Demeter J. Ildikó
Tízből kilenc – más források szerint hétből hat – kezdő orvosnak nincs biztosított állása Romániában: bár az országban szinte mindenhol szakemberhiánnyal küzd az egészségügy – még a nagyvárosokban sincs belőlük elég – és a 13 orvosi egyetem minden évben ezrével bocsát ki végzősöket, zömüknek nem kínál megfelelő munkahelyet ez a kudarcos állam, ezért vándorolnak ki nagyon sokan.
A jelenség nem új keletű, az orvosok évek óta kongatják a vészharangot, de mindeddig süket fülekre találtak. Most azonban végre elért a miniszterelnök ingerküszöbéig a hír: Ilie Bolojan pár hete kijelentette, hogy a közpénzen képzett orvosokat legalább néhány évig itthon kellene foglalkoztatni, hogy „valamit visszaadjanak a társadalomnak, amely befektetett a képzésükbe”. Hiszen az a 9–12 év, ami alatt egy érettségizett diákból szakorvos lesz (azaz a hatéves orvosi egyetem után a választott szaktól függően 3–6 évig tartó rezidensképzést is elvégzi), közel 30 000 euróba kerül az államnak. A javaslat azonnali reakciót váltott ki, több orvosi egyetem és szakértő is megszólalt: elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy a rezidensek közül csak igen keveseknek jut állás, pedig súlyos orvoshiány van már most, különösen vidéken: több száz faluban szűnt meg az alapellátás a családorvosok elöregedése miatt, de a városok sem állnak mind jól, a kisebbekben olykor a kórházi ügyelet biztosítása is problémás. A pályakezdő orvosokat ugyanis nemigen vonzzák ezek az állások, ahol vagy a jövedelem, vagy a lakhatási, vagy a betegellátási színvonal alacsonyabb (kevesebb az eszköz például), és a szakmai fejlődési lehetőségek is korlátozottabbak. És mivel a közkórházakban eleve kevés állást hirdetnek meg, a magánklinikák pedig inkább befutott orvosokat keresnek, kimerítő kórházi ügyeletekre szerződnek vagy nyugati országokba telepednek, ahol gyorsabban és jobb körülmények között tudnak elhelyezkedni, mert Európa-szerte kevés az orvos.
Egy kezdő orvos élete Németországban sem könnyű, de mégsem onnan vándorolnak el, hanem a kelet-európai országokból. Néhol próbálnak ez ellen védekezni, az állami ösztöndíjhoz vagy hitelhez kötve az otthoni munkavállalást – e téren Magyarországon van a legnagyobb szigor, ott annyi évet kell ledolgozni, amennyit a képzés tartott, és aki nem marad, annak vissza kell fizetnie a tandíjat –, Románia azonban mindeddig semmit nem tett. Azaz minden kormány és minden egészségügyi miniszter úgy tett, mintha nem tudná, hogy külföldnek neveljük az orvosainkat, mikor itt is óriási szükség van rájuk. Már tízezrével veszítettük el őket – mostanában nem annyira a magasabb bérek, mint az itthoni adottságok, illetve ezek hiánya miatt mennek –, ez pedig olyan érvágás, amit Románia sem emberileg, sem anyagilag nem engedhet meg magának.
Nagyon jó lenne, ha a döntéshozók végre elkezdenének foglalkozni ezzel a kérdéssel is, ami nem csupán egészségügyi: a vidék fejlesztésével is összefügg, hiszen jobb infrastruktúrával, a lezüllesztett falusi oktatás szintre hozásával, bizonyos kedvezmények biztosításával a kisebb települések is élhetőbbé tehetők, és ez minden szempontból jobb megoldás lenne, mint az emberi jogokba ütköző „röghöz kötés”.
Végzős orvostanhallgatók a marosvásárhelyi egyetemen. Hányan maradnak itthon? Fotó: Facebook / Universitatea de Medicină, Farmacie, Științe și Tehnologie
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
