyben Szent László királynak angyal hoz koronát, a lublini várkápolnában festettek 1400 körül, amelyet védőszentjéről és lovagi mintaképéről Jagello litván fejedelem rendelt meg. Jagello, más néven II. Ulászló litván nagyfejedelem (1377–1392) és Lengyelország királya (1386–1434) a felesége, Hedvig, Nagy Lajos magyar király kisebbik leánya révén ismerte és volt részese Szent László király kultuszának. A kép a hosszú szárú keresztet és kettős keresztes pajzsot tartó, lovas Szent László királyt ábrázolja, akinek a fejére az égből alászálló, glóriás angyal helyez jobb kezével koronát, bal kezével pedig a keresztet fogja.
Az egyik legismertebb, Szent Lászlót ábrázoló falfestmény koronát hozó angyallal a veleméri középkori Szentháromság-templom hajójának északi hosszfalán, a Királyok imádása és Szent Miklós-falképei között látható. A király széles fehér hermelinpalástban, jobb kezében a bárddal, bal kezével az övére függesztett kardot fogja; nimbusszal övezett, szakállas fejét a tőle jobbra megfestett, trónon ülő istenanya felé fordítja. Kicsi, zöld szárnyú angyal két kézzel teszi a király fejére a liliomos koronát. A gazdagon kifestett templomról legújabban Jékely Zsombor írt művészettörténeti tanulmányt. (...)
Krisztus megkoronázza Szent László királyt
A baktalórántházi Urunk mennybemenete templom építéstörténetét Juan Cabello és Németh Péter foglalta össze. Az 1962-ben feltárt középkori falfestmények restaurálását 2012-ben fejezték be, azok leírását és ikonográfiai elemezését Gaylhoffer-Kovács Gábor végezte el.
A templom építésére 1335 után, talán az 1340-es évek környékén kerülhetett sor. Építtetője a falut már a XIV. század elejétől birtokló Baktai család volt, pontosabb Baktai Gergely. (…)
A Szent László koronázását ábrázoló falképet a hajó északi hosszfalán festették meg, a diadalív közelében. A fekvő téglalap formában szerkesztett kompozíciót két vékony, vörös színű vonal között, nyújtott rombuszsorral díszített, keskeny keret veszi körül. A kép jobb szélén Szűz Mária áll, fejét vörös színnel kitöltött nimbusz övezi. Festett koronájának csak lenyomata maradt meg. Mária hosszú, vörös köpenyének redőzete a késő gótikára jellemző redőstílust követi, ezt látjuk az előtte térdeplő Szent László köpenyén is. Az istenanya bal karján tartja, jobb kezével pedig átöleli a világos színű, hosszú ujjú ruhát viselő Jézust. Előttük térdel imára kulcsolt kézzel Szent László, akinek a glóriával övezett fejére Jézus koronát helyez, és egyben jobb kezével megáldja a királyt. Mindannyiuk arcvonása nagyrészt eltűnt, alig ismerhető fel. A király arcát háromnegyed profilban ábrázolták, a nézővel szembefordulva, bal szemöldöke, orra vonala és bajusza halványan még látszik. Szent László mögött, kissé távolabb a fegyverhordozója áll, jobb kezével a kardot, baljában pedig a király attribútumát, a hosszú nyelű, keresztes bárdot emeli magasra. A jelenet fent kék, alul barna színű, tájra utaló háttérben zajlik.
A krisztusi koronázás gondolatkörében megfestett baktalórántházi falkép-kompozíció mélyebb értelmezéséhez Mezey László alapvető tanulmányából idézünk néhány gondolatot: „Az adomány, a »donum«, amit László kívánt, de életében el nem nyert, a benedictio és a consecratio adománya volt. Ez különös adomány volt, amit Krisztus kedveltje, a szent maga elnyerhetett, és ezáltal történt az igazi, Krisztus által történt megkoronázás. (...) László évenként visszatérő ünnepén a királynak misztikus felfogásban, szép irodalmi megfogalmazásban, mégis a res gestae valóságától inspirált megkoronázását énekelte el a régi magyar egyház, nemzedékről nemzedékre – 1630-ig.” (…)
Jánó Mihály
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
